„Befordúltam a konyhára, / Rágyujtottam a pipára... / Azaz rágyujtottam volna, / Hogyha már nem égett volna." – Petőfi Sándor klasszikus sorait idézni talán ma már közhelyes, de arról talán nem árt szólni, hogy a Székelyudvarhelyi Polgári Pipaklub legénysége már a nyolc saját szervezésű versennyel büszkélkedhet és idén újabb világbajnokságra készül, amit október 16-án a hollandiai Eindhovenben tartanak. De mikor és hogyan is kezdődött mindez?

2002-ben, de ez túl rövid válasz. Orosz-Pál Levente, a Székelyudvarhelyi Polgári Pipaklub elnöke meséli a kezdetekről, hogy barátokként gyűltek-ültek össze eleinte különböző helyszíneken pipázgatni, majd ötlet ötletet és gondolat gondolatot szült – a dohányfüst ugyanis (habár káros az egészségre és ezt a pipázók is hangsúlyozzák!) ha csodákra nem is képes, de arra igen, hogy a pipázókból olyan gondolatokat hozzon ki, hogy például mi lenne, ha versenyszerűen próbálkoznának "füstölögni"? Ugyanis a lassúsági pipaszívó versenyek nagy nemzetközi hagyományokra tekintenek vissza és ebbe jelzett évben az udvarhelyi pipások is belekapcsolódtak. Eleinte magyarországi kollégákkal (pl. a szigetváriakkal) cseréltek pipázási tapasztalatot, majd kezdtek versenyekre is járni.

„Ami bennünket összeköt: aki beletartozik a klubba, mind barát, illetve jó ismerős - mindig megkóstolunk egy új dohányt, néha pipaavatót tartunk" - mondja mosolyogva Levente, aki már valóságos pipagyűjteménnyel rendelkezik (kb. hatvan darab van a birtokában). Ez azért fontos, mert a pipákba más-más dohány jár, nem keveri őket, mert az anyaga magába szívja az aromáját. A pipázáshoz az is hozzátartozik, hogy a klubtagok ügyes-bajos dolgaikat beszélik meg az illatos füstfelhőkben, hiszen olyan ez a világ, hogy mindig van, amit beszélgetni róla - ezt egyesek sör mellett teszik, mások pipázva. Érdekesség, hogy az udvarhelyi pipások egyike sem hódol a szenvedélyének családi körben: kizárólag az összegyűléseiken gyújtanak rá. S van olyan helyzet is, amikor úgy gyújtanak rá, hogy gyakorolnak: akárcsak a sportágak mindegyikében, itt is van edzés, mert egy lassúsági versenyre fel kell készülni.

„Én azt mondom, hogy háromféle pipás van. A hobbipipás ritkán, élvezetből gyújt rá. A közösségi pipás utcán vagy olyan helyeken gyújt rá, ahol sokan lát(hat)ják, ezzel hívja fel a figyelmet magára. A harmadik csoport a versenyzőké, akik versenyszerűen edzenek, készülnek - mi az első, a hobbipipázok kategóriájába tartozunk, de versenyek előtt rendesen edzünk" - mondja az udvarhelyi pipások elnöke.

Székelyudvarhelyen, illetve környékén nincsen működő dohányfeldolgozó, az itteni klub teljesen önfinanszírozó. Például Debrecenben ez másképp működik, mert az ottani dohánygyár támogatja a város klubját. Az udvarhelyin kívül csak Székelykeresztúron vannak néhányan egy kisebb klubba tömörülve.

Pedig eredményt csak a versenyeken lehet elérni. Az udvarhelyi csapattagok legközelebb október 16-án a hollandiai Eindhovenben mérik össze tudásukat világszinten, mégpedig a magyar nemzeti válogatott színeiben. Tavaly szeptemberben hivatalosan is a Magyar Pipaszövetség tagja lett a Székelyudvarhelyi Polgári Pipaklub, s nem sokkal utána Portugáliában már a magyar csapat tagjaiként vettek részt. Legutóbbi versenyükön pedig világbajnokot is győztek le, s összeszokott csapatuk kitartóan gyújtja, szívja és fújja a füstöt. Egyetlen határon túli magyar csapatként pedig arra készülnek, hogy két év múlva itt tartsák a magyar bajnokság egyik fordulóját. Egy dániai dohány a csapat kedvence, de addig még valószínűleg nagyon sokat megkóstolnak.