Többször is találkozhattunk a héten mindenki Viszkisével, azaz Ambrus Attilával, aki majdhogynem tabuk nélkül beszélt életéről a Zújgében, majd az Inkubártoházban is előadást tartott, utóbbi helyszínen inkább vállalkozásáról. Trükkjeit nem szívesen osztotta meg, nem bankrablóképzésre várta az érdeklődőket – fogalmazott, illetve bűntársairól sem szívesen beszélt, mivel nem voltak ott az előadáson, így megvédeni sem tudták volna magukat.

Már első előadása elején tudtuk, hogy nem fél viccelődni múltjával. „Nem szívesen ülök le, ültem eleget" – mondta a Zújgében, és az Inkubátorházban is eldurrantotta ezt a poént.

Nem úgy kel az ember, hogy bankrabló lesz

Szécsi Zsolt, Ambrus beszélgetőpartnere először a csíkszentléleki születésű fiú gyermekkorára volt kíváncsi – mint megtudtuk, udvarhelyi kötődése is van, hiszen édesanyja évekig itt élt városunkban. Anyjának körülbelül tíz férje volt, akik közül többen verték is az asszonyt. Az ő édesapja volt az első, és „bábák között elveszik a gyerek" – magyarázta, milyen sokan próbálták nevelni, és milyen előjelei voltak annak, hogy ő bankrabló lett. Nem akarja a múltja miatt a szüleit felelőssé tenni, de amellett, hogy mintát sem kapott, soha nem szerette senki, mindenkinek púp volt a hátán.

Fiatalkorában főként a jégkorongban látta a jövőt, 82-ben a faluból elsőként járt külföldön, akkoriban csak a politikai elit és sportolók utazhattak, Magellánnak érezte magát. Magyarországra való átszökése után is tovább hokizott az Újpest tartalékkapusaként, a rablások idején is a csapat tagja volt. Mindkét ágazatban követte a „félig csinálni semmit nem lehet" életfilozófiáját, így ha nyolckor kirabolt egy bankot, kilenckor már megjelent az edzésen. Előadásán úgy fogalmazott, ő az ország második leghíresebb kapusa, Grosics Gyula, az Aranycsapat hálóőre után, csakhogy ő „teljesen más vonalról tolta".

Ahogy a hokiban a kapus, a zenekarban a dobos a legőrültebb. Amikor még Csíkban elkezdett érdeklődni a rockzene után, naná, hogy a dob mögött kötött volna ki. De zenei karrierjének első, egyben utolsó lépései bűnözői karrierjét is megalapozták.

Javító helyett bűnözőképző

Barátaival szeretett volna zenekart alapítani, de ehhez pénz kellett, ezért kirabolta a helyi Trakto-rock nevű banda értéktárolóját. Mivel ő csinálta meg az akció oroszlánrészét, a barátjának kellett volna elpasszolnia a holmit, csak ő éppen a meglopott zenekarral kötött volna üzletet. Emiatt és több múltbéli csíny miatt – minden iskolából egy év alatt eltanácsolták, kitiltották a templomból is – végül az ország egyik legszigorúbb, Bákó megyei javítóintézetébe csukták.

„El lehet képzelni, hogy hatszáz zsiványt, amiből ketten voltunk magyarok, beraknak egy rendszerbe, ott képtelenség megjavulni. Ott láttam először hullát, még gőzölgött a test, amikor kidobták a harmadik emeletről. Nekem csak a kezemet szúrták át, szóval elég olcsón megúsztam. A javítóintézet lényegében egy kőkemény bűnözőképző. Kazinczy Ferenc, a nagy nyelvújító valószínűleg forog a sírjában, amikor ezt javítóintézetként emlegetik" – ecsetelte. Ő a nyolcvanas években volt itt, amikor éltetniük kellett a szocializmust, a Ceaușescu-diktatúrát, dolgoztatták őket, aki lemaradt picit, azt elverték, őt többször azért is, mert magyar volt.

