Mi történik akkor, ha megszakad a lineáris idő, eltűnik a múlt és céltalan lesz a jövő? A háttérben erőteljesen vagy épp sejtelmesen felvillanó fényekben csillanó tükörfólia előtt pszihedelikus zenére ösztönszerű mozdulatokba „csavarodnak", szőnyeget görgetnek, mikrofon állványt hordoznak és József Attila verssorokat mondanak, majd a hangtalan csendbe beleolvadnak a táncosok.

A színpad előterében Kovács Gerzson Péter magyarországi fénytervező Toásó István fénytechnikusnak adott a laikus számára megfejthetetlen, félszavas instrukciókat, Juhász Zsolt koreográfus-rendező pedig a táncosok mozdulatait hozta összhangba a fényekkel és a zenével.

Sodró erejű, a lélek legmélyebb bugyraiban születő érzéseket, elemi energiákat mozgató, a lét és nemlét határán születő táncjáték készül közel egy hónapja az Udvarhely Táncműhelynél. Az előadás hangulatába a hétfői próbán kóstoltunk bele. A Táncműhely legújabb táncszínházi produkciójának címét és témáját a Ködből, csöndből című, 1925-ös József Attila költemény inspirálta, koreográfiáját Juhász Zsolt, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője álmodta színpadra. A neves rendező-koreográfust faggattuk.

Pályafutása során nem először ihletődik a lírából. Inspirálta már Szőcs Géza- vers, Ady szerelmi költészete, sőt a Muszáj -Herkules című versét József Attila Derengő rózsa költeményével ötvözve fogalmazta színpadra. 2005-ben a Duna Művészegyüttesnél már előrukkolt egy József Attila centenáriumra készült A mozdony, az más című produkcióval. A Ködből, csöndből előadás tehát nem előzmény nélküli, de miben más, mint a korábbiak?

A kötödésem József Attila költészetéhez 2005-nél jóval korábbi. Abban az előadásban alkalmazott koreográfusként vettem részt, de már akkor megfogant bennem, hogy mivel nekem is van egy József Attilám, készítek egy egyéni előadást, ami, eltérően a centenáriumitól, nem vers-centrikus lesz.

Ön alkotói ereje teljében van, sikeres, neves alkotó. Érdekes, hogy éppen erre a dekadens hangulatú, „kész a leltár" életérzést megfogalmazó versre esett a választása.

A választás ösztönös volt, menet közben sokat gondolkodtam a miérten. Az ok talán, hogy én is, mint sok más, néha nem találom a helyem azon az úton, amerre terelt ez a világ. Bizonyos dolgok néha értelmetlennek tűnnek, néha falakba ütközöm és néha nehéz továbbpörgetni az utat.

A hagyományos néptáncot a kortárssal ötvözni - ars poeticaja kicsit fából vaskarikának tűnik, ám önnek sikerült a kettőt egységbe hozni, ez a védjegye. A Ködből, csöndből produkció esetében e kettő harmonikus jelenlétét mennyire volt nehéz egyensúlyba hozni?

Alapvetően úgy dolgozom, hogy a történet amit elmondok, az egy állapot - ez határozza meg a mondanivaló mozgásvilágát is. A pályámat néptáncosként kezdtem, így hát minden mozgás a néptáncból indul ki, még akkor is, ha azt társítom mai kortárs táncelemekkel, azok mélyén ott van az ősi, a hagyományos mozgás.

Megfogalmazásában az előadás egy újabb kísérlet arra, hogy e kettősséget a mondandó szolgálatába állítsa. A feladat nem egyszerű - miért éppen az Udvarhely Táncműhelyre esett a választása?

Az előadás gondolatának megszületése szerencsésen találkozott Miklós Levente igazgatónak azzal a korábbi felkérésével, hogy dolgozzunk együtt. A Háromszék Együttessel megcsináltam az Ady előadást és izgalmas játéknak ígérkezett, hogy az Udvarhely Táncműhellyel legyen a József Attila. Ha nem érkezik épp időben a felkérés, akkor otthon, a Duna Művészegyüttessel is megcsináltam volna - biztos, hogy az teljesen más lett volna. De ez így volt megírva.

Egy hónapja dolgozik együtt a tánckarral. Mennyire érezte és érzi felkészültnek, képzettnek az együttest a kettő az egyben feladat megoldására? Könnyű vagy nehéz volt egymásra hangolódni, együtt dolgozni a próbák alatt?

Minden „szülésnek" megvannak a maga nehézségei. Az itteni tánckarnak nem új ez a műfaj - Orza Călin és Katona Gábor rendezőknek köszönhetően már volt korábban egy ilyen irányú elmozdulása a Táncműhelynek, amire lehetett alapozni. Tavaly Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján láttam és zsűriztem a Szőrös pisztrángot és tapasztaltam, hogy az együttesben van nyitottság erre.

A kulcsszó a nyitottság, mert egy profi néptáncossal sokkal könnyebb más műfajokba átlépni, mint fordítva. A próbák során nem csalódtam: nyitottságot és rengeteg akaratot láttam a táncosokban, éreztem, hogy szeretik ezt a világot. Ezzel az akarásukkal és hozzáállásukkal tudtak inspirálni. Ez egy közös munka, egy közös lélegzés, amit a koreográfus-táncos formál eggyé.

Anélkül, hogy elébe mennénk az előadás lényegének és dicshimnuszokat zengnénk, miért ajánlja az udvarhelyi közönségnek a Ködből, csöndből produkciót?

Ez egy kicsit depresszív előadás, de azt gondolom, hogy a táncszínház is alapvetően emberi állapotok, érzések megfogalmazásáról és átadásáról szól. A létünkkel kapcsolatos dolgokat is be kell mutatni. Azt is, ami nem fakaszt mosolyra, de elgondolkodtat azon, hogy mi történik velünk a világban.

Az én világomra az erős mozgások jellemzőek, erős táncokat, látványban erős hangulatokat próbálok megteremteni. A vers csak foszlányokban, a zene viszont nagyon erőteljesen lesz jelen. Azt gondolom, hogy egy nagyon izgalmas játék alakult ki mozdulatokból, szavakból, zenéből és fényből - játék, amelynek komoly jelentése van.