Ezt követően új erőkkel indul neki az ebéd körüli teendőknek. Ahogy mindkét kezükben tálakkal és vedrekkel rohangálnak, már rutinszerűen nyitják lábbal az ajtókat. Ameddig visszakísérem az akkora súlyokkal küzdő dadanénit, amekkorát még erőemelő is megirigyelhetne, elmondja, annak ellenére, hogy visszakívánják a régi helyzetet, mind a hatan tisztességesen elvégzik a munkájukat. A délutáni váltásnak sem könnyebb, ők tizenegyre jönnek, viszont hétig dolgoznak: mosnak, vasalnak, mosogatnak, takarítanak, és még kommunikálni sem tudnak, ugyanis egyfolytában elszaladgálnak egymás mellett.