Arról is mesélt, miért és hogyan került ki Magyarországra. Neki is kellett katonai szolgálatot teljesítenie, de büntetett előéletűként nem mertek fegyvert adni a kezébe, ezért munkaszolgálatot végzett: csákányolt, lapátolt. Miután leszerelt, a javítóintézetben eltanult elektromechanikai szakmájával villanyoszlopok gödreit ásatták vele, mert mindenki előítélettel fordult felé. Annak sem látta lehetőségét, hogy lejár a Ceau-korszak, így egyetlen járható utat látott maga előtt, a Magyarországra való kitelepedést. A vonat alá felkapaszkodva szökött ki az országból, inkább a vonat alatt akart meghalni, mint egy villanyoszlop gödrében, a kilátástalanságban – fogalmazott.

A perspektívát eszik vagy isszák?

Minden munkalehetőséget megragadott Magyarországon, még a csapattársak kocsiját is lemosta edzések után, kutyákat sétáltatott. Az ampulla-gyárban, házmesterként és sírásóként is dolgozott, de egyikben sem kapott elég sikerélményt.

Egy hölgy is közrejátszott első balhéjának elkövetésében. Egy értelmiségi, jól szituált családban talált magának barátnőt, ahol az egyik vasárnapi ebédnél az édesanya megkérdezte tőle, hogy milyen perspektívát tud nyújtani a lányának, de ő késsel-villával sem tudott rendesen enni, haza kellett mennie, hogy az értelmező szótárban megnézze, mit is jelent a perspektíva szó.

Úgy gondolta, hogy egy diplomás nőt pénzzel tud lenyűgözni, ezért rabolta ki első bankját '93-ban. Persze, ehhez hozzátartozik az is, hogy már azelőtt megízlelte a gazdagságot. Medvebőrökkel kezdett ugyanis kereskedni, amelyeket a Gyimesekből hozott, és Ausztriában eladta őket, de elkezdték védeni a medvéket Romániában, az osztrák határőrparancsnokot lekapcsolták, és egy rendelet szerint, ha őt visszaesőként elkapták volna medvebőrrel, rögtön öt évet kapott volna.

„Nem akartam medvebőrért ülni,

ezért profilt váltottam. Aki bankot akar rabolni, kösse fel a gatyáját, mert el fogják kapni" – mondta, majd azt is hozzátette, hogy nincsen ennek reneszánsza. Ma már ott tartunk, hogy a bankban nincs pénz, ezt csak a 80-as, 90-es évekig lehetett csinálni.

Több bűnügyi regényt, vonatrablások sztorijait olvasta kiskorában, mellékesen megjegyezte, a csíkszeredai könyvtárból is kitiltották, mert lopta a könyveket. Ezek is nagy szerepet játszottak abban, hogy megfertőződött, elmondása szerint, akármilyen hülyén hangzik, tizenéves korában már „kőkeményen tudta", hogyan kell egy bankot kirabolni. Szégyelli, de megtette az elsőt, és innen már nem volt kiszállás, éppen az előzőleg hiányzó sikerélmény és az adrenalin miatt.

Néhány elkövetett bankrablás után egyik barátnőjével próbált ugyan vállalkozni is, autómosót, divatáru-üzletet is nyitottak, de hosszútávon egyik sem működött, hiszen szenvedélyes kaszinólátogató volt és nagyon szerette falni az életet és felélni pénztartalékait.

Aszerint élt, hogy a sírba nem visszük magunkkal az anyagi javainkat, éppen ezért a „privatizált" pénzét élményekre költötte, amik véleménye szerint megmaradnak. Többek között megjárta Arubát, a Maldív-szigeteket, a Seychelles-szigeteket. „Nem azt mondom, hogy most menjen mindenki bankot rabolni, és így élményeket gyűjtsön, nem ez az üzenete a beszélgetésnek" – szögezte le.

Szécsi azon kérdésére, hogy miért nem maradt kint egy olyan helyen, ahol nincs kiadatás, Ambrus azt válaszolta, hogy nem volt ott keresnivalója, ő magyar ember, itt volt dolga, akkor is, ha tudta, hogy valamikor eljön a számadás.

Harminc bank, harminc Ambrus

A bankrablások kapcsán több történetet is megosztott a hallgatósággal Ambrus, aki azt állítja, hogy mindegyik esetből tanult valamit.

