Célba értek a cuccok, ott a mosoly az arcokon
MEGOSZTÓ
Tweet
Élőben az októberi tanácsülésről – átadták a Vasszékely-díjakat
Kivételesen egy órával később kezdődik az...Megint lecsapott a prefektus a magyar trikolórra
Az október 23-ai díszítés miatt büntette meg a...Lyukas izék a főtéren
Az október 23-ai megemlékezés alkalmából ünneplőbe...HozdACuccod
ÍRTA: BEDŐHÁZI ATTILA-CSABA
Három hét alatt 80 zsák ruha gyűlt össze – összegezte a Hozd a cuccot – egy ruha, egy mosoly névre keresztelt karitatív akciót az UIET alelnöke, Fancsali János.
A novemberben közzétett felhívásra elsősorban téli ruhákat gyűjtöttek a székelyudvarhelyiek. A kezdeményezést DJ Barneey, vagyis Bodó Barna indította és az akciót az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács karolta fel, majd a Székelyudvarhelyi Diáktanács (SzUDiT) is csatlakozott a mozgalomhoz. Alig három hét leforgása alatt 80 zsák ruha gyűlt össze a város iskoláiban, de adakoztak DJ Barneey buliján a Jungle Clubban és mi is kivettük a részünk a jótékonyságból.
Fotó: Bodnár Arthur |
Az UIET irodájában felhalmozott ruhákat önkéntesek segítségével zsákolták, kategorizálták, így csak a kiosztás maradt hátra, amit ma indítottak el.
Rövid egyeztetés és sajtóinformálás után pakoltunk és indultunk az első helyszínre. A felhalmozott cuccokat Székelykeresztúrra, Szentegyházára és Székelyudvarhelyre szállították ki az iroda vezetői és a kezdeményező lemezlovas.
Első utunk Székelykeresztúrra vezetett, ahol Rátz István, a helyi ifjúsági szervezet vezetője már kész listával várt – az egyháztól kapott névjegyzék tartalmazta a rászorulók névsorát. Gyors kávé és már kapaszkodtunk is fel az egyre havasabb és annál csúszósabb úton. Kis takaros házak, hidegtől kipirosodott arcok fogadtak: mindenki örült a ruháknak.
Apáczai Juditnál álltunk meg először: ágyban fekvő idős asszonyról van szó, akit fia ápol – ő is vette át az ifjúsági szervezettől a két zsák ruhát. „Viseljék, használják egészséggel" – hangoztak el, Antal Lóránt, UIET elnök szavai, amire nagyon gyorsan és meghatódva jött a válasz: „Nagyon szépen köszönjük".
A rövid beszélgetésből kiderült, hogy Judit néni fia már többé éve munkanélküli. Egykoron az acélgyárban dolgozott, manapság alkalmi munkákból tartja el édesanyját és beteg testvérét. „Bátyám kapja ezt a hadirokkantsegélyt, anyum a rendes nyugdíjat, úgyhogy megvagyunk" – jegyezte meg a hólapátolásból a házba érkező családfenntartó.
Nem időztünk sokáig, a csúszós úton, hófúvásban követtük az adakozókat. A következő megálló Nagy Klára portája volt. Meredek lejtőn csúszva érkeztek a csomagok az idős hölgy és testvére nagy örömére. A nagy mosolyok és a rengeteg köszönöm után nyugtáztunk: jó helyre kerültek az összegyűjtött cuccok.