András egyre gyakrabban mondogatja, hogy „Na, akkor én érzékeny búcsút veszek”, de az emberek marasztalják, ne menjen el, míg nekik mondanivalójuk van. Egymás után kérnek szót és öntik ki a lelküket. András ismét megpróbálkozik egy „érzékeny” búcsúval. Balról az egyik ember beszól: „ne érzékenykedjen má’ annyit, na!” Elkezdődik megint a magyarkodás, hogy ő egy magyar vállalkozó, és a magyarságért és a közösségért tesz mindent. Egyre többen noszogatják, menjen oda a bannerhez, és nézze meg, hogy néz ki a szentegyházi száraz völgy. Nem hajlandó. Inkább hazamenne. Ki is használ egy csendesebb pillanatot, gyorsan elbúcsúzik, bepattan a mercijébe és elhúz.