Amikor ugyanazon a napon két rablást is végrehajtottak a bűntársa kezdeményezésére, Ambrus hiába mondta, hogy a sufniban lévő tíz és fél millió forint elég lesz két hónapra, ha jól beosztják, csak elmentek kipucolni a kelenföldi kispostát. Ahogy éppen végeztek a rablással, a vécéből kiszabaduló alkalmazott hölgyek üvöltözni kezdtek, hogy „rablók, fogják meg!", erre két vasutas a nyomukba eredt. Az volt Ambrusék szerencséje, hogy a helyszínen tartózkodó civil ruhás rendőrök, azt hitték a vasutasokra, hogy ők a rablók, és míg ezek tisztázták egymással a helyzetet, ők megléptek. A kapzsiság sodorta akkor bajba, ezután soha nem követett el hasonló baklövést.

Azt a sztorit is elmesélte, amikor egy pénzintézet kirablását a rendőrök hamar lereagálták, de rossz címet kaptak, vagy értettek és két utcával arrébb érkeztek meg. Ő a zsozsóval a hóna alatt kiérkezve az épületből megkérdezett egy motoros rendőrt, mi történik, az mondta, hogy két utcával arrébb éppen egy rablást követnek el, ő pedig erre azt felelte, hogy „hajrá, végezzék a dolgukat!". Itt a szerencse mellett a nyugalma volt a kulcs ahhoz, hogy ne kapják el.

A közönségből érkező kérdésre válaszolva elmondta, hogyan kapta a becenevét Juszt László televíziós szerkesztőtől, a „keresztapjától". Állítása szerint azért kellett meginnia 1-2 pohár viszkit a rablásokat megelőzően, hogy el merje követni azokat. Mivel mindig elmaszkírozott arccal dolgozott, a rendőrség csak annyit tudott az alkalmazottak beszámolóiból, hogy viszkiszagú az elkövető. Utolsó balhéjánál kicsit többet is ivott a kelleténél, egy egész üveggel gurított le, és sorszámhúzás után leült a bankban, ahol el is szunyókált. Ez már az utolsó tanulságos történetek közé tartozott, mert itt éppen a túl sok viszki miatt elszámolta magát.

Idő van

Ahogy most is, az idő volt a legfontosabb számára a régi életmódjában is. Stopperórát használt a bankrablásokhoz, volt egy fekete notesze, amibe lejegyezte, hogy mennyit időzhet a bankban, mennyi a rendőrök reakcióideje, mennyi időbe kerül a menekülés, és ezeket mindig feltétlenül betartotta. Volt, hogy a fél széfet otthagyta, mert tudta, nincs több ideje. Szerinte a vállalkozásában is ugyanennyire fontos az idő, és az életben is, az alapvető tisztelet jele a pontosság.

Azután került a Gyorskocsi utcai fogházba Ambrus Attila, hogy társát elfogták majd átverték az előbb említett balhé után. Partnere tudta, hogy három óra előnyt kell adnia Attilának, míg átjut a határon, viszont a rendőrök becsapták azzal, hogy bezárták egy sötét szobába, az óráikat átállították, ő elveszítette az időérzékét, így idő előtt árulta el nekik a Viszkis kilétét, és a határon el is csípték Ambrust. Igaz, megléphetett volna, de elment még a kutyájáért, így 15 percet veszített idejéből.

A Gyorskocsi utcai fogdát elátkozott fogdának nevezi, az utóbbi száz évben csak neki sikerült meglépnie az intézményből. '958-ban Nagy Imrét is ott tartották fogva. „Ne kérdezzék, hogy szöktem meg, mert, ha elmondanám, nagyon sok mindenkit meg kellene ölnöm" – mondta tréfásan, de valóban nem mesélt az esetről. Csak annyit árult el még az említett utcával kapcsolatosan, hogy a forgatáson, a szökésjelenet készítésénél majdnem elhunyt a kaszkadőr, végül sérülésekkel megúszta, de centiken múlt, hogy túlélje. (Szerk. megj.: Antal Nimród A Viszkis című film forgatásáról van szó.)

Szökése után még három bankrablást követett el, aztán elkapták, és 17 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

Huszadik századi Rózsa Sándor?

