Évek óta nem Székelyudvarhelyen él Kovács Annamária. Szabadúszó színészként dolgozik a magyar fővárosban, mára leküzdötte a honvágyát, de mindig szívesen jön haza. Budapesten is udvarhelyi példaképe van. A Jóban Rosszban Annamari nővérével beszélgettünk.

Miért lettél színésznő?

Állítólag már kiskoromban színésznő akartam lenni. Nem tudom, hogy ez honnan is jöhetett.

A nővérem tanítónő, a nagyszüleim is tanítók voltak, valahogy természetesnek tűnt, hogy én is a Pedában fogom eltölteni a líceumi éveimet.

De mindig is jártam versmondó versenyekre, színjátszó körre, valahogy a Peda után csak a színire adtam be a „doszáromat".

Készültél a színi egyetemre, vagy csak jelentkeztél?

Készültem, persze. Tizenkettedig második félévében jártam Szász Krisztához, ő segített. Marosvásárhelyen bejutottam a színi tagozatra, mi voltunk az első olyan évfolyam, akik három plusz két évet jártunk. Tizenhárman kezdtük, heten elvégeztük az öt évet.

Romániában akkor „be voltak fagyasztva" az állami munkahelyek, így nem volt helyünk. Egy osztálytársam kapott szerződést Vásárhelyen, mi, a többiek kiutaztunk Pestre.

Akkor tudtad, hogy mihez kezdesz? Vagy, csak annyit, hogy irány Budapest?

Nem. Mindenki ment, és mivel összeszokott csapatunk volt, nekem is ez volt az utam. Nem akartam itthon maradni egyedül. Szerencsésen is alakult, mert szeptemberben mentem ki, és októberben már próbáltunk is a Budaörsi Játékszínben.

Szabadúszó színészként tevékenykedsz a magyar fővárosban. Jobb így, vagy leszerződött színészként lenne jobb?

Kényelmesebb lenne egy kőszínházhoz tartozni, tudva azt, hogy van egy biztos helyed. Folyamatosan színpadon vagy, nem szaladgálsz, és keresed a lehetőségeket, mert ott adottak. A szabadúszóságnak sincs akkora hátránya. Ez is élvezhető, ha nem azon keseregsz, hogy milyen jó lenne kőszínházhoz tartozni. Szabadúszóként jogod van eldönteni vagy akár nemet is mondani bizonyos szerepekre.

Pályakezdőként előnyösebb volna, ha státusszal lennék, tanulhatnék a nagyoktól, és tapasztalatot gyűjthetnék pár évig, majd utána szabadúszóként kipróbálnám magam. Nem vagyok elégedetlen, van munkám, és nem vagyok rossz helyzetben.

Mit jelent, hogy van munkád?

A Tháliában a Picaro társulattal játszom. Van a Sárkánytivornya című előadásunk, amivel például tavaly novemberben turnéztunk itthon is. Egy kocsmáros lányt alakítok, aki gyergyói. Színésznőnek készült, de ott ragadt a kocsmában.

Azért is szeretem ezt a kortárs darabot, mert szabadon beszélhetek benne. Mert voltak problémáim, például a sorozatban sokat beszédtechnikáztam a színész koordinátorral, aki mindig elmondta, hogy mi, mennyivel "szebben és ízesebben beszélünk, de azért most kicsit dolgozzunk rajta" . Ne szépítsük, nem volt jó az akcentusom, de azóta javult.

Szinkronizálgatok, játszom a TV2-n futó Jóban Rosszban című sorozatban, Annamari nővér vagyok. A karakterem egy pletykálkodó kicsi nővérke, aki egyik héten egyik orvosba, a másik héten a másikba szerelmes.

Azokkal, akikkel együtt végeztem az egyetemen, odafigyelünk egymásra, és évente dolgozunk együtt. Nyáron például Prágában voltam, a Lakmusz csoporttal egy egész hónapot, az ott készült előadással turnézgattunk.

Hogy lett belőled Annamari nővér?

Szereplőválogatáson vettem részt, és bekerültem. Először vendégszínész voltam, az egyik főszereplő barátnője, aztán pár hónap múlva visszahívtak, hogy lenne-e kedvem állandó szerepre. Elvállaltam.

Felismernek az utcán, akár mint Annamari nővér?

