Bár a kinevezését hivatalosan szentesítő polgármesteri szignó ma kerül a szerződésre, már lendületesen, határozottan, a jövőre vonatkozó konkrét tervekkel látott munkához Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum új igazgatója. Az aktuális és a kétéves távlatra tervezett programokhoz támogatást, szakmai segítséget a munkatársaitól kap, ennek ellenére nincs irigylésre méltó helyzetben. Ahhoz, hogy a múzeum visszakapja rangját és húzóerővé váljon a helyi kulturális életben, közelebb kerüljön az udvarhelyiekhez, nem csak a jelenre kell fókuszálni és a jövőre tervezni. A múlt árnyait is el kell oszlatni, az örökölt gondokat meg kell oldani, a félreértésekből fakadt, múltbéli sérelmeket tisztázni és orvosolni kell.

„Teljesen nyitott vagyok az érintettekkel való beszélgetésre, azért, hogy ezeket a múltbéli problémákat megoldjam" – fogalmazott Miklós, konkrétan megnevezve az elhíresült Maszelka-ügyet és a Kováts fényképész családdal kialakult rossz kapcsolatot.

Ami a múzeum évek óta húzódó, máig megoldatlan épületgondját illeti, az intézményt fenntartó önkormányzat ennek megoldásában a közvetítő szerepet átadta az új vezetőségnek. Az örökösökkel az évek alatt elmérgesedett viszonyt nem lesz egyszerű békés útra terelni, de az új igazgató úgy véli: ha az álláspontok egyeztetését tiszta lappal indítják újra, akkor van esély egy kompromisszumos, mindkét fél számára kielégítő megoldásnak. A múzeum tulajdonában levő többi ingatlan, a szejkei Borvízmúzeum, a Képtár és a Benkő József utca 21. szám alatti Spanyár-ház helyzete jogtiszta.

Az igazgató szerint a nyitottság és a megfelelő kommunikáció hiánya egyáltalán nem vált javára az intézménynek. Miklós tudatában van ennek és elismerte: „tény, hogy sok udvarhelyi, főként a fiatalabb generáció számára a múzeum és a képtár megléte is „homály", így nem csoda, hogy kevés látogató nyitogatta a kaput. A nem megfelelően menedzselt Borvízmúzeumban sem volt nagy a tolongás – ebben az évben összesen 7601 látogatót jegyeztek."

Ezeknek a gondoknak a megoldásában az új igazgató kulcsszerepet szán a nyitásnak, a megfelelő kommunikációnak. Az önkormányzattal, médiával, a többi kulturális intézménnyel, az iskolákkal való kapcsolattartás kiépítése mellett a létrehozandó Múzeumbarát Társaságnak is fontos szerep jut. Ugyanakkor a múzeum tárgyi gyűjteményének gyarapítása, felfrissítése 20. századi darabokkal is lényeges – hangsúlyozta az igazgató. Példaként erre egy friss, kultúrtörténeti kuriózumnak számító „szerzeményt" mutatott be. Tomcsa Sándor öngyújtóját, amit az író valamikor Földes Lászlónak ajándékozott. A gyújtót Földes felesége, örököse, Bathó Ida nagyváradi színésznő adományozta a múzeumnak.

„Ha nem tervezel előre egy-két évre, nagy dolgokat nem tudsz megvalósítani" - fogalmazott az igazgató. A tervekkel kapcsolatosan elmondta: nagy volumenű dolgokra 2012-ben kerül sor, de „addig sem lazsálnak".

Az idei esztendőt a polgármesteri hivatal felkérésének eleget téve, a karácsonyt megelőző Adventi Vásár égisze alatt szervezett két kis stúdió-kiállítással és az ehhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozással búcsúztatják.

A tematikus, Nagymama karácsonyfadísze elnevezésű és az egyelőre még névtelen, de a '89 előtti időszakból származó karácsonyi képeslapokat bemutató tárlatok érdekessége, hogy részben a városlakóktól begyűjtött, azaz „hozott anyagból" állnak majd össze. Akinek tehát van olyan régi karácsonyfadísze, karácsonyi üdvözlete, amit szívesen kölcsön ad a múzeumnak, az december 15-ig jelentkezhet. A rendelkezésre bocsájtott tárgyakat a tulajdonosok igény szerint, karácsony előestéjén visszakapják. Az összegyűlt anyagot virtuális térben, a múzeum honlapján is közszemlére teszik, és az adakozók jelképes jutalmat is kapnak a szervezőktől.

Ami a 2011-re tervezett kiállítások sora nem csak színvonalas, de igen színes és változatos is. Januárban, februárban a helyi képzőművészek és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum mutatkoznak be. A fő attrakció minden bizonnyal a márciusi Fekete leves című vándorkiállítás lesz. A kávézás történetét bemutató tárlat anyagát a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum bocsájtja rendelkezésre. Ezt egy, a képtár alagsorában (a volt AWG üzlet helyén) ideiglenesen megnyíló Múzeum Kávézóval „pótolja ki", igen ötletesen a múzeum.

Az intézmény két nagy, saját anyagból rendezett tematikus tárlattal is jelentkezik. Májusban az érmekiállítással, júniusban pedig a székelyföldi címereket és pecséteket bemutatóval. Sófalvi András régésznek köszönhetően augusztusban a légi régészet Székelyföldön tárlat megnyitójára kerül sor, a Borvízmúzeumban pedig Írók fürdőruhában címmel terveznek fotókiállítást. Kosztándi Katalin és Jenő képzőművészek válogatott festményei, csíkszeredai képzőművészek alkotásai, Nagy Imre íróról készült portréi, Varga Mihály szobrászművész munkái – többek közt ezzel a nívós kínálattal várja látogatóit jövőben az intézmény. Nem marad el a restaurátor konferencia és a Székely támadt vár felújítása kapcsán szakmai tanácskozást is szerveznek.

Összegezve: nem kevés, amit a múzeum munkaközössége vállalt. A városlakók feladata, hogy az elfelejtett intézményt újra felfedezzék, a rendezvényeket látogassák. Így valós remény van arra, hogy a megújulni akaró intézmény valóban betöltse szerepét, és ahogy Miklós Zoltán is reméli, létrejöhet egy nyitottabb, Udvarhely-barát múzeum.