Sokan Rózsa Sándorként tartották számon a Viszkist, azért is, mert szinte soha nem alkalmazott erőszakot, egy eset kivételével. Egy hölgyet lökött be a szekrénybe, mert az nem kapcsolta ki a riasztót egy takarékszövetkezet épületében, és veszekedni kezdtek. A hölgy azt kiáltotta neki, hogy inkább menjen el dolgozni, mire Ambrus azt válaszolta, hogy „éppen azt csinálom!". 17 év múlva találkoztak, amikor a hölgy a pokolba kívánta őt, soha nem bocsájtott meg neki.

Volt ellenkező példa is. Az egyik banki alkalmazott megköszönte a virágot, amit nekik vitt a rabló, holott ez a virág arra szolgált, hogy közéje rejtse el Attila a fegyverét.

Ambrus kihangsúlyozta: nem szociológus, ezért nem állítja biztosan, de úgy gondolja, azért szeretik az emberek, mert senkinek sem titok, hogy az országot szétlopják. Kettős mérce van, egy szint felett mindent lehet, a kisembert, a káposztatolvajt pedig meghurcolják. Szerinte őt az utóbbival azonosítják.

Utólag még a törvény emberei közül is sikerült néhánnyal megbeszélnie a sérelmeiket. Sok embernek törte derékba a karrierjét. Például annak a rendőrnek, aki nem lőtte hátba annál a bankrablásnál, amikor a kelleténél több viszkit ivott, és majdnem egy fél órát ült bent a bankban, mialatt a kommandó és a rendőrség körbekerítette az egész épületet. Szerencséjére a hátsó ajtóhoz, csak ezt az egy rendőrt állították, aki nem volt hajlandó őt meglőni, így sikerült meglépnie. Az egyik nyomozónak az állásába és a házasságába került, hogy Ambrus után szaglászott. Mint kiderült, ez a nyomozó ott volt a film premierjén is.

Börtöntörténetek

A börtönévekről is hosszabb beszélgetést hallgathattunk végig, elsőként a rabok hierarchiájáról. A molesztálókat, pedofilokat és többi ferdehajlamú elítéltet már védeniük kell a börtönöknek, mert őket mindig is ütötték-vágták, és ha ez megtörténik, az a börtön alkalmazottainak is rossz, „több papírmunkával jár".

Rajtuk kívül két kaszt van, azok a piti bűnözők, akik bent is azok maradnak és egy tojásért ölni képesek, illetve a veszélyesebb bűnözők, mint Ambrus. Ő négyes, a legnagyobb fokozatú egyedi elbírálás alatt állt. „Bent is a tyúktolvajokkal van a baj, akik az utcán is, azok bent is belekötnek az emberbe, ezek szét is akarták verni a pofámat, de mivel el voltam szeparálva, nem fértek hozzám, viszont azokkal, akik komoly bűncselekményeket követtek el, azokkal nem volt probléma, megvolt a kölcsönös tisztelet" – magyarázta.

Mesélt arról az orwelli világról is, hogy beküldtek mellé egy fogdatársat, akinek jelentést kellett írnia róla, de miután rájöttek, hogy őt is sikerült kávéval is cigivel megvennie, két másikat küldtek helyette, akiknek amellett, hogy róla, egymásról is jelentést kellett írniuk.

A letöltendő időt tartotta a legnehezebbnek az ingerszegény környezetben, olimpiai ciklusokban számolt. Bent megtörik az ember, de ő sokszor Nelson Mandelára gondolt, aki 27 év magánzárka után köztársasági elnök lett, noha viccesen megjegyezte, tudja, hogy belőle nem lesz köztársasági elnök. Ami még segített neki átvészelni a börtönéveket az a dac volt, elmondása szerint a pedofilián kívül a komplett büntetőtörvénykönyvet ráolvasták, hogy ekkora büntetést kapjon, de tudta, ha megtörik, azzal nekik szerez örömet.

A börtönben alapozta meg a jövőjét

Nem látta értelmét, hogy tizenhét éven keresztül gyúrjon, inkább tanult, amit lehetett: szakmát, nyelveket, és itt kezdett el kerámiával is foglalkozni. Megjegyezte, hogy ma már keramikus és „nem nyugalmazott bankrabló". Erre az egyre volt bent lehetőség és sokkal jobbnak látta ezt választani, mint a betonfalat bámulni.

