Képriport
Értem én, hogy magáncég, magánvállalkozás, magánsatöbbi. Valahogy a szemétteleppel kapcsolatban is picit olyan az érzésem, mint egy másik híres szászjenős ingatlanüggyel, a cserehátival kapcsolatban. Odaadták a város telkét, elhitették a néppel, hogy igen, ez a miénk lesz, a mi érdekünket fogja szolgálni, regionális hulladéktároló, blabla, most pedig kiderül, hogy mégsem értünk van, hanem másokért, azaz inkább ellenünk. S annyira regionális, hogy inkább idegeneket szolgál. Mert kiderült, hiába ment évekig a duma, hogy regionális hulladéktároló, sehol nincs ilyen hivatalos kitétel, hogy csak a régióból érkező szemetet vehet át. Az egyik, egyébként nyugodtságáról híres ismerősöm felháborodva kérdezte minap tőlem: ez normális, hogy az egész ország ide hordja a fejünk fölé a szemetét? Nem tudom. Jogilag, lehet, hogy igen. Emberileg, nem szívesen laknék szemétdomb árnyékában, bármennyire „öko” legyen is az. Ismerősöm második kérdése: hogyan lehetne ezt törvényes módon megállítani, van-e erre jogilag korrekt, járható út? Nem tudom, ezt már végképp nem tudom. Ha valaki tudna segíteni ismerősömnek e kérdés megválaszolásában, kérem, jelezzen. Búcsúzóul egy szép lovas cekendi naplementés képet mutatok, és elárulom, hogy a cekendi csiperke finom, három zacsival szedtem belőle.