Előfordult már ilyen is. De van, hogy bemegyek a piacra és összesúgnak az emberek, esetleg kedvezményt kapok a hentesnél.

Szinkronszínészként hol hallhatjuk a hangod?

Egyelőre csak ismerkedek a szinkronizálással. Ez úgy indul, hogy „tömegezel", bejársz tömegjelenetekre, majd kapsz pár mondatot, és így tovább.

Én úgy kezdtem, hogy az egyik előadásra eljött egy szinkronrendező, akinek megtetszett a hangom, aztán bejártam tanulni, amikor ő rendezett. Még mindig csak tanulgatom – ez is egy külön mesterség.

Az Annamari nővér szerepnek, vagy az ehhez hasonló munkáknak köszönhetően lehet felfele haladni a szamárlétrán?

Nem tudom, minek köszönhetően lehet felfele haladni... Az embereknek, akikkel itt dolgozom, a kapcsolatrendszer miatt talán igen. Négy rendező dolgozik a sorozaton, akik máshol is rendeznek.

Az igaz, hogy akár szerepért, akár feljebbjutásért le is fekszenek a színészek? Tapasztaltál ilyent környezetedben?

Biztos van ilyen. Én is hallottam ilyen pletykákat, de nem ismerek ilyen színészeket. Nem jönnek oda hozzád, és főleg nem mondják el, hogy sikeres színésznő lettem, de ennek az volt az előzménye, hogy lefeküdtem pár emberrel. Ilyenről nem hallottam. Nagy a mendemonda, sok történet kering, talán igazság is van bennük. Amikor hatalom van egy ember, ebben az esetben egy igazgató, rendező kezében, akkor elég egyszerű visszaélni vele.

Meg tudsz élni a munkádból?

Igen, meg tudok. Sok szerencsével biztosan jól élni is lehet ebből.

Budapest és Udvarhely között ingázol. Hogy bírod? Ha jól tudom, elég sokszor jössz haza.

Ha szeretnél a barátaiddal, a családoddal lenni, akkor fenn kell tartani a kapcsolatokat. Ők nem fognak kiköltözni érted, és ez így van jól. Eleinte sokat rágódtam Budapesten.

Látszólag mindent beleadtam, de a lelkem legmélyén nem erőltettem agyon magam. Nem kopogtattam naponta tíz színháznál, hanem csak ott voltam. A többiek is ott voltak, és úgy jó volt, de közben honvágyam is volt. El kellett telnie egy kis időnek, hogy tudatosuljon bennem: itt vagyok, itt kell szembenézni a problémákkal. És minden kicsi problémánál ne meneküljek haza. Persze itthon jön valami a földből, ami feltölt energiával. Ha hazajövök és találkozom az itthoni arcokkal, az nagyon jó érzés, de ettől a kinti problémáim megmaradnak.

Példaképed van?

Nincs kimondott példaképem, de sokan vannak, akik példaértékű életet élnek. Amikor nincs munkám, akkor eljárok előadásokra, mert ott is sokat tapasztalok. Meg szoktam nézni a szintén udvarhelyi Katona Lacit. Annyira jó érzés, hogy ő is udvarhelyi. Nagyon jó nézni.

El tudod képzelni a jövődet itthon, Székelyudvarhelyen? Hazaköltöznél?

Persze. A színház mellé még ki kellene találni valamit, ami hozhat pénzt a konyhára. Nagyon kevés az itthoni fizetés. De nem a pénzért vagyok kint, hanem azért, mert így hozta az élet. Úgy gondolom, hogy nekem most ott van dolgom, ott kell dolgoznom, ott kell tanulnom.

Ha munkám lenne, lehetőleg színházban, akkor jönnék. Vagy, ha szerelmes lennék egy székely, drága szép emberbe...

Kovács Annamária

A Benedek Elek Tanítóképzőben végzett 2005-ben óvónő-tanítónő szakon. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművészet szakát 2010-ben fejezte be, azóta Budapesten játszik. Jelenleg a Thália Színházban a Picaro Művészeti Produkciós Műhely Sárkánytivornya című darabjában látható. A tévéképernyőn, a TV2 Jóban Rosszban című sorozatának Annamari nővére. A Lakmusz csoport tagjaként a White Caffe című darabban játszik.