A kiírt időponttól eltérően, több mint háromnegyed óra késéssel kezdődött a magyarországi előadóművész fellépése.

A Mindenki valakié című szerzeménnyel kezdett a kissé rekedtes, érces hangú sztár, aztán az irányt Skandinávia felé vettük, majd egy Kávéházban pihentünk - így indult a sok türelmet igénylő hakni.

Majd az „új” lemezről, valójában a 2006-os hanghordozóról, jött egy szám, ami egy csodálatos szombat délutánt idézett. Persze a legnagyobb, kihagyhatatlan, elmaradhatatlan, várva-várt slágerek sem maradtak el, ezeket egymás után szórva szikráztatta