Szepegő ég alatt ácsingózunk az iskola udvarán. Hamarosan megérkezik Gábos Anna, igazgató és András Ida fejlesztőpedagógus. Imre Ibolya tanítónő második emeleti osztályába kísérnek fel.

„– Nem izgulok, már megszoktam" – mondja a lépcsőfordulóban lihegve Kató, a Pro Down Alapítvány talán legközvetlenebb foglalkoztatottja. Jártak már iskolában, és iskolások is náluk, szokva vannak a gyerekekkel.

Ha jó a kedved...

A negyedikesek tanítónője épp most betegedett le, helyette András Ida tartja az előre alaposan megtervezett közös foglalkozást. A süti oldja a feszültséget, majd az ismerkedő játékok teljesen feldobják a két társaság hangulatát. Kézműves foglalkozást tartanak, őszi koszorút készítenek közösen.

Mivel Kinga kivételével a többi Pro Down-os nem igazán tud bánni az ollóval, a gyerekek vágják ki a leveleket, a fiatal fogyatékkal élők ráragasztják őket a koszorúra. Nagy az öröm a kész koszorú láttán, amelyet hazavihetnek a vendégek. A kisiskolások maguk bogozta karkötővel is meglepik őket, persze az alapítvány is viszonozza az ajándékot a tanítványok kézműves munkáival.

Kató és Erna tartanak rögtönzött bemutatót: nemezékszerek, angyalkák, merített papírból készült alkotások, kofrácsból préselt poháralátétek kerülnek elő.

Nemcsak étellel él az emberke

A két kis csoport közös képpel zárja a hangulatos találkát, melyről megtudjuk, hogy egy Szeretetadomány elnevezésű kezdeményezés első szakasza. Gábos Anna igazgató lelkesen meséli, hogy amikor első ízben jótékonysági akciót tartottak az iskolában, Böjte atya máréfalvi és zetelaki gyermekeinek annyi adomány gyűlt össze, hogy alig fért az iskolában. Más civil szervezeteknek is jutott belőle.

Innen jött a gondolat, hogy a hátrányos helyzetűeknek nem csak anyagi, hanem közösségi, lelki adományra is szükségük van. „– Amikor felvetettem gyűlésen az ötletet, mondtam a pedagógusoknak, hogy van három napjuk eldönteni, kivel veszik fel a kapcsolatot. Egymás szavába vágva sorolták azonnal az alapítványok, egyesületek neveit" – újságolja elégedetten az igazgatónő, hogy mekkora sikere volt a kezdeményezésnek.

A Szeretetadomány lényege, hogy minden hónapban meghív az iskola egy-egy osztálya egy olyan közösséget, civil szervezetet, amelynek tagjai valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek. Árvaházak, fogyatékkal, illetve szegénységben élők látogatják meg a gyerekeket, hogy ismerkedjenek, közösen eltöltsenek néhány órát.

Befogadóvá nevelni

Veress Anikó, az alapítvány vezetője, a Down-kóros Erna édesanyja is örül a meghívásnak. Elmondja, Magyarországon van egy ehhez hasonló, Mindenkinek becsengettek című nagyszerű program, mely a fogyatékkal élők társadalmi integrációját segíti elő, és szeretné, ha itt is meghonosulna.

Minden héten bevisznek egy középsúlyos fogyatékkal élőkből álló csoportot az egészséges gyerekek közé, ahol közösen alkotnak valamit. Ezzel a gyermekek már kiskoruktól elfogadják a másságot, rá mernek nézni, szóba tudnak állni egy sérült személlyel, természetesen viselkednek felnőttkorukban is.

Erna, Anikó huszonéves lánya is ebbe az iskolába járt, az akkori osztálytársa most Zetelakán tanít, és minden gond nélkül vállalta, hogy befogad egy mozgássérült gyereket az osztályába. Még az akadálymentesítést is kiharcolta a számára – meséli a pozitív példát Anikó.

A Pro Down Alapítványnál foglalkoztatottak számára azért jó egy ilyen találkozó, mert a családjukon és az alapítványi foglalkozásokon kívül nem tartoznak más közösségbe, el vannak szigetelve a társadalomtól. A gyerekekkel, hasonló érdeklődési körük miatt, könnyen barátkoznak. Nekik is bővül a komfortzónájuk, az ismeretségi körük.