Egy esti beszélgetés alatt faggattuk Dézsy Károlyt, akit mindenki vagy legalább is a nagyközönség Golyóként ismer.

Hogy kezdted Golyó?

Az egész úgy indult, hogy gyermekkorom óta nagyon kedvelem a zenét és a sportot is, mert ilyen családban nőttem fel. Édesanyám dalárdába és énekkarokba járt, édesapám jégkorong-edző volt. Zene és sport, mindkettőt szeretem. Kiskoromban mindig a rádió előtt ültem két kanállal, és ütöttem valamit, aztán vettek nekem egy furulyát. Megkedveltem ezt a hangszert, majd a későbbiekben kaptam egy nagyobbat is. Egy idő után az összespórolt pénzemből vettem egy kis kettő és fél oktávos Casio szintetizátort - ez már nagy lépés volt. Így osztálybulikat kezdtünk társaimmal csinálni gitár, dob, zongora segítségével, jártuk az osztályokat és gyűjtöttük a pénzt. Azt hiszem hetedikes lehettem.

Betört egy modernebb dolog, a walkman. Az első bulimat soha el nem felejtem, február közepén volt, osztálybulit rendeztünk és a két walkmannel mentem bulit csinálni. Sok zenei anyag nem volt a kazettás korszakban. Ennek már lassan 18 éve.

Bekerültem a Kós Károly Szakközépiskolába, akkor még 2-es Ipari Líceum volt, ott bevállaltam a gólyaszerepet, igaz nem nagyon volt más választásom. Akkoriban szégyelltem magam a színpadon, hiszen ekkora tömeg előtt nem léptem fel addig.

Most is nagy a gólyabálok látogatottsága, de akkor még nagyobb volt, mert nem volt más szórakozási lehetőség. Ekkor kerültem először közel az UFF-hoz. Mivel én jégen nőttem fel – nyugodtan mondhatom ezt, mert három éves korom óta korcsolyázom – elmentem a jégkarneválra, benevezni és segíteni a szervezésben. Ezt a rendezvényt azóta is a Fiatal Fórum szervezi, de jó néhánynak a későbbiekben magam is voltam rendezője az UFF keretén belül.

A rendezvényszervezésben elsőként olyan pisboyok voltunk. Az UFF-hoz néhány gyerekkori barátom is csatlakozott a sok más, számomra idegen diákkal együtt. Ebből kezdett kialakulni egy baráti kör. Majd a zenegéppel is megismerkedtem. Nem túlzok, egyméteres Vermona keverőn intéztem az első középiskolás és UFF-os bulikat, a régi Calypso Discoban, ami akkor még UFF-pince néven volt ismert. Nagyon hangulatos volt, én azt a zenét mai napig szeretem.

A 80-as, 90-es évek zenéiről beszélünk úgy-e?

Igen, azt is mondhatom hogy én leragadtam ezeknél az éveknél, ami az évszámokat és a zenestílust illeti.

Az Első nagyobb és emlékezetesebb bulid?

Abban az időben még nem volt sok Dj Udvarhelyen - de nem is szeretem ezt a szót, legyen inkább lemezlovas. Életem egyik legjobb sztorija is ide kapcsolódik. Pont a Gimi gólyabálra hívtak bulit csinálni - mondanom sem kell, hogy akkor még kazettás korszak volt. A fénytechnikát egy kedves úriembernek köszönhetem, aki egész buli alatt  fel és le kapcsolgatott néhány színes égőt (piros, sárga zöld, kék). A történet csak ezután kezdődött. Beszereltem és összeraktam a zenecuccot. Előadás után kezdődött a buli, a Gimibe akkor trapéznadrágos, hosszú hajú, fonott- vagy bársonytáskás fiatalok jártak, olyan alternatív iskolakésokként ismerték őket. Blúzereknek, hippyseknek hívták a városban. Volt nekem zenei anyagom jócskán, de Doors-om az nem. A Betlhen negyedben laktam és a szervezők hazahajtottak Doorsért. Emlékszem akkoriban két taxi volt a városban egy szürke és egy fekete - 17 vagy 21 lejért vitt haza. Nekem otthon sem volt ilyen, de szomszédom volt Kusmó, és tőle kértem. Visszaérve a buliba mindenki megvárt, aztán nagyon jó hangulat kerekedett, és hírem terjedt a városban. Kezdtek hívogatni nem csak gólyabálokra, hanem suli-bulikra is. Így indult el a zenei pályafutásom.