Minden napját a műhelyben töltötte, idővel olyan tekintélyt harcolt ki magának, hogy végül a börtönparancsnoknak is azt tudta mondani, akkor nyúljon hozzá a vázájához, ha megvette. Kicsit újra szabadnak érezhette magát az alkotói szabadsága miatt. Önkormányzatoknak, minisztériumoknak, a börtönmúzeumnak és magának is dolgozott, szabadulása napján összesen 28 banános dobozba belepakolt kerámiát hozott ki magával, amelyeket tudatosan gyűjtött össze. Tudta, hogy ezek szolgálnak alapul börtön utáni létéhez.

A börtönben egyébként Ambrus szerint rengeteg tehetséges ember van. Amikor kerámiáztak, az egyik rab olyan Kossuth Lajos mellszobrot készített, hogy a tanáraiknak tátva maradt a szája. Mivel nem volt kitartása, és kevés volt a cigiszünet munka közben, inkább abbahagyta a képzést és tetovált a raboknak a cellájában.

Szabadulás után az újrakezdéshez a barátok kellettek leginkább, meg a felgyűjtögetett alap. A börtönévek utáni integráció nem működik. Ő 12 évet húzott le a rászabott 17-ből, szabadulása után egy pártfogót kapott, aki azt mondta neki, annyit segíthet, hogy megadja a hajléktalanszállók telefonszámát. Az inkubátorházban meg is kérte a vállalkozókból álló közönséget, emeljék fel a kezüket, amennyiben alkalmaztak börtönviselt embert. Egy kéz sem lendült a magasba. Szerinte az egykori bűnözőkből már semmi politikai tényező nem tud hasznot húzni, kivéve a büntetés-végrehajtást, mert a börtönben elvégeztetik velük a különféle munkákat, így nem törik magukat azzal, hogy a volt rabok visszataláljanak a társadalomba.

Ezzel kapcsolatban azt is elmesélte, hogy szabadulása után egy barátja segítségével elkezdték létrehozni a kerámiaműhelyét, amelyhez kellett egy hatalmas emésztőgödröt ásniuk. A szomszédot azzal szívatták, hogy Attila börtönévei előtt elásott pénzét keresik.

Szürreális világba érkezett vissza

A szabadulásakor megdöbbent, mennyire elrohant mellette a világ, nem tudta bekapcsolni a tévét, nem tudta felvenni az okostelefont. Rosszul esik neki, szürreálisnak tartja, hogy bárhova megy, szétnéz és senkinek nem lát a kezében egy könyvet, mindenki az okostelefonját tapogatja.

Ő nem igazán tudja kezelni a számítógépet és nem is szívesen töltené azzal az idejét, hogy megtanulja, inkább a műhelyben dolgozik. Vállalkozásának a Facebook-oldalát és weboldalát is mások, felesége, illetve titkárnője kezelik.

Ő a netes felületek kezelése helyett a minőségre törekszik, ahogy másban sem, nem szereti a középszerűséget, de tudja, még van ahová fejlődnie. 13 éve van a szakmában és körülbelül 10 évet ad még magának, hogy a csúcsra érjen. Precizitását a számolgatás is jellemzi, hogy miből mennyi kel el, miből kell utángyártani, mi az, amit leginkább megéri készíteni és mi az, amit nem, annak ellenére is, ha szívesen csinálja.

Sokszor érzi, hogy meghal a lelke, amikor valaki azért vesz tőle köcsögöt, hogy a szomszédnak megmutassa, kitől vette. Olyan esettel is szembesült a börtönben, hogy az őr ötszáz forintért vette meg a kerámiáját és 17.000-ért árulta a vaterán. Ebből cirkusz lett, és megkérték Ambrust, hogy ezután ne lássa el a termékeit a monogramjával. Érdekes kérdés szerinte, hogy a név vagy a termék fontos. Ő mindkettőt annak tartja, de tudja, hogy nem lehet a névből megélni - mondta.

Ambrus, a bazári majom

A többi keramikus nincs oda érte, hogy vele kell versengeniük, Ambrus hatalmas hírneve miatt. Elmondta, több vásárszervezővel is jóban van, és sokszor előfordul, hogy visszamesélik neki, vannak árusok, akik minden vásár előtt megkérdik, hogy az Ambrus jön-e. Amikor kiderül, hogy igen, akkor megkérik, hogy akárhova helyezik a standjukat, ne az Ambrusé mellé. Elmondása szerint ő egyébként egy bazári majom, s folyton csinálja a showt.

