Az Elekes Gyula 1980-ig visszanyúló, harmincéves művészi pályafutáshoz viszonyítva megkésett, de óriási érdeklődéssel övezett megnyitót nyugodtan nevezhetjük rendhagyónak. Nem csak azért, mert a koncerttermet benépesítő érdeklődők száma a művészetpártoló udvarhelyeikhez méltó, békebeli teltházas tárlatnyitók ünnepi hangulatát idézte. Az esemény elsősorban azért jelentős, mert a Művelődési Ház igazgatójaként közismert Elekes Gyula első ízben mutatkozik be szülővárosában zománcművészként. A debütálás másik érdekessége, hogy ez a bemutatkozás az 50-es szám jegyében született. Nem véletlen tehát, hogy az 50 éves alkotó szám szerint 50 „tűzzel írt", tűzzománc képe fogadja a látogatót. Alkotások, amelyek már átestek a világjárás tűzpróbáján, hiszen Budapesttől Moszkváig, Svédországtól Spanyolországig rájuk csodálkozhatott már a nagyérdemű. Különleges pasztellszínekben és fényekben ragyogó képek, amelyek joggal hoztak több ízben is kiváló szakmai elismerést, díjat alkotójuknak. Az „álmait tűzbe merítő" Elekes Gyulát, a megnyitón részt vevőket Bunta Levente polgármester és Pap Gábor művészettörténész köszöntötte.

Elekes Gyula és Pap Gábor

Pap Gábor, aki Elekes művészi fejlődését hol „kritikus csendekkel", hol elismerő biztatással követte, méltatását első találkozásuk élményeinek felelevenítésével indította, majd röviden vázolta az eltelt húsz esztendőt felölelő művészi-alkotói pályafutás állomásait is. Azt a felfele ívelést, amely a zománcművész kezdeti barna korszakától indul, majd az útkeresésen, a megtorpanáson át ível fel, és amely ma már „a menny boltozatát ostromolja". Ennek az önmagára találási folyamatnak a lenyomatai az itthoni első tárlaton kiállított munkák, amelyeken – Pap megfogalmazásában – egy sajátosan „elekesgyulás", technikai értelemben és a mondanivalót tekintve is egy érett művész letisztult, harmonikus, egységes látásmódja érhető tetten.

A képi beszéd soha nem hazudik – fogalmazott Pap, aki szerint Elekes Gyula munkái szimbolikájának egyedisége abból is fakad, hogy a képeken egyaránt mesterien ötvözi az ősi szkíta és népművészeti motívumokat. A tárlaton bemutatott, több mint száz alkotásból egyazon koncepciót szem előtt tartva kiválogatott félszáz munka – amelyek között az utóbbi hetekben született, eddig be nem mutatott, új munkák is helyet kaptak, Papp szerint „a lélek rétegein át, tűzben égve és fényben úszva" üzennek. Ezt a nem csak értelemmel, de érzelemmel is megfejthető mondanivalót pedig a művészettörténész így összegezte: „Annyi a fény a világban, amennyit mi tudunk hozni bele".

A köszöntő szavakat és a résztvevők jelenlétét megköszönő Elekes Gyula szerint az első itthoni, egy időben be- és megmutatkozó tárlaton látható alkotások érdeme, hogy a világban mindenhol tudtak kommunikálni, üzenetük sehol nem volt idegen. Másfelől, mondta Elekes, az udvarhelyi kiállítás személyes elégtételt is jelent, mert előkészítése közben megbizonyosodhatott arról, hogy nem csak a nagyvilágban, de itthon is rengeteg barátja, segítőkész pártfogója van. A zománcművész nem csak szavakban köszönte meg az érdeklődőknek a jelenlétet. Minden, a tárlatnyitót megtisztelő látogatót személyesen ajándékozott meg egy erre az alkalomra kiadott, 80 oldalas, igényesen kivitelezett katalógussal.