– Mindenki tudta, hogy a régi program alapján nem lehet megtanulni a nyelvet. Az a tanár, aki igazán meg akarta tanítani, az már sok esetben az új program elvei alapján is tanított – mondja Kibédi-Nemes Ildikó, a siménfalvi Marosi Gergely Általános Iskola romántanárja, tantervi programíró, miközben lecsücsülünk a Százlábú Játszópark kukacpárnáira.

Ildikó osztálytársam volt a tanítóképzőben, osztályfelelős, és igazából meg sem lepődtem, amikor az ötödikes tankönyv után nyomozva az egyik választható kiadványon társszerzőként az ő nevét olvastam. Ildikó nagyon gyakorlatias lévén mindig elérte, amit a fejébe vett, még akkor is, ha ehhez meg kellett változtatni a szabályokat.

Most is ilyen, jut eszembe, amíg meséli, hogyan hordatta el kis túlzással a fél rugonfalvi határt, hogy rég megálmodott játszóparkja megvalósuljon. Ja, és még volt egy nagy előnye: a Hunyad megyei Lupényban nőtt fel, így már kilencedikben ő volt az a csodabogár az osztályban, aki tökéletesen tudott románul.

Hogy a román nyelv tanulására nagy az igény, jelzi az is, hogy a Százlábú Játszóparkban szervezett román táborokba 9-szer annyian jelentkeztek, mint a kézimunkatáborba.

Tíz éve gyúrnak rá

Kívülről úgy tűnt, hogy ez a román tantervi programváltás ismét egy elfuserált dolog, ám Ildikó elmagyarázta, hogy ez egy román tanárokból álló csoport 10 éves munkájának a gyümölcse. Ő 2010-ben csatlakozott ehhez a csoporthoz, amelynek a magyar gyerekeknek szóló programváltoztatás volt a célkitűzése. Hogy miért lépett be?

Én csak segíteni akartam már végre valakinek megtanulni románul – mondja szinte kétségbeesetten, amikor arra emlékezik, hogy falusi román tanárként éveken át próbálta úgy alakítani a rendszert, hogy a gyerekek maradjanak is valami hasznos tudással.

Úgy kerültem bele a csoportba, hogy szerveztem itt, a Nyikó mentén, majd mondhatni országos szinten is a Să comunicăm jucându-ne! román versenyt 5-8. osztályos magyar anyanyelvű gyerekeknek. Óvodásoknak is kiadtunk egy ilyen játékos román nyelvi könyvet 2016-ban.

Valaki idejött a minisztériumból a versenyre, és látta, másképp is lehet tanítani a románt, van eredménye, sikerélménye a gyerekeknek, és felkértek, hogy vegyek részt a tanterv kidolgozásában – meséli.

– Román szakra jártam, de nyelvész tagozaton mesteriztem, ezért az irodalomelmélet részekkel nem is én foglalkoztam a könyvben, hanem olyan kollégák, akik ehhez jobban értenek. Én a nyelvtani részt írtam, amit merek bármikor vállalni, mert nem csak, hogy összehasonlító nyelvtanból írtam az egyes fokozati disszertációmat, hanem a gyakorlati tanítás során is rengeteg módszert kísérleteztem ki a gyerekekkel, hogy hatékonyabban menjen a tanulás.

Kinek nagyobb a kukaca?

Sem a programírás, sem a tankönyv írása nem volt egyszerű, és vita nélküli. Először is ki kellett találni, hogy ne legyen a román mint idegen nyelv a megnevezése, mert az nem fedné a valóságot, ez az állam nyelve.

Másodszor, voltak olyan viták, hogy miért hosszabb a magyar százlábú, mint a román. A két százlábúval a két nyelv ABC-je közötti különbséget akarta szemléltetni Ildikó, de a magyar százlábú hosszabbra sikerült, mert a magyar nyelvben több a betű. Hogy ne legyen belőle konfliktus, és maradhasson a Vajda-Lukács Erika által készült illusztráció, átnevezték magyar és román százlábú helyett A és B százlábúnak.

A két nyelv és a két kultúra összehasonlítása egyébként fontos nyelvtanulási tényező Ildikó szerint.

