A fesztivál félórás bőgéssel ér véget. Timm a bábszínház után elmegy indiánékhoz, hogy készítsenek neki csatabárdot egy piculáért. Van nála két picula. Egy órát odavan, követ választ magának, kiáll egy hatalmas sort, majd bőgve visszajön, hogy négy piculára drágították a csatabárd-készítést, mert nagy az érdeklődés. Beül a Croozerbe, s fél órán át hangosan bőg. Bevallom, húsz perc után már erősen jön, hogy egy láncfűrésszel az indiánokra döntsem a sátrat, mikor a hangzavarra kijön az indián felesége, hogy közbenjárna férjénél, hogy megcsinálja a fegyvert azért a két piculáért. Visszautasítom. Majd megcsinálom neki otthon a csatabárdot két perc alatt, bőgés és közbenjárás nélkül. Most pedig legalább látja a gyermek, milyen a világ, kóstolót kap a valós életből. Kapott ma már egyet, mikor a házmakett-ragasztgató műhelynél kinyitotta az egyik makett budiajtaját, s az elárusítónő rászólt, hogy vásároljon egy makettet, s azt nyitogassa majd otthon. 15 lej egy makett. Visszatérve a csatabárdos bőgésre, annyi haszna azért van, hogy amint beülünk az autóba, csend lesz. Mindenki álomba dől. Remélhetőleg jövőre ismét lesz Székölykök, s újabb kalandokkal gazdagodhatunk.