Huszonöt-harminc évvel ezelőtt rendszeres volt az iskolákban, hogy bizonyos napokon a kisdiákok előre meghatározott mennyiségű papírt, befőttes üveget kellett vigyenek „hazafias munka" címen. Ez annyiban volt „hasznos", hogy például a papír újra bezúzódott, és egy bizonyos ideológiával átitatott, de óriási könyvmennyiség került vissza az üzletekbe.

A változások után ez megszűnt, s ezt a fajta hazafias munkát felváltotta egy olyan, ami egyeseknek ma megélhetést jelent. A legfontosabb ma már nem a papír, hanem az ócskavasnak minősülő vastárgy lett.

Hat telephely a városban

Hosszú évek óta a nehéz szociális helyzetben levő személyek az ócskavasbegyűjtők legfőbb ügyfelei – a legnagyobb telephelyre, a Fások utcájában levő Remat-kirendeltséghez naponta 15-20-an jelentkeznek kisebb-nagyobb mennyiséggel. A leadás úgy zajlik, hogy az általában kézi szekéren behozott ócskavasat megmérik, a hivatalos okmány kiállítása és aláírása után készpénzzel fizetik ki.

Ez a telep a nyolcvanas évek elején létesült, de az utóbbi négy-öt évben továbbiak is keletkeztek: ma összesen hat van a város területén. Közülük az egyik ún. mozgó begyűjtő, ami annyit tesz, hogy egy nagyobb jármű a Budvár utcából szedi össze a fémet. „Kőkemény a konkurencia, a cégek nem egyezkednek egymás között, mindenki meg akarja tartani a klienseit" – tudjuk meg a Rematnál, ahol az egységvezető szerint 80-85 banit fizetnek egy kiló vasért. Felvásárolnak akkumulátorokat is 1,80-2 lejért. A begyűjtött anyagot szétvágják, Konstancára szállítják már évek óta. Innen megy exportra.

Az ismeretlen eredetű áru

Nemcsak romák szállítanak, hanem mások is. A magánszemélyek általában egy lomtalanítás után szállítják kiszuperált dolgaikat az újrahasznosítóba – a gond azonban ott van, hogy sokszor olyasmit is megpróbálnak „rásózni" a gyűjtőpontra, ami nem oda való.

A Remat kirendeltségvezetője kifejtette, a beszállítók általában azt mondják, hogy lomtalanításból hozzák a fémtárgyakat, dolgoznak érte, de ténylegesen nehéz megmondani, hogy honnan való az „áru". Erre a telepre nem visznek lopott kanálisfedőt, mert nem veszik át.

Azonban ez nem mindenütt van így. Néhány évvel ezelőtt egy szombatfalvi begyűjtőnél a rendőrség és a polgármesteri hivatal több mint tíz lopott kanálisfedőt talált meg. Azt nagyon nehéz kideríteni, hogy melyiknél vesznek át olyan dolgokat, amiket elvileg nem szabadna.

A „kliensek" válogathatnak, hogy melyik telephelyen adják le az ócskavasat – mint megtudtuk, általában 60-70-80 banikat adnak a kiló vasért, annak minőségétől és mennyiségétől függően. Színesfémet is felvásárolnak, de ez ritkább. Sőt, ez az egész „iparágra" ugyanez kijelenthető: megcsappant a felvásárlás az utóbbi két-három évben, kezdenek kiapadni a „tartalékok".

A bezárt szeméttelepen azonban szinte állandóan tartózkodnak guberáló romák, akik a fagyos földből és szemétből ássák ki a fémtartalmú tárgyakat. Sok roma családnak a szociális segély mellett ez az egyetlen jövedelemforrása.

Milliókat kaptam volna

Három tonna ócskavasért, kettőezer száz lejt kapunk volna Az egyik begyűjtőhöz ugyanis „érdeklődőként" tértünk be. A fényképezőgépet elraktuk és kiadtuk magunkat egy olyan személynek, aki egy távoli faluban egy műhelyt szeretne szétszereltetni és beszállíttatni.

A helyszínen egy bódé, benne középkorú férfi tízóraizik: szalámi, hagyma, kenyér hever az újságpapíron. „Hetven bani!" – mondja határozottan az illető, miután az árak iránt érdeklődöm. Megtudom azt is, hogy amennyiben igénylem és a beadni kívánt mennyiség legalább öt tonnát nyom, a cég konténerrel jönne utána a településre, behozná, lemérné, s egyből kapnám a készpénzt érte.

Kiszámolta, hogy „huszonegymilliót" kapok három tonnáért. Szerinte a „nagy" Remat még hatvan banit se ad a kiló vasért, de ez a cég a hetven banival a legjobb árat kínálja. „Itt még a legtöbbet mi adunk, de mind alább vannak az árakkal". Közben mutatja, hogy a konténerben mennyi vas gyűl, ottjártunkkor is két ember „szortírozza" a behozott mennyiséget.

Kínosan vigyázunk, hogy el ne szóljuk magunkat, de rá kell jönnünk, hogy ha kliensként jelentkezünk be, sokkal többet megtudunk a helyi „ócskavasbizniszről". Mindenki saját magát hirdeti a legjobbnak, elég nagy harcot vív azért, hogy megkaparintson egy-egy rakomány rozsdás vasat.