Százszor is kijavíthatom, százegyedikszer is ugyanolyan helytelenül fogja mondani, ha nem hívom fel a figyelmét a gyereknek a két nyelv közti különbségre. Viszont, ha felhívom a figyelmét, akkor kétszer-háromszor odafigyel, még nagyon aranyosan túl is hangsúlyozza a dolgokat, utána már helyesen fogja használni – mondja.

Ezt tanulják az ötödikesek

A tanterv szerkezete teljes mértékben megváltozott, mert témákra alapozunk. Ötödikben van egy fő téma, azon belül pedig van három kötelező témakör és három választható. Hatodik-hetedik-nyolcadikban évente változnak a témakörök, és nő a számuk is. Az ötödikes az, hogy Eu și universul meu familiar. Azaz én és a szűkebb környezetem.

Irodalomból mesék, kis, maximum 450-500 szót tartalmazó szövegrészletek vannak. A nyelvtani részeket úgy építettem fel, hogy egymásra épüljenek. És ami a legfontosabb: a nyelvtan tanítása ne öncélú legyen, hanem a nyelv tanulását segítse.

Ez mit jelent a gyakorlatban?

Például azt, hogy vége a nyelvtani elemzéseknek, amivel órákat el lehetett pepecselni. Nincs többé gen, număr, caz stb. felsorolás, amiből tízesre lehetett felelni úgy, hogy esetleg nem is értetted az elemzett szó jelentését. Azt kell kitalálni például, hogy hogyan tudjuk elérni, a gyerek észre se vegye, hogy most épp az egyeztetést tanulja. Ez nehézséget fog okozni azoknak a tanároknak, akiknek kényelmes volt az elemzéseket rutinszerűen végeztetni.

Korábban több hosszú, tömött oldal irodalmi szöveg volt, hogy még tanárként is rosszul voltam, ha ránéztem, nemhogy egy kisdiák. Volt, hogy kiírtam az idegen szavakat előre otthon, lett öt oldalnyi szó... És mit érsz csak a szavak tanításával? Szinte semmit, időpocsékolás. Én nem is engedem, hogy szavakat tanuljanak.

Ha tőmondatban is, de egyből mondatban beszéljenek a gyerekek.

Az igeidők regionális és archaikus változatait sem tanítjuk, mint eddig. Ha emlékszel, ötödikben azzal kezdtük, hogy felírtuk a táblára az összes igeidőt, és bemagoltuk. Most annyira megtanítjuk, hogy értse meg, ismerje fel, hogy miről van szó, de nem gyakoroltatjuk. Sosem fogja használni, kivéve, ha Moldvába költözik, de ha így van, és a nyelvtudás többi része rendben van, hamar alkalmazkodik a helyzethez.

Ami még hangsúlyos, az a nyelvspecifikus hangok kiejtése, esetünkben az ă, î. Ezt is, ha kicsi korban elkezded, nem lesz vele gondod. Azt szoktam mondani, úgy kell kiejteni, mint a magyar ö, ü-t, csak nem csücsörítesz, hanem mosolyogsz közben.

Eddig négy kompetenciát fejlesztettünk, most lett az ötödik: az első a szóbeli szövegek megértésén alapszik, a másodikkal a szóban való kommunikálást fejlesztjük, a harmadik a szóbeli szövegek létrehozását célozza meg, míg a negyedik az írásos szövegek megalkotását, az ötödik pedig az érdeklődés, az értékek keresése iránti igény felkeltése.

Hogyan kelted fel tanárként az érdeklődését a gyereknek?

Igyekszem nyugodt lenni és megértetni velük a fő célkitűzést, azt, hogy mire lesznek képesek óra végén, félév végén, nyolcadik vagy kilencedik végén.

Aztán felajánlok pár tanulási módszert és kezdem a számukra legalkalmasabbal, hogy jó kedvvel teljenek a mindennapjaink: például, ha rajzolni szeretnek, akkor azzal kötöm egybe a romántanulást, ha mozogni szeretnek jobban, akkor több mozgásos gyakorlatot teszek be.

