A romániai rendszerváltásból Székelyudvarhely sem maradt ki – ezelőtt pontosan huszonhárom évvel a székelyföldi kisvárosban is nagyjából ugyanazok a dolgok zajlottak le, mint Románia más városában. Igaz, itt nem lőttek le ártatlan civileket, a „hozzáértő" katonatisztek pedig nem lövettek egymásra alakulataikkal, nem fogtak titokzatos, románul nem tudó „arab" terroristákat.

A forradalomnak nevezett színjáték sajnos itt és a környéken is áldozatokat szedett – egyrészt rendőröket lincseltek meg a városban és a környéken, illetve a brassói lövöldözésben egy udvarhelyi kiskatona vesztette életét.

Az emlékek

Az 1989 december 22-én lezajlott udvarhelyi eseményekről filmfelvételek is fennmaradtak néhai Szeley Szabó László jóvoltából, aki a városközponti eseményeket rögzítette videóra – ezekből a felvételekből húsz évvel később készített dokumentumfilmet az AVES Média.

Szabó Attila filmje az eseményeket mutatja be 26 percben, az archív felvételeken kívül visszaemlékezések állítanak emléket az akkori történéseknek.

Még az események után öt évvel, 1994-ben az UTV számára készített az akkori események szereplőivel dokumentumfilmet Farkas Antal és Lukács István – a film több részes, de a legnépszerűbb videómegosztóra eddig csak az első epizód került fel.

Az események

A filmekből nagyjából kirajzolódik az akkori események képe: a bukaresti hírek hallatán dr. Kinda László fogorvos volt az első, aki piros Daciájával és egy lyukas román zászlóval körözött a központban, ekkor gyűlt össze a gyárakból közben kiérkező tömeg, ezek voltak az első szabad órák Székelyudvarhelyen. Az azt megelőző napokban már forró volt a hangulat az üzemekben, a szekuritáté emberei több munkás elvittek és bántalmaztak.

Elfoglalták a néptanács épületét, a diktátor képeit égették, illetve néhány milicista és pártfunkcionárius autóját. Később elszabadult a pokol, meggyilkolták Székely Gábor tartalékos őrmestert, illetve Dumitru Comant, a szekuritáté helyi parancsnokát.

A rendőrség épülete előtt is tömeg verődött össze, a milicistákat megverték, az épület felgyúlt és teljesen kiégett, mai napig nem lehet tudni, hogy a feldühödött tömegből tették-e ezt, vagy olyan személyek, akik a szekus múltjukat igyekeztek menteni.

Aznap estére (1989 december 22-e péntekre esett) a kedélyek lecsillapodtak, de a környékbeli településekről aggasztó hírek érkeztek: Oroszhegyben, Zetelakán és Székelykeresztúron is rendőrt lincselt a tömeg.

A következő napokban az akkori vállalatvezetők szervezték meg a város mindennapjait, majd az euforia bizonytalanságba váltott át – az öröm nagyon nagy volt, viszont az országban uralkodó zűrzavar egyrészt a marosvásárhelyi tragikus eseményekbe, másrészt a bányászjárásokba torkollt, majd megszilárdult az új hatalom. Huszonhárom év távlatából még mindig nagyon sok szempontból zavarosak az emlékek.

A katonamártír

A 18 éves székelyudvarhelyi kiskatona, Imecs László december 22.-én este Brassó központjában halt meg – ma utca őrzi a nevét. Ő 1971. május 23-án született, középiskolába az akkori 1-es számú líceumba (a mai Bányai János Műszaki Kollégium) járt.

Katonai szolgálatát Predeálon töltötte, az említett napon este a központban kitört lövöldözés megfékezésére vezényelték ki az alakulatukat. A hegyivadász kiskatonáknak az akkori néptanács székházát kellett védeniük, de a mai napig nem tudni, hogy kik lövöldöztek – több katona is halálos lövést kapott vagy súlyosan megsebesült, Imecs Lászlót egy bokor mellett érték a golyók, fejlövés végzett vele.

Néhány nappal később az udvarhelyi református temetőben temették el – a sír a temető felső részében van, két kopjafa alatt a feliraton a neve, születésének, illetve halálának évszáma és a DECEMBER szó olvasható.

A visszaemlékezések szerint rajzolni, festeni, faragni szeretett, több fametszetet is készített. A Kuvar és a Domb utca közötti kis utca 1990 tavasza óta Imecs László nevét viseli. Egykori iskolájának földszintjén látható a fényképe (egy emelettel fennebb ballagási tablója is megvan), néhány munkája, illetve egy posztumusz kitüntetés 1991-ből, Ion Iliescu akkori államelnök aláírásával.

Portálunk néhány nappal ezelőtt kérdezte az utca emberét arról, hogy mit gondolnak a huszonhárom évvel ezelőtt történtekről.