Már eddig is illett volna tisztába tennünk magunkat a körforgalom szabályaival. Most megtettük, kivágtuk a szaros pelenkát. Mini stábunkkal újra terrorizáltuk a városi forgalmat: figyeltünk, filmeztünk és kérdeztünk. Megnéztük, hogy jelez az átlag sofőr, az oktató és a rendőr. Igazából a jelzés mellőzésétől az összes irányba jelzésig láttunk mindent. Már csak a vészjelző alkalmazása hiányzott.

Nem ismerjük a körforgalom szabályait

Indexelünk, ha bemegyünk, ha bent vagyunk, ha kijövünk, jelzünk balra, kimegyünk jobbra. Akkor most mi van? Mit is kell jeleznem?

A törvénykönyv túlságosan elkeveredett a keveset vagy egyáltalán nem használt cuccok dobozában. Ennél egyszerűbb, ha megnézzük, más hogyan csinálja, aztán beállunk a sorba. A gond csak az, hogy

mindenki másképp csinálja.

Hogy az átlag sofőröknél nem volt egyértelmű jelzés, meg sem lepett. Az oktatóknál már igen. A tuti megoldást a két rendőrautótól reméltük, akik a behajtásnál balra jeleztek, majd kihajtottak. Akkor ez a helyes – gondoltuk naivan.

Deák Zoltán közlekedés-biztonsági tanácsadó világosított fel és döbbentett rá, hogy a rendőrök sem tudják a tutit.

Nem csoda, ha pillogtatunk a körforgalomnak,

hiszen Romániában csak pár éve jelentek meg. Sőt, Udvarhelyen mindössze egy éve. A sofőrök nagy része csak a tankönyvekben találkozott vele és elméletben tudta használni.

Mire sikerült a hétköznapokban is kipróbálni egyet, arra megváltoztatták a rá vonatkozó közlekedési szabályt. Addig egy irányítatlan kereszteződésnek felelt meg, ahol a jobbkezes szabály volt érvényes. Ez mára már nem így van, aki belépett a körbe az élvezi az elsőbbséget.

De ne szaladjunk így előre. Hogyan érkezünk a körforgalomba? Egyszerűen: nem kell jelezni, ugyanis egyértelmű a cselekedetünk, csak a bent lévő, illetve belépni készülő járművekre, vagyis a forgalomra kell figyelni. És természetesen a sebességet, de erre még visszatérünk.

Ha már sikeresen behajtottunk – és itt cáfoljuk meg a városi legendát – nem kell balra jeleznünk. Ez mégis az egyik leggyakoribb hiba.

Ha bementünk, és elhagytuk azt a kijáratot, ami után ki szeretnénk menni, akkor kezdhetünk jelezni jobbra.

Ilyenkor nem árt a tükörbe nézni és meggyőződni, hogy nincs mellettünk senki – bár a mi kis körforgalmunkban csak kétkerekű járgány férne be mellénk, azért illik rájuk is figyelni. Többsávos útkereszteződésben már találkozhatunk más gépjárművel is, itt ajánlott a fokozott óvatosság.

Ha már a több sávnál tartunk: a körforgalmon belüli sávváltást is jelezni kell, de ez a kihajtás jelzésétől függetlenül zajlik.

Miért nem működik az udvarhelyi körforgalom?

Rendben, mondjuk, hogy működik, de hogy történhet meg, hogy időnkként a színházig tart a sor? Elméletben a körforgalom nem dugulhat be, mi mégis bedugjuk. Itt újból elővesszük a sebesség kártyánkat: a 30 km/h sebességhatár nem egy választható érték és nem is a kötelező. Ez a maximum.

Ha nagyobb sebességgel haladunk át a körforgalmon – mert 60-al is simán bevesszük azt a fránya kanyart – akkor olyan kocsi-falat alakítunk ki forgalmasabb napokon, hogy a két oldalsó irányból esélyük nincs behajtani az autóknak. Ha csak a megengedett maximumot – 30 km/h – tartjuk, akkor is egy másodperc alatt közel kilenc métert haladunk. Idézzük fel, hogy két ki-, illetve bejárat között mekkora a távolság, az hány másodperc és mi mennyit szoktunk hagyni másnak a haladásra. Na ugye.

Cipzározzuk össze a körforgalmat

Deák Zoltán szerint a körforgalom hatékony és biztonságos használata megkívánja a cipzár módszert. Mindenki beenged egyet és máris nem dugul be a kereszteződés. Ehhez egy kis figyelmesség, megfelelő sebesség és követési távolság kell.

Még mindig könnyebb, és hatékonyabb lassan átgurulni, mint indulni, állni, indulni. És persze dudálni.