Az a lényeg, hogy jól teljen az óra a gyereknek is, a tanárnak is, mert akkor van eredmény, akkor fogadják el tőlem az ismeretanyagot, ha pozitívan állok mind a tantárgyhoz, mind a gyerekhez.

Ne veszítsük szem elől a lényeget: a gyerek értse meg, ha hozzá beszélnek, vagy neki írnak, valamint tudja szóban és írásban kifejezni magát a tanult nyelven. Magasabb szinten pedig egy irodalmi műből tudja értékesíteni a maga számára annak a műnek az üzenetét.

Efölött volt is vitánk a szórványmagyar településeken élő kollégákkal, viszont meg kell értenünk, hogy Romániában élünk és a többnyelvűségnek különböző szintjei vannak, igaz, hogy nekünk kell a legtöbbet fejlődnünk, de a program mindenkinek kell, hogy szóljon.

Mi hogy is tanultuk az egyeztetést?

Sehogy.

De hogy kell tanítani?

A legjobb játékosan. Magyarul sem a nyelvtani elemzésekkel kezdtük a beszédtanulást. Játék közben, kirándulás közben figyelmezteted arra, hogy ni, most másképp használtuk ezt a szót. A táborban főzés közben, kövekkel való játék közben gyakoroltuk. Például az egyik kislány a piatra mamei kifejezésben még a szóvégi i-t is kihangsúlyozta, aztán megjegyezte, és helyesen használja.

Sokan két-három éves korukig csak figyelik, mi zajlik, és egyszer csak elkezdenek helyesen, teljes mondatokban beszélni. Érdekes volt megfigyelni ugyanezt egy gyerekkel, aki óvodásként járt hozzám a csoportos román órákra éveken át, és most rajzolás közben hallom, hogy mondogatja: Colorează-l pe tata! Colorează masa. Elkezdett beszélni.

A tankönyvben felhívtam a gyerek figyelmét arra, hogy a magyarban milyen melléknevek vannak, ehhez képest a végződések alapján a románban vannak egy-, két-, három- és négyalakú melléknevek.

Az összehasonlítást az anyanyelvvel vagy más nyelvekkel eddig nem végeztük, pedig nagyon fontos, hogy tudatosuljon a gyerekben, hogy mire kell odafigyelni. Az elején be kell gyakorolni, ilyenkor nagyon odafigyelnek, aztán egy idő után megy magától, mint a biciklizés, vagy a vezetés.

Mit fog tudni egy ötödikes románból az év végén?

A programban a kommunikációra, az érvelésre helyeztük a hangsúlyt, hogy fejlődjön a szövegértése a gyerekeknek, mert ezen a téren egész Románia-szinten rosszul állunk. Tudjon irodalmi és nem irodalmi szövegeket értelmezni: meséket és sms-eket egyaránt. Értsen meg egy plakátot, tudjon írni egy üzenetet, tudjon pár mondatot írni egy szövegről. Ha nem is ért minden szót, tudja kikövetkeztetni a szövegnek a jelentését. Tudjon segítséget kérni, ha eltéved, tudjon eltársalogni egy román gyerekkel hétköznapi dolgokról.

Az interkulturális elemekre is nagy hangsúlyt fektettünk. Arra, hogy ismerje meg a román kultúrát, lásson egy filmet, nézze meg, hogyan ünneplik a karácsonyt, mi a különbség a magyar kántálás és a román kolindálás között, miben hasonlítanak a két nép népmesei fordulatai. Ez még egy plusz motiváció lehet a gyerekeknek, hogy lássák, azok a románok is jó emberek. Érdemes megtanulni románul, mert van, amit tanulnunk tőlük.

Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerek helyesen tanulja meg használni a főnevet ahelyett, hogy tökéletesen tudná elemezni, és olyan tudást szerezzen, amivel élni tud.

Mit szólnak a tanárok az új programhoz, a tervhez, tankönyvekhez?

Az első reakció minden változásnál a felháborodás. De én úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan tanár, aki felmérte, hogy a régi programmal nem megy semmire, már korábban elkezdett az új program szerint tanítani. Mivel most papírra le van írva, kötelezőnek tartják, és ami kötelező, az szintén feszültséget vált ki. Megfelelek-e a követelményeknek? Jól csinálom-e? – merülnek fel a kérdések.

