A televíziós közvetítésekben is meg lehet figyelni a Győri Audi ETO KC egyik csapatorvosát, amint éppen a padlón fekvő sérült játékost látja el. A bajuszos férfi nem más, mint a székelyudvarhelyi dr. Szálasy László, aki lassan több mint húsz éve tevékenykedik sportorvosként a csapatnál. Ritkán jár haza szülővárosába, de tisztában van az itthoni kézilabda-csapat helyzetével. Nemcsak a sportról, hanem orvosi karrierjéről és a nyolcvanas évekről is beszélgettünk.

Milyen emlékek fűzik önt szülővárosához, Székelyudvarhelyhez?

Nagyon sok szép emlék, hiszen ott születtem és ott töltöttem a gyerekkoromat, ott jártam iskolába a gimnáziumba egészen 1982-ig.

Családja korondi eredetű, édesapja banktisztviselő volt – miért választotta az orvosi pályát?

Azt nem tudom, hogy miért, csak azt, hogy mióta: én ötödik osztályos koromtól már orvos akartam lenni.

1990-ben vándorolt ki Magyarországra, de ennek voltak előzményei. Hogyan emlékszik vissza az akkori korszakra, azokra a rendszerváltás körüli zavaros évekre?

A rendszerváltás előtti éveket még odahaza töltöttem, a marosvásárhelyi orvosi egyetemre jártam 1983 és 1989 között, de az egyetemi évek alatt már igyekeztem minél többet bent lenni a székelyudvarhelyi kórházban gyakornokoskodni.

A sebészeti osztályon nagyon szerettem az ottani közösséget – volt egy meghatározó személy az életemben, dr. Paul József, az ő hatására lettem baleseti sebész. Az egyetemi évek alatt megfogalmazódott bennem, hogy a szakmám terén valami többet akartam.

Dr. Paul József sem bírta már akkor az otthoni hangulatot és eldöntötte, hogy a családjával új életet kezd. Nem mondhatom, hogy egyértelműen ezért döntöttem úgy, hogy én is Magyarországra jövök, de biztos, hogy ennek is szerepe volt a döntésem meghozatalában.

Egyetemi éveim alatt is különböző hatások értek, amik megerősítették bennem ezt a szándékot, hogy az egyetem elvégzése után Magyarországra jövök, kiegészítve azzal, hogy abban az időben úgy volt a kihelyezés, hogy a marosvásárhelyi egyetemről garantáltan jó messzire helyezték el a frissen végzett orvosokat, Moldva északi részére.

Én is megkaptam a kinevezésemet Suceavára, voltam is ott egyszer, hála istennek többet nem kellett mennem. Ebben a hangulatban úgy gondoltam, hogy ha mindenképpen el kell hagynom az otthonomat, ha nem lehetek orvos Székelyudvarhelyen, akkor olyan helyen legyek orvos, ahonnan többet tudok segíteni a családomnak. Ez így is történt, mert azóta egy helyen, a Győri Megyei Kórházban dolgozom és azóta lehetőségeim szerint arra törekszem, hogy segítsek mindenkinek, aki ezért fordult oda.

Hogyan alakult Győrben az orvosi karrierje, mire specializálódott? Számolta össze, hogy körülbelül hány műtétet végzett el eddig?

Nem számoltam össze, de több ezret végeztem el. 1990 óta dolgozom a győri kórházban, de emellett hozzájöttek más feladatok is, a kézilabdacsapat orvosa is vagyok 1993 óta. Nem unatkozom.

Annakidején járt kézilabdameccsre, szerette a sportágat, vagy teljesen az orvosi vonalon került bele?

Nagyon érdekes volt, mert a székelyudvarhelyi kézilabdával tisztában voltam, tudtam, hogy ki az a Miklós Magda, de inkább csak az érdeklődés szintjén voltam kapcsolatban a kézilabdával. Győrben fiatal orvosként, keresve a helyemet, a kollégáimmal kialakított kapcsolatok által elkezdtem járni kézilabdameccsekre orvosnak.

A 2012-es bajnoki cím ünneplése, a kép jobb oldalán Szálasy doktor, a balon az azóta elhunyt Karl Erik Böhn vezetőedző

Mondhatom, hogy végigjártam a szamárlétrát, mert a gyerekekkel kezdtem járni meccsekre, aztán egyre fennebb kerültem, 1995 óta – miután szakvizsgáztam baleseti sebészetből – vagyok az első csapatnál.

Voltak szép és keserű emlékeim egyaránt. A Magyar Kézilabda-szövetség megbízásából az utánpótlás-csapatoknál is dolgoztam, egyik legemlékezetesebb volt az oroszországi ifjúsági Európa-bajnokságon megszerzett bronzérem.

A tavalyelőtti aranyérem, Szálasy a kép bal felén, Ambros Martin vezetőedző mellett

Az Audi ETO kézilabdacsapatával az egyik legnagyobb élményem volt az első bajnoki címünk megnyerése, amikor hatalmas csatában megvertük a Dunaferrt. Utána zsinórban jöttek a bajnoki címek. Az európai porondon is rengeteg mérkőzésen vettem részt, nem tudom nem megemlíteni keserű emlékként a hét elvesztett európai kupadöntőt, de a kitartó munka eredményeként sikerült két Bajnokok Ligája aranyérmet nyerni. Mindkettő nagyon különleges emlék számomra.

Melyek a leggyakoribb sérülések, amit elszenvedhetnek a kézilabdázók? Orvosként mit gondol a doppingról, ami a kézilabdában – legalábbis a nemzetközi sportsajtó tudomása szerint – annyira nincs jelen, mint például az atlétikában vagy a kerékpározásban?

Szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan helyzetben nem voltam, hogy doppingszer adásáról kellett volna nyilatkoznom. Ez hála istennek a zéró tolerancia alapján működik a kézilabdázóknál.

Kétféle alapsérülés van, a túlterhelésből, illetve az ütközésekből származóak, utóbbiak közül a keresztszalag-sérülések a látványosabbak. De gyakran előfordulnak bokasérülések és a lövő kéz, csukló és könyök sérülései.

Érdekes lehet tudni, hogy melyik játékosnak milyen sérülése volt vagy lehet...

Ketten vagyunk orvosok a kézilabdacsapatban, barátommal és osztályvezető főorvosommal, dr. Balogh Péterrel együtt, így mindig meg szoktuk beszélni a sérüléseket. Természetesen ismerjük már a lányokat, tudjuk, hogy kinél mire kell figyelni. Képben kell lenni ahhoz, hogy megfelelően el tudjuk látni a munkánkat.

Győr város díszpolgáraként tavaly, Szálasy dr. az első sorban balról a harmadik, tőle balra dr. Balogh Péter

Ön sportol-e valamit szabadidejében?

Inkább egyéni sportokban tudok én gondolkodni, kevesebbet sportolok, mint amennyit szeretnék, az elfoglaltságaim miatt. Remélem, hogy idén tavasszal tudok előrelépni az ilyen irányú ambícióim végrehajtásában is – futás, kondícióedzés. A rendszeres sportot nagyon fontosnak tartom az egészség megőrzésének szempontjából.

Székelyudvarhelyen volt-e kézilabdameccsen?

Akkor voltam ott kézilabdameccsen, amikor az Audi ETO 2007 nyarán barátságos meccset játszott a Brassói Rulmentullal. Sajnos nem túl gyakran tudok hazalátogatni, évente egyszer-kétszer, de hálaistennek a család tud találkozni, otthoni rokonaim és családjaik rendszeresen meglátogatnak.