Elmesélte, hogy egyszer egy gyerek odaszaladt hozzá egy vásáron és kérte, hadd csináljanak egy közös képet, mire ő megkérdezte, hogy „kisfiú, tudod, hogy ki vagyok?", nemmel felelt a srác, erre ő visszakérdezett, „akkor meg miért vagy itt?". Apu küldött – mondta a kisfiú. Sőt olyan is volt, hogy hölgyek mentek a pultjához és szájon csókolták.

Bizonyos vásárokra már nem jár, a Miskolci Kocsonyafesztivált hozta fel példaként, ahol a kocsonya is rossz és 80-100.000 forintot kell fizetnie, hogy három napot ott didereghessen azon a bizonyos két négyzetméteren. Beleszámítva az utazást és az ottani költségeket, akkor kezdi termelni a profitot, amikor a bevétele már 150.000 forintnál jár.

Annyira dühíti az ilyen stílusú lehúzás, hogy már olyan szakszervezet létrehozásán is gondolkodott, amely az eladók érdekeit képviselné, aztán úgy látta, jobb csendben maradni, nehogy kitiltsák az összes ilyen jellegű vásárból. Elmondta, itt Erdélyben a szervezők még a földön járnak, Sepsiszentgyörgyön például egy ugyanekkora hely hétezer forintjába kerül. Ugyanígy nem hajlandó költeni a Viszkis név levédetésére sem, több száz ezer forintot kellene kifizetnie a szabadalmi hivatalnak.

Reklámfelkéréseket fogad ugyan el, de attól függően, milyen jellegűek. Egyszer egy kerítésgyártó cég kérte fel egy reklámfotózásra, amelyen ő áll a drótkerítés mögött, mellette ezzel a reklámszöveggel, hogy „tíz év, az biztos". A nagy cégek tartanak a megkeresésétől, de kiderült, a rendőrség felkérte bűnmegelőzéssel és reintegrációval kapcsolatos előadások tartására.

Udvarhelyi kötődése is van a filmnek

Megtudtuk, a novemberben bemutatott filmnek udvarhelyi kötődése is van, Antal Nimród felesége, aki évekig győzködte a rendezőt, hogy ne adja fel ezt a projektet, székelyudvarhelyi születésű.

Ambrus 10 százalékra saccolja a filmben lévő fiktív elemeket, szerinte ezek is megtörténhettek volna, de egyébként is úgy gondolja, a film azért van, hogy szórakoztasson, és az ember, amikor nézi, elfeledje a hétköznapi gondjait. Nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy még éltében filmet forgattak róla, de sokan megkérdezik, hogy miért kell egy bankrablóról filmet forgatni? Egy Nobel-díjas fizikusról is lehet, de nem biztos, hogy az ennyire izgalmas lesz - fűzte hozzá.

„Az én üzenetem az,

hogy minden mélységből fel lehet állni. Rengeteg rossz döntést hoztam az életemben, amik lavinaként temettek be. Ha ide bekerülsz, kiderül, hogy meghalsz, vagy szerencséd lesz. Én megúsztam. A börtön megmentett. Hogy miért mentett meg, kiderül majd 10-20 év múlva. Szerintem a legfontosabb tanulsága legyen ennek a beszélgetésnek, hogy mindenhonnan fel lehet állni. Nem vagyok büszke arra, amit csináltam.

Szégyellem, hogy a székelyeket rossz fényben tüntettem fel, nekem nagyon fontos a székely öntudatom, én bárhova megyek, mindig el szoktam mondani, honnan jövök. A legfontosabb, ha már egyszer elkövettem ostobaságokat, akkor ezeket le tudjam zárni, és innentől hitelesen éljem az életemet, majd tíz év múlva egy elismert keramikus legyek.

Egyetlenegy fegyverem van, ez pedig az idő. Idővel úgy is kiderül, hogy amit itt állítok, az megfelel-e a valóságnak" – mondta el a Zújgében zárszóként, az inkubátorházban meg arra a közönségkérdésre, hogy mit üzen a gyerekeknek, azt felelte, hogy végezzék a dolgukat alázatosan, következetesen, ne lopjanak és ne csaljanak.