Én ebben a programban nagy lehetőséget látok. De veszélyt is, mert felkészületlenek nagyon a pedagógusok. És ami rossz, mindig a vizsgától félnek!

Volt-e, lesz-e felkészítő a tanároknak?

Meghirdették, hogy lesz.

Ez nagyon bizalomgerjesztő. Mint ahogy az is, hogy a tanárok is azon a héten kapták meg a tankönyveket, mint a diákok, így alaposan fel tudtak készülni abból, hogy mit is fognak tanítani...

Vannak fejetlenségek a tanügyben, most például úgy hirdették meg a tantervi programíró csoportba való felvételit, mintha soha azelőtt nem lett volna ilyen. Ezt a programot is annyiszor visszatették már a fiókba...

Hogyan zajlott a tankönyvírás?

Hárman, jómagam, Maxim Andreia és Bărbos Cecilia, megbeszéltük már a programírás időszakában, hogy megírunk egy tankönyvet, aztán a Corint kiadó felkért rá. Milliószor átolvastuk a programot és nagyon sokszor átbeszéltük a tartalmakat. Majd láttuk, hogy ahhoz, hogy időben leadjuk, segítségre van szükségünk, így csatlakozott Militar Adela is.

Tudni kell, hogy a tankönyvnek a fő téma köré, majd három kötelező altéma és egy választott téma köré kell szerveződnie. Majd a tartalmak teljes mértékben bele kell kerüljenek. Ez kötelező, hisz a program konkrétan ezt írja elő. Ez azt jelentette, hogy minden gyakorlattal, minden irodalmi és nem irodalmi szöveggel ezt a szempontot kellett követnünk. Ez látszik is a tankönyv szerkezetében: 4 téma nyolc egységben kivitelezve.

Azok a tanárok, akik a Corint által kiadott tankönyvet választották, biztosak lehetnek benne, hogy minden téren fejlesztik a gyerek nyelvtudását ezekben a témakörökben.

Majd a tartalmakat kellett kevés elméleti magyarázattal gyakorlatok és illusztrációk formájában tankönyvvé varázsolni. A tankönyvet három fő szempont alapján írtuk: az első a tartalmak gyakorlatias jellege (Descoperă! Exersează! alcímek alatt), a második kevés elméleti magyarázat, ami a tanárnak, a gyereknek és a szülőnek ad útmutatót arról, hogy mit is tanítunk, vagyis mit gyakoroltatunk ahhoz, hogy fejlődjenek a tanuló készségei (Știai că? alcím alatt), a harmadik, azoknak az ismereteknek az elsajátítása, amit kötelező tudni és vizsgatéma is lehet (Reține! alcím alatt).

Minden fejezetben szövegek és gyakorlatok formájában hasonlóságokat és különbségeket vittünk be a román, a magyar és a világirodalomból, illetve a román-magyar összehasonlító nyelvtanból, hogy azok a kollégák is könnyedén taníthassanak a tankönyvből, akik nem szakosodtak ezen a területen. Ezért volt fontos mind a négy tankönyvíró tapasztalata és román irodalmi, kommunikációs és nyelvi ismerete.

A tankönyv áttekinthető, akár a szülő is követheti azt, hogy minden célt és tartalmat megtanítunk-e vele, hisz a fejezetek és a címek pontosan fedik azt, amit a program kér, vagyis amit a gyereknek tudnia kell év végéig.

A tankönyv sokkal több irodalmi és nem irodalmi szöveget tartalmaz, mint amennyivel kötelező fejleszteni a gyerekek kompetenciáit. Ez érthető, hisz nem zárhatjuk ki a nagyon jó képességű gyerekeket sem, a szórványvidéken élő tanulókat sem. Ezért gondolom azt is, hogy a tankönyvnek az áttanulmányozása elegendő, hisz nagyon sok gyakorlatot tartalmaz, nem feltétlenül szükséges hozzá egy munkafüzet. Inkább kevesebbet jól, mint sok információval átsiklani a célokon.

