Itt mindenki korán kel, hiába tart még a vakáció, nincs nyafogás, akinek nem tetszik a rendszer, mehet is haza. Reggel hétkor ébresztő, és egy félórás reggeli torna a focipályán, csak utána következik a reggeli. Alapos bemelegítés után fél 11-kor már szól a zene, táncra perdül az egész tábor, mind a 80 gyerekkel együtt, itt ez a normális. Este senkit nem kell ágyba küldeni, jól elfáradnak az egész napos mulatásban, meg az esti táncházban. A talpalávalót a marosvásárhelyi Üver zenekar húzza fáradhatatlanul.

Vasárnaptól keddig a kicsik táboroztak, utána a nagyobbak jöttek a helyükre, hogy egész héten álljon a bál, összesen 120 kisebb-nagyobb diák részvételével.

Senki nem kétballábas

A Tamási Áron Gimnázium néptáncegyüttesében, a Gerebenben négy csoport táncol, az 5-7. osztályosok a kezdők, a középhaladó csoportba a 8-9-10. osztályosok tartoznak, a haladók pedig a legnagyobbak, a 11-12-esek. Ezen kívül indítottak egy másik kezdő csoportot azoknak a kilencedikeseknek is, akik más iskolából érkeztek a Gimibe, és szeretnének csatlakozni a táncosokhoz – magyarázza Boros Béla, a Gereben néptáncoktató tanára. A táncegyüttes körülbelül 160 taggal rendelkezik, mindig szívesen látják az újoncokat. Béla szerint nincs olyan, hogy valaki kétballábas, és nem tud megtanulni táncolni. A ritmusérzék fejleszthető, csak kitartás kell hozzá.

A fiúk és a lányok éppen külön gyakorolnak, amikor megérkezünk a Zetavár Panzió tágas zöld udvarára. A legények a színpadon csattogtatnak Bélával, közben a lányok Boros Hilda vezetésével a fűben próbálkoznak a pörgéssel – ezt nagyon sokat kell gyakorolni – mondják.

Minden évben más-más tájegység táncait tanulják meg az edzőtáborban, az idén a felső Maros-menti vajdaszentiványi került sorra. A néptánc annyira gazdag, hogy akár falvanként változó, különböző elemek, táncrendek vannak, Vajdaszentivány pedig nagyon változatos és nagyon szép táncelemekkel rendelkezik – tudjuk meg szintén az oktatótól a szünetben.

Nehéz, de megéri

„A vajdaszentiványi nehéz, most éppen csárdást tanulunk. Az egyik sajátossága, hogy zsebkendő segítségével vannak benne a forgatások, ez a Nyárád-mentére, és a felső Maros-mentére jellemző. A vajdaszentiványiban van sebes forduló és csárdás, ezeknek a lépései a forgatásai eltérnek, most azért voltak szétválasztva a párok, hogy tudják begyakorolni. Tegnap fogtunk neki, nehéz, de nagyon szép táncanyag, szeretik nagyon – mondja Boros Béla.

Péntek este rövid előadást tartanak a szülőknek a táncoslábú fiatalok, és bemutatják azokat az autentikus vajdaszentiványi női viseleteket is, amelyeket az együttes Hargita megye tanácsának pályázatával készíttetett.

A táborban tanultak beépülnek majd az évvégi gálaműsor koreográfiájába, amelyet székelyföldi táncokból állítanak össze – árulta el még az oktató.

A Gerebennek az a célja, hogy megszerettesse a fiatalokkal a néptáncot, nem is vállalnak túl sok fellépést, hiszen hetente csak egy alkalommal gyakorolhatnak. A Gimiben az 1-4. osztályosok órarendjében van csak benne a néptánc joc și mișcare néven, a nagyobbak már önszántukból választják a délutáni plusz órát, de örömmel teszik.

Legényből sosincs elég

A kilencedikbe készülő lányok, Nóra, Kinga, Fanni és Ágnes tapasztalt tánctáborozók, már négy éve járnak ide. Itt tudjuk a legtöbb dolgot megtanulni, sokat lehet fejlődni – mondják – a napközben tanultakat az esti táncházban lehet hasznosítani.

Az egyetlen probléma, hogy ebben a korosztályban már fogynak a fiúk, nehezebb párt találni a lányoknak. „Kicsit kínos, ha egy táncházban nem kérnek fel, de ha akad egy állandó párod, akivel táncolsz, az nagyon jó tud lenni" – áradoznak a néptáncos életformáról a pörgő szoknyás leánykák.

Valamiért mindig több lány van – erősítik meg a fiúk is, akik gyakorolnak még egy kicsit ebéd előtt önszorgalomból. Muszáj, mert nehéz a legényes, de legalább jól kondiban tart – mondják. A táncban a fiúknak mindig több dolguk van, ők kell vezessék a párjukat, de nem árt, ha a leány is tudja, hova tegye a kezét, hova lépjen, amikor pörgetni akarják.

Népzenére is lehet bulizni

„Én már egy-négyben megszerettem a táncot és a népzenét is, eldöntöttem, hogy jövök táncolni, azért folytattam. És azóta is nagyon szeretem. A népzenére is lehet bulizni, tegnap is éjjel egyig voltunk a táncházban. Szerintem ez jobb, mint egy diszkós buli, több figura van, a tücc-tüccre csak ugrálni lehet egész éjjel" – mondja Zalán.

András, aki a következő tanévet már más iskolában kezdi, de továbbra is gerebenes marad azt állítja, jó itt a társaság, ő azért ragaszkodik a néptánchoz. „És azért, mert szégyelltem, hogy az őseim ezt táncolták, és én nem tudok belőle semmit. Fontos, hogy megmaradjon a hagyomány"– mondja.

A fiúk a csütörtök esti táncházakba is rendszeresen járnak, és a heti egy néptáncóra sem maradhat ki. „Néha megterhelő, hazamegyünk iskolából, egy szabad óránk van, majd vissza táncra, utána már az ember lefárad. De szerintem megéri az áldozatot, inkább futok haza, csak mehessek táncolni."