Rendezvények az UFF-on belül?

Kezdődtek a nagyobb rendezvények, Hóhányó Olimpia, farsangi bulik, Valentin napi rendezvények, diáknapok. Ezeket az eseményeket már a baráti körömmel szerveztük, akikkel mai napig is UFF-osok vagyunk és tartjuk a kapcsolatot, keresztkomáskodunk.

Koncertek szervezésével mikor kezdtél foglalkozni, ki volt az első zenekar, akit elhívtál?

2001-ben hallottam először a V-tech-ről, hiszen rádióztam és tudtam, hogy műsorban nagyon sokan őket kérik. Gondoltam legyen ez egy dobbantás. Megkötöttem a zenekar menedzserével a szerződést egy erdélyi koncertkörútra. Eljött a koncert ideje, beadtam a jegyeket eladásra. Első nap 500 jegy fogyott el. A rádiós reklámok, az 50 kilométeres körzetben való plakátolás megtette hatását. A koncert estéjén még tortát is kaptam egyik támogatómtól a tízéves évfordulóra. Akkora tömeg volt a Kossuth utca 20 szám alatt, hogy az irodából egy fél óra kellett, míg eljutottam az Ifiházba.
1.200 befizető volt jelen, plusz a meghívottjaim. Sikeresen lejárt a koncert, ami után jómagam kevertem a talpalávaló retro zenét. Remélem mindenki boldog volt, mert én igen. Engem azt hiszem más nem is érdekelt. Ennek a turnénak Magyarországon híre ment, hogy a zenekar először volt Erdélyben, és milyen sikeres szervezés volt, és milyen sokan voltak kíváncsiak a koncertre. A legközelebbi zenekar, akinek az udvarhelyi koncertjét szerveztem az a Republic, ami szintén ütősre sikeredett, 3800 ember volt kíváncsi rájuk a Sportcsarnokban. Amellett, hogy a rendőrség megbüntetett, mert bizonyos engedélyeket nem váltottam ki.

Volt-e olyan koncert amin buktál?

Persze, még abban az évben. Ha valami jól megy, akkor miért ne mégegyszer? Októberben lehívtam a V-tech együttest újra. Az vétek volt valóban. Ott nagyon nagy volt a bukta, de nem adtam fel. Voltam olyan bátor, hogy decemberre hoztam még egy zenekart és így tovább. Rájöttem, hogy Udvarhelyre főként a rockzenekarokat érdemes lehozni, mert a város nagy része a szíve mélyén a dallamos rockzenét kedveli, és így gondoltam, hogy biztos a közönség ellátogatása a koncertekre. Ment egy darabig, de aztán hírtelen kihalt minden. Hiába hoz az ember zenekart Udvarhelyre, mert nagyon megnyomja a fellépési díjat az útiköltség és abszolút nem tud kijönni az ember egyenesbe. Közben jártam falunapokra hangosítani Jére Guszti barátommal és a Rockmaratonok szervezésében is részt vettem - ha jól emlékszem három éven keresztül voltam egyik szervezője. A megspórolt pénzeimből kezdtem technikát vásárolni magamnak – mikrofont, CD-lejátszót, erősítőket, hangfalakat –  és el tudtam menni egymagamban hangosítani. A keresett pénzeim egy részét pedig lassan kezdtem visszafektetni technikai eszközökre.

Azóta nem csak koncertekkel foglalkozol, hanem sok mással. Mivel egész pontosan?

Mivel hogy rendezvényszervező iroda tulajdonosa vagyok, ezért rá tudok hangolódni többmindenre. Többek között egy rendezvényt megálmodásától a kivitelezéséig megtudok/tudunk szervezni. Vannak emberek, akik segítsége nélkül nehéz lenne.

Honnan jön a TűzGolyó név?

A TűzGolyó név? Ákosnak van egy Gyilkos ezüstgolyó című felvétele. Nem hangzott jól az Ezüstgolyó, így ezért mást választottam, lett belőle TűzGolyó. Mindenki úgy ismert, hogy Golyó és ezt szerettem volna a vállalkozás nevében is megtartani.

Melyik rendezvényedre vagy a legbüszkébb?