A digitalizált változatra már nem is jutott elég idő, most másképp csinálnám. Sok jó anyag van így is benne, de tennék még többet. Kicsit rosszul is esett, hogy rossz minőségű lapra nyomtatták, hogy ennyire becsülik azt a sok munkát, amit beletettünk. De a szerzői jogok a kiadóé, már nincs beleszólásunk semmibe. Egyébként bárki lehet tankönyvíró, csak követnie kell a programot, és néhány bizottságon keresztül kell mennie a könyvének. Ha ez megvan, akkor megjelenik a választható tankönyvek között.

Mi a visszajelzés? Hányan választották a ti könyveteket, és hányan a Bartolf Hedvig, volt főtanfelügyelő által írt tankönyvet?

Pontos számokat nem tudok. Azt tudom, hogy a Corint kiadó meg van elégedve, hogy országos szinten a mienkből fogyott több, Hargita megyében nem tudom. Itt, a Nyikó mentén többnyire ezt használják.

Az idei év kemény lesz, kiderül, hogy melyik könyv mennyire használható, és melyikből könnyebb, hatékonyabb tanítani, tanulni.

Jó, de mi van akkor, ha már rég elmúltál ötödikes? Nagyobb gyerekeknek, felnőtteknek mit tudnál tanácsolni?

A nyelvtanulást megalapozni ugye 6-7 éves korig lehet a legkönnyebben, akkor elraktározza az ismereteket a tudatalattijába a gyerek, utána később elő tudja venni onnan. Ilyenkor úgy tanulja még, mint az anyanyelvet. De ha ez nem történt meg, felnőttként is el lehet sajátítani egy vagy több nyelvet.

A legfontosabb, hogy határozza el magát a felnőtt, és legyen kitartása. Anélkül nem megy.

A másik dolog, hogy gondolja át, és döntse el, mit szeretne elérni, mit akar megtanulni egy adott időszakban. Társalgási szinten szeretne beszélni, üzletkötést, szaknyelvet stb., előléptetéshez van rá szüksége, vagy nyaraláson kell neki a román nyelv? Ha ezekre a kérdésekre tudja a választ, és el is mondja a tanárnak, akkor ezekre fókuszálva lehet tanulni, és lesz sikerélménye.

Ha a tanárnak kell kitalálnia, nem biztos, hogy pont azt a területet tanulják meg, amire szükség van, és sikerélmény hiányában hamar elfogy a kitartás.

Mivel egyik nyelv szintetikus, a másik pedig analitikus, kicsit nehéz nekünk megtanulnunk a románt. A magyar ember agya egyfajta nyelvtani struktúrára van ráállva, a románé meg másra. Egy év kell, akár gyerekről, akár felnőttről van szó, hogy látványos legyen az eredmény. Például felhívjuk a figyelmet a fordított szórendre, begyakoroljuk, és amikor már elég helyesen megy, akkor bővítjük a tudásunkat valami mással. Nem győzöm hangsúlyozni, először tudatosítani kell, hogy mire figyelsz, aztán gyakorolni.

Három hétre van szükség, amíg egy készség jártassággá válik és szokássá. Ha valamit megtanultál, és második-harmadik nap nem ismétled, csak időpazarlás volt megtanulni. A felejtés görbéje az első néhány napban zuhan a legmélyebbre.

Ezért gyakoroljuk az első napi leckét, aztán minden alkalommal lesz valami plusz, így néhány óra után a kétszavas mondatból fel tudtam építeni egy három-négyszavas mondatot, ami már nagyon nagy eredmény.

Így épül fel, következetesen, a választható tankönyv nyelvtani része is.

Még egy jó trükk: tanulj a gyerekkel, a gyerektől. A szülők is rájöttek, hogy ha ott maradnak a gyerekkel a tanfolyamon, ők is sokat tanulnak. A játékokat nézni is nagyon élvezték, sok minden tudatosult bennük, jelentésárnyalatokra jöttek rá, amiket addig nem fedeztek fel.

A másik titok, hogy örvendjünk magunknak! Minden kicsi eredménynek!

Mi a te titkod a nyelvtanításban?

