Egy olvasónk küldte be azokat a fotókat, amiket közzéteszünk cikkünkben – az általa jelzett probléma nem mai keletű, visszatérő jelenség. Ha a Hunyadi János utcában haladunk végig a strand mellett, majd a jobboldalt levő cég kerítése mellett jobbra bemegyünk az egykori gyümölcsös aljába, elég hátborzongató kép tárul elénk.

A fűben, a gyümölcsfák és a kerítés között szerteszét hevernek a palackok, az autógumik, a papír, zsákokban más szemét – durva látvány, s ha belegondolunk, hogy ezeket emberek szállították ide, mégpedig nem egyszerre, akkor talán még durvább.

Félreeső helyre könnyű a szemetet ledobni – az útról egyébként nem látszik, csak akkor lehet észrevenni, ha bemegyünk a kerítés mögé. Tipikusan az az eset, amikor a kárnak és a szarnak nincs gazdája: valakik az elszállítás vagy a megfelelő helyre való lehelyezés helyett úgy döntöttek, hogy így szabadulnak meg a szeméttől.

Ami a helyet, tehát a Budvár oldalán levő gyümölcsöst illeti, elég lepusztult képet mutat. Hajdanán államosított területeket csaptak egybe, a hatvanas években az iskola akkori diákságával gyümölcsfákat ültettek ide.

Ebből alakult ki az a több száz hektáros terület, amit a hetvenes-nyolcvanas években virágzó gyümölcsösnek számított: termett itt alma, körte, szilva, meggy, még méhészet is volt az úgynevezett Gostat (Gospodăria Agricolă de Stat) területén.

A kilencvenes évek folyamán az eredeti tulajdonosok visszakapták a területeket, rajtuk a fákkal, de legtöbb helyen nincsenek bekerítve, s amelyik fa még terem, arról is könyörtelenül elviszik a termést – nem a tulajdonosok. A fák nagy része már nem terem, elöregedett, tönkrement vagy kivágták.

Szemétlerakónak sajnos kiváló – ez az eset is azt a feltevésünket húzza alá, hogy élnek ebben a (romló) városban olyan emberek, akiknek senki és semmi nem számít (itteni szóhasználattal élve: „nem ismernek se istent, se embert"), s a saját mocskukat olyan helyre teszik le, ami elméletileg a másé.

Mivel szemetelésért nem szoktak sűrűn büntetni (az elmúlt években elvétve volt kiszabott pénzbírság köz- vagy magánterületi szemetelésért), ezért gyakorlatilag feljogosítva érzik magukat arra, hogy ezt megtegyék.