Ha nem is olyan mértékben, mint Szentegyháza környékén, de az utóbbi években Székelyudvarhely városszéli erdeiben is egyre több helyen lehet kivágott fák csonkjaira bukkanni. A fejszével, fűrésszel levágott ágakat a helyszínen hagyják, a vastagabb törzseket pedig elszállítják, minden bizonnyal tűzifaként hasznosítják. Nem nagybani falopás folyik tehát, hanem értesüléseink szerint a nehéz szociális helyzetben levők ily módon szerzik be a téli tüzelőt.

A Csereháti lakótelep lakói közül többen is felhívták figyelmünket arra a jelenségre, hogy a Papkert és a tömbházak közötti bozótos, fás részben rendszeresen fákat vágnak ki roma nemzetiségű személyek. Többször elkergették őket, de legtöbbször éjszaka visszajöttek és mégis kivágták a fákat.

Ha terepszemlét tartunk ezen a helyen, valóban pusztítás nyomait tudjuk felfedezni. A Pap-kert felső felében (az új tömbházakhoz közel esőn), a nagy tölgyfák között egy bozótos részen fiatalabb fák is vannak. Illetve egy részük már csak volt, mert az alig néhány hetes vágásnyomok jelzik, hogy nem olyan rég valakik innen elég nagy mennyiségű fát vágtak ki. Többségét térd- és derékmagasságban fejszével, illetve láncfűrésszel irtották ki.

Ott helyben eltemetnének!

A Szent-Miklós hegyi plébánia gondnokát, Derzsy Andrást kérdeztük, hogy tud-e a Pap-kertbeli falopásról. A gondnok keserű szájízzel mondta el portálunknak, hogy ez egy évek óta visszatérő probléma, minden télen ez történik: roma nemzetiségű személyek rendszeresen jönnek fát vágni az egyház tulajdonában levő Pap-kertbe. Emellett a temetőben is rongálnak, elviszik a sírkövek fémdíszítéseit vagy a kisebb, szintén fémből készült kerítéseket.

„Vágják, s viszik, egyszerűen nincs amit csináljunk. Számtalanszor szóltunk a rendőrségnek is, kijönnek, lefényképezik, de semmi nem történik utána. A temetőőrt is megfenyegették, senki nem mer rájuk szólni. Jönnek fejszével, láncfűrésszel, éjjel vagy hajnalban s viszik. Ki mer odamenni, hogy rájuk szóljon, mondja meg? Ott helyben eltemetnének!" – panaszolta Derzsy András, hozzátéve, hogy régebb ilyen nem volt, csak az utóbbi néhány évben tapasztalják a rendszeres falopást és a sírrongálást.

Levágott fák a Budvár alatt

A Hunyadi János és a Berde Mózes utcák találkozásánál alig kelünk át a síneken, a Budvár alatt levő gyümölcsösben hasonló kép fogad – a gyümölcsfák közül több letörve, levágva, ráadásul nagy mennyiségű szemét is kilátszik a hó alól.

Néhány hónappal ezelőtt, múlt év novemberében eléggé megmagyarázhatatlan módon eltűnt a Budvár utcai lengőhíd, a tettesek azóta sem kerültek elő. A kérdés még mindig nem tisztázott: a közelben lakó romák szedték szét a hidat, vagy a túlparton levő farm üzemeltetői ezzel állították meg őket, hogy átjárjanak ezen a romák.

Ősszel almáért, télen pedig tűzifáért járnak a Budvár és az Éltetőkút utcai romák a gyümölcsösbe, illetve a felette levő erdős részekre. A lengőhíd megszűnésével nagyot kell kerüljenek, hiszen egészen a Hunyadi utcáig nincsen híd a Nagy-Küküllőn – a jelek szerint ez egyfajta magyarázat lehet arra, hogy a gyümölcsös aljában miért vannak frissen, alig néhány hete levágva-letörve a gyümölcsfák.

A Budváron télen kirándulók gyakran figyelhetik meg, hogy az erdőkből fát, gallyakat húznak le speciális, szántalpakhoz hasonló eszközökön a Budvár utcaiak. Az utca végén levő tömbházlakásokat ezzel a fával fűtik, a lakások többségében ugyanis fás kályhák vannak. A gyümölcsösben nagyon sok fa elöregedett, nem terem már, de nagyon sok ki van törve, le van vágva.

Három nappal ezelőtt a polgármesteri hivatal munkatársai éppen a hivatalhoz tartozó erdőket ellenőrizték, amikor észrevették, hogy az Éltetőkút utca közelében levő kis fenyvesben több fa is ki van vágva – ezt Bálint Attila, a hivatal szóvivője közölte portálunkkal. Mivel vékonyabb fákról volt szó, s a nyomok is egyértelműen mutatták, hogy tűzifának vágták le a fenyőket, a hivatal csoportja az Éltetőkút utcai roma közösséghez ment, s figyelmeztette az ott lakókat, hogy „Nem azért van az erdő, hogy maguk kivágják!" A város tulajdonában több részen is van erdő, de csak ezen a részen tapasztaltak illegális vágást, a kerekerdői részen nem történt lopás.

A szegénység viszi rá őket a lopásra?

A Budvár utca lakóinak nagy része ún. mélyszegénységben él, a legtöbben munkanélküliek. Közülük kerültek ki a korábban a városközpontban kolduló gyerekek, az itt élők egy részének jövedelemforrása pedig a szociális segély mellett a város szeméttárolóiból, illetve a fémtárgyak gyűjtögetéséből és leadásából származik.

Némelyikük elmondja, hogy bármennyire is próbálnak becsületesen élni és nem lopni, a napi betevőt valahogy meg kell szerezzék – ősszel sokan ezért járnak almát szedni, legtöbbször azt sem tudják, hogy kié az, csak azt, hogy olcsóbban el lehet adni, mint a piacon. A fémgyűjtésnek is különböző módozatai vannak, a legdurvábbak a sírrongálásos esetek vagy a lopások, az utóbbi években már nemcsak a Fások utcai Rematnál lehet fémet leadni, más leadóhelyek is nyíltak.

Ami a tűzifa beszerzését illeti, a jelek és a nyomok szintén ide vezethetők vissza: a Budvár, illetve az Éltetőkút utcaiak fával fűtenek, s a tüzelőt lakóhelyüktől nem túl messziről, a gyümölcsösből, illetve a Cserehátról, a Nagymálról (a Jézus kápolna feletti magaslat) szerzik be. Nem tudják, hogy kié a terület, a fa, csak azt, hogy a házba, a lakásba ma is és holnap is meleget kell csinálni.