Nagy segítségére voltak szülei, akik már előtte megvetették a lábukat Nagy-Britanniában. Önkéntesként kezdte, és most ott dolgozik, ahol korábban besegített. Benzár Márk szerint sok mindent elleshetnénk az angoloktól, de főzésben sokkal előrébb tartunk.

Mióta élsz a ködös Albionban?

2010. július 22-én - ezekre a dátumokra minden emigráns emlékszik - költöztem ki, hatalmas reményekkel és hatalmas elvárásokkal. Nekem mondjuk elég könnyű dolgom volt/van, mert a szüleim már előttem kiköltöztek - volt ahova hazamenjek és nem kellett teljesen a sötétben tapogatózzak. Ettől függetlenül persze még mindig volt rengeteg dolog, amit én kellett felfedezzek és megtapasztaljak.

Szüleid miért költöztek ki Angliába?

A szüleim szerettek volna egy kisebb változást az életükben. Azt akarták, hogy a munkájukat egy kicsit jobban értékeljék anyagilag, ezért úgy gondolták, hogy egy apró „szökkenést" bevállalnak és így kötöttek ki Angliában.

A másik dolog az volt, hogy angol család minden tagja elég jól beszélte, ezért nem lett volna értelme valamelyik olyan országban kínlódni, ahol egy kiló kávét sem tudtunk volna venni szótár nélkül.

Miért döntöttél úgy, hogy tanulni is fogsz Angliában?

Ez a véletleneknek is köszönhető. 2009-be érettségiztem, utána elmentem Nagyszebenbe a Lucian Blaga egyetemre tanulni. Az első évet sikeresen befejeztem, de ezalatt már a családom apránként kiköltözött Angliába: apum 2009. októberében, anyum és az öcsém 2010. júniusában. Közben a család elkezdett engem hiányolni, és persze én is őket, ezért úgy döntöttem, hogy befagyasztom az egyetemet, s kiköltözöm Angliába.

Nem sokkal azután, hogy kiköltöztem és az első kultúrsokkon túl voltam, ráébredtem, hogy azért itt sem ártana tanulni, nagyon sok okból is. Jelentkeztem a Liverpool Hope Egyetemre és el is fogadták a jelentkezésem. Ez elég egyszerűnek hangzik, de volt még a háttérben elég sok dolog, amit meg kellett csináljak, például az angliai nyelvvizsga volt az első dolog, amit kértek. 2011. szeptember 26-án kezdődött az egyetem, és 2014. július 22-én volt a kicsengetésem, napra pontosan négy évre a kiérkezésem után.

Persze az egyetem előtti évet is kihasználtam, például a rengeteg képzési lehetőséget - edzői diplomákat, felnőtt oktatási diplomát, egészségügyi gondozói diplomát szereztem és emellett dolgoztam is. Ezalatt nem sokat aludtam.

Az egyetem alatt angolt tanítottam és fordítottam, amiből elég jó zsebpénz kijött. A tanulásra felvettem egy diákkölcsönt, ami azt jelenti, hogy a szép csillogó angol egyetemi diplomám körülbelül 15-20 000 fontba került. A kamattól függ majd a végösszeg.

Mit végeztél?

Business managementet és marketinget végeztem egy nagyon jó átlaggal, 2:1-el, ami nem foci eredmény, hanem 8-9-esnek megfelelő jegy.

11 eves koromban döntöttem el, hogy managementet akarok tanulni. Mondjuk ez nem feltétlenül volt tudatos.

Apum meg az unokatestvérem a példaképeim, és részben ezért választottam ezt a karrieri aspirációt, még a kifejezés is jól hangzott, de amint többet olvastam a témákról, egyre jobban érdekelt és egyre tudatosabban irányítgattam magam a management fele.

Könnyű volt munkát találni, hiszen ha jól értesültem, akkor Liverpoolban élsz és idén végezted el a mesteri képzést?

Az a mesteri képzés nagyon jól hangzana, de ez csak az alap egyetemi képzés (három év), amit végeztem. A szebeni egyetem sok embert megkavart már.

Nem volt túl könnyű munkát kapni, ez a gazdasági krízis nagyon megnehezítette a dolgokat itt is. Nekem a pályafutásom úgy kezdődött, hogy a vöröskeresztnek voltam a „fundraising officere", ami abban állt, hogy ajtóról ajtóra kellett menni, pénzt kérni a vöröskeresztnek. Erre a munkára anyagilag eléggé ráfáztam.

Utána pedig elég sokat önkénteskedtem, amíg lett annyi tapasztalatom – itt az angliai tapasztalat a lényeg - hogy valaki észrevegyen. Az egyik vállalatnak öt hónapot önkénteskedtem, majd utána vettek fel. Mai napig nekik (is) dolgozok.

Hol dolgozol? Milyen a varázslóbankban dolgozni?

A varázslóbankos dolog csak azért van, mert nem akartam mindent kiírni Facebookra, és egy kicsi humorral próbáltam terelni a Facebook-kérdéseket.

Ez még a jobbik eset, az egyik barátom Facebookja szerint a munkája: „Her Royal Majety's Personal Bush Trimmer", amit inkább nem fordítok le.

Most egy kisebb oktatási központban dolgozom, ahol a nyelvi oktatás egy részéért vagyok felelős. Heti egyszer én is tanítok angolt külföldieknek. Emellett az NHS-nek (Angol Állami Egészségügy) fordítok Liverpool kórházaiban és még „freelance" fordító is vagyok.

Tartod a kapcsolatot az Udvarhelyről Liverpoolba szakadt fiatalokkal, vagy inkább angol barátaid vannak?

Szerencsére nagyon sok angol barátom lett. Mondjuk, a barátaim közt akadnak a világ minden kontinenséről emberkék. Déli-sarki barátom nincs, pingvinekkel nem barátkoztam.