Az majd két év múlva lesz, akkor lesz a zenei pályafutásom 20 éves évfordulója. Tudom, hogy kit hívok majd el, de nem szeretnék még erről beszélni.

Nekem lenne egy tippem, hiszen te Kovács Ákos rajongója vagy. Ő lesz az?

Sajnos Ákosra pénzem nincs. Igen, nagy Ákos-rajongó vagyok 1991 óta, igaz akkor még a Bonanza Banzai-ban énekelt. Ákos zenéje, a dalszövegek, a stílusa olyan, mintha magamat látnám benne. Nagyon-nagyon kedvelem és minden egyes lemezét megvásároltam. Nem letöltöttem internetről, mert ha az ember szereti egy csapat zenéjét, akkor annyival támogatja őket, hogy megveszi az albumait. 1995-ben találkoztam vele először, akkor nekem azt mondta, hogy én vagyok az első erdélyi rajongója, akivel személyesen találkozott. Nyolc és fél órát álltam sorba dedikálásért, de megérte. Mindent aláírattam vele, ami nálam volt. Még telefonon keresztül is hallgattam koncertjét, amire nem tudtam elmenni, mert lakodalomba voltam hivatalos. A barátaim a koncertről felhívtak, és meghallgathattam egy pár dalt.

A zenéről jut eszembe, hogy te rádiós is voltál. Milyen volt?

Amikor indult a Príma rádió, szerettem volna ott dolgozni, de sajnos pont akkor mentem katonának – azaz inkább vittek, mert nem mindegy. Mikor hazajöttem sajnos nem volt lehetőség a rádiónál dolgozni, mert nem volt szabad zenei szerkesztő poszt. Elmentem az Ikos Conf Rt-hez raktárosnak, ahol két évet húztam le, persze emellett a város szórakozóhelyein is dolgoztam, mint lemezlovas az éjszakában. A későbbiekben hívtak a rádiótól, hogy felszabadult egy hely, ha érdekel az állás mehetek. Erre vágytam és ezzel egy álmom is valóra vált. Sokat nem tartott igaz, talán egy-két évet, de ott voltam minden lakás rádiójában, hisz akkoriban nagyon sokan hallgatták a Príma Rádiót. Amikor eljöttem, akkor azt megfogadtam, hogy ha addig élek is lesz egy rádióm. Nagyon szerettem rádiózni. Most is szívesen csinálnám.

Milyen zenét hallgatsz?

Az életem a zene. Sokan meglepődnének azon, hogy milyen zenét játszok és milyen zenét szeretek és szívesen hallgatok. Eric Clapton, Bon Jovi, AC/DC, Dire Straits, Depeche Mode - ezek a kedvencek a sok többi mellett.

Depeche Mode, mert Bonanza Banzai, Eric Claptont miért?

Nagyon szeretem az unplugged-et, azért is részben Eric Clapton. Ákos az első, aztán a többi. A külföldiekből pedig Natalie Imbruglia, Dj Bobo, de persze sok van. Ha például valaki meghallgat egy Leonard Cohen-t, akkor minden jó és rossz érzés előtör belőle. Az embernek az életben egy lelki társa a zene, nem engedi, hogy a hétköznapok olyan szürkék legyenek, zene kell.

Hol csináltál bulikat?

200 kilométeres körzetről beszélhetek azt hiszem. Voltam Kovászna, Maros és Kolozs megyében. Hívtak Magyarországra is, de nem vállaltam, mivel hosszú az út és egy buliért nem igazán éri meg.

Mitől jó buli egy buli?

Elsősorban szerintem a zenei szerkesztőtől, ezt nem magamra értem. Ha egy lemezlovas a buliba letörve érkezik, akkor az az este olyan is lesz. A közönség ezt érzi. Ilyenkor kevesebbet beszél, ha használ egyáltalán mikrofont, mert tudtom szerint Udvarhelyen egyedül én használok. Másodsorban pedig ne magának zenéljen, hanem a közönségnek.

Mit szeretnél még elérni az életben?

Van egy ügyes, házias és nagyon jól főző feleségem, családot szeretnék két lurkóval. Legyen egy kislány és egy kisfiú. Legyenek egészségesek, ez a legfontosabb.

Akkor nem is maradt más hátra, csakhogy további sikeres buliktól és gyereksírástól hangos életet kívánjunk.