Ezeket a módszereimet, a tudatosítást, a játékokat stb. már több mint tíz éve használom. Először óvodában dolgoztam, és kísérleteztem egy csoporttal négy évig. Ők ötödiktől újra a tanítványaim lettek. Arra már rájöttem, hogyan és mit kell velük csinálni ahhoz, hogy élvezzék: első a csapatmunka, a másik a játékok.

Még a kifejezéseket is lelkesen tanulták ezzel a módszerrel, pedig az az egyik legnehezebb lépés minden nyelv tanításában.

Legyünk türelmesek. Nem lehet azt elvárni, hogy egyik percről a másikra látványos eredmények legyenek, az írás-olvasást is évek alatt sajátítják el a gyerekek olyan szinten, hogy a készségből jártasság legyen.

A következő évekre is megvan a program, a tankönyv?

A program megvan, hisz a programot csakis úgy lehetett megírni, hogy egymásra építettünk, a tartalmakat fokozatosan bővítjük.

Az V. osztályos tankönyvet mindenképp szeretnénk folytatni, mert akkor kerek az egész, ha eljutunk tankönyv szintjén is a VIII. osztályos program gyakorlatba ültetéséhez. Nagyon sok olyan információ, tapasztalat, kipróbált gyakorlat van, amit szívesen megosztanék, hogy azáltal is könnyebben tanulhassanak a gyerekek. A VI. osztályos tankönyvnek is szeretnénk nekifogni. Egy-két hónap alatt visszajelzéseket kapunk a tanárkollégáktól, illetve kipróbáljuk az V. osztályos tankönyvet mi, tankönyvírók is a gyerekekkel, hisz mindannyian tanítunk V-VIII. osztályosokat, így bátrabban és magabiztosabban neki tudunk fogni a VI. osztályos tankönyvnek is. Nekem falusi és városi környezetben is van V. osztályom, így van viszonyítási alapom több szempontból is.

Ami mindenkit érdekel, és amitől kétségbe vannak esve a tanárok és a szülők: milyen lesz a kisérettségi? Milyen lesz?

Nem kell kétségbe esni. Az érvényben lévő programok alapján állíthatják össze a vizsgatételeket. Ez szabály. Nyilván el kell telnie 4 évnek ahhoz, hogy kisérettségiről beszélhessünk az új program alapján.

Amit mindig hangsúlyozok, hogy, ha tud a gyerek románul, akkor szinte bármilyen tételt kaphat, mert sikeresen vizsgázik. Tehát, inkább abba fektessük a félelemre elhasznált energiánkat, hogy mosolyogva tanuljuk a nyelvet, és ne a vizsga kedvéért, hanem inkább önmagunkért.

Mindenki képes megtanulni, ha kiiktatja az életéből azt a téves hitrendszert, miszerint a románt nem lehet megtanulni, vagy románul nehéz megtanulni. Írni-olvasni sem egy egyszerű feladat, ha beleképzeljük magunkat a vért izzadó tanítónő helyzetébe, aki egyszerre 25 gyereket tanít két betűt egybeolvasni, de szinte mindenkinek sikerül.

Így sikerülhet mindenkinek románul is megtanulni, csak el kell hinni, hogy ez lehetséges.

A program új és könnyebb, a tankönyv nagy segítség, kimondottan magyar gyerekeknek szól, láthatjuk azt is, hogy a mostani I-IV. osztályosok könnyebben tanulnak, mostantól az V. osztályosok is.

Mindig a végső célt nézzük, ne vesszünk el a részletekben, és a végső célunk az, hogy megtanuljunk románul. Ha ezt elhisszük, akkor minden átalakul a fejünkben, jónak látjuk a programot, jónak látjuk a romántanárt, a román tankönyvet, találkozunk román ismerősökkel, szívesen megnézünk egy román rajzfilmet, mert tudjuk, hogy mindez azt szolgálja, hogy megtanuljuk a nyelvet.

Ez azt is jelenti ugyanakkor, hogy átvállaljuk a felelősséget a tetteinkért, és hibáztatás helyett az energiánkat a saját nyelvi fejlődésünkbe fektetjük.