Ez nem azt jelenti, hogy megszakítottam a kapcsolatom a régi barátaimmal... Skype-on és telefonon is beszélünk rendszeresen. Haza-haza látogatok évi egyszer-kétszer, s olyankor nagyon gyakran összeülünk beszélgetni, Csíki, esetleg Hargita sört inni. A többi nagy márkát itt is lehet kapni.

Hol szoktatok kikapcsolódni? Jártok például a Liverpool FC mérkőzéseire?

Én kikapcsolódni inkább sportolás közben szoktam, mondjuk az nem foci. Elég gyakran biciklizek, az egyetemnek kosaraztam és gyephokiztam és a Mossley Hill Athletics Clubnak (dél-liverpooli csapat) is gyephokizok most. Amikor túl fáradt volnék a futkorászáshoz, akkor van rengeteg park, „stand-up comedy club", koncert minden este a város különböző részeiben, vagy vannak éttermek, ahova ellátogatok.

Focimeccsekre nem nagyon járok, részben, mert nem vagyok hatalmas foci rajongó. Hivatalból az LFC-nek szurkolok, mert a kollegáim azt mondtak, hogy valakinek csak kell szurkoljak, ha Liverpoolban élek. A másik ok pedig az, hogy ott ahol a stadionok vannak (az Anfield Road és Godison Park – előbbi a Liverpool FC, utóbbi az Everton otthona) a két legrosszabb, legveszélyesebb negyed a városban, és nem nagyon szeretem, amikor megbökődnek.

Melyek a kedvenc angol ételeid? Van-e olyan itteni specialitás, amit az angolok is szeretnek?

Normális angol étel nem sok van. Sajnos mindenre ecetet raknak ízesítőnek... Elképzelheted, hogy mennyire jó lehet az étel, ha ecettel is lehet javítani az ízén. Mondjuk itt se minden rossz, nekem a legjobban a Carvery jött be, ez egy angol kocsmakaja, ami 3-5 féle sült húsból áll, korlátlan mennyiségű körítést lehet rakni mellé, amik nem túl rosszak, de azért a kulináris tehetségük elbújhat bármelyik székely néni tudása mögött.

A legjobb mondjuk az, ha az ember kihasználja Anglia multikulturalitását és ellátogat különböző éttermekbe, mert itt tényleg lehet mindenféle ételt kapni, a világ minden részéről. Érdemes kipróbálni néha a legextrémebb eledeleket is, de azért a tintahaltól tartsátok távol magatok. Amúgy az angoloknak csak annyit kell mondani, hogy magyarok vagyunk, és egyből azzal kezdik, hogy „ahh, Budapest! Goulash Soup!", amit legtöbben szeretnek is.

Mi tetszik a legjobban Nagy-Britanniában?

Nagyon sok minden tetszik. Az első és legfontosabb az, hogy mennyire professzionálisan tudnak az emberek viselkedni, akár üzletekben, akár hivatalokban. Elég furcsa, hogy mekkora a kontraszt sok otthoni üzleti alkalmazott és az itteniek között.

Elég sok mindent ellehetne lesni az angoloktól és alkalmazni otthon. Volt amikor a Bethlen negyedi újonnan nyílt német áruházlánc egyik üzletében a kiszolgáló rákiáltott egy idős nénire, hogy siessen mert mások is vannak a sorban... Na, ilyent itt én nem láttam sehol. Még a hivatalok és cégek is úgy utasítanak vissza bizonyos dolgokat, hogy az ember még meg sem tud sértődni rájuk.

A másik dolog az életfelfogásuk, persze most nem a társadalom aljáról beszélek. Elég optimisták, és pozitívan állnak sok mindenhez. Ha összebarátkozol egy angollal, akkor ő kiáll a végsőkig melletted és támogat, legyen szó bármilyen lelki nehézségről, de azért a kocsma bunyókban is melletted áll.

Sok külföldi van, aki nem így látja, vagy gondolja, de nekem hála Istennek elég kellemes tapasztalataim oltak eddig.

„Immigrant" vagy még vagy be tudtál illeszkedni? Értek atrocitások amiatt, hogy magyar vagy román állampolgár vagy?

Elég jól be tudtam illeszkedni, sok az angol barátom, a barátnőm is angol, és az akcentusomon sem érzik azt, hogy nem vagyok angol. Elég aktív vagyok, sokszor önkéntesen is dolgozom jótékonysági szervezeteknek.

Az egyik legviccesebb dolog az volt, amikor egy közösségben ültünk és valaki elkezdte azt, hogy az immigránsok rosszak, mert jönnek és elveszik a munkát, a támogatást a helyiek elől. A vicces része az volt, hogy én megvártam, amíg befejezi és azután mondtam, hogy én se vagyok angol, ami egy hatalmas kínos-hideg csendet hozott magával. Ilyenkor jókat mosolygok.

A beilleszkedésnek az a titka, hogy az ember dolgozzon, beszélje a nyelvet vagy legalább próbálja megtanulni. Mosolyogjon, legyen aktív, ne csak a munkából és a hazamenetelből álljon az élete. És az, hogy csak dicsérje az ember az angoloknak a saját országukat. Sokan hajlamosak panaszkodni, ami nem jó ötlet.

Kint képzeled el a jövődet vagy hazavágysz?

Ez egy olyan kérdés, amire sajnos még nem tudom a választ; otthonról nagyon sok mindenki es sok minden hiányzik, ugyanakkor már itt is felépült valami, ami még alakulóban van, és ezt most egyelőre nem szeretném itt hagyni. Attól, mert itt nagyon jól érzem magam, még a honvágy meg-meg jelenik, ami szerintem egészséges és normális dolog.