Tojjál rájuk! Ők is tojnak rád. Négy évig nem is hallottál róluk, most hirtelen egy hónapig ismét nagyon szeretnek, és nagyon szeretnének neked jót tenni. De aztán ilyenkor annyian vannak áldott jó emberek, akik a közösségükért képesek feláldozni magukat, hogy tolakodnak az ajtóban, a postaládákban, a mindenféle reklámfelületeken. Jó bornak nem kell cégér, de ha már ott van a sok jó közpénz, és nincs mire felhasználni, akkor miért ne nyomatnák magukat úton-útfélen? Persze csak a közösség érdekében, áldozatkészen, alázattal. Ha pedig te mint surmó nemzetáruló rá mersz mutatni álszentségükre, akkor sértődötten felajánlják, hogy "tudod mit, csináld te, ha jobban tudod". Nem sokáig, mert hamar akad egy-egy ellenjelölt, aki szeretné ő is csinálni ezt a mértéktelen önfeláldozást, akkor hirtelen kiderül, mégis erősen kapaszkodik a székébe, előkerül pármillió közpénzből, ami átalakul plakátokká, plakáttépők fizetésévé, nyugdíjasok báljává, koncertté és bármivé, amivel le lehet nyomni a másik önfeláldozó jótevőjelöltet. Na, esment elkalandoztam, és kezdek hosszasan írni. Hadd fejezzem be két gondolattal. Politikára szükségünk nincs, csak megpróbálják elhitetni velünk, hogy enélkül semmit sem érne az életünk. Rendes politikus nincs, az értékes emberek elromlanak, ha politikai hatalmat kapnak. Aki nem hiszi ezt el elsőre, az agymosott, kisebb vagy nagyobb mértékben. Nem ítélem el, évekig az agymosodában dolgoztam akkora sikerrel, hogy a szüleimet ma sem tudom visszahozni a politikai mesevilágból. Arra kérlek, ha értetted, amit mondtam, ne menj el szavazni. És főleg ne félelemből! Csinálj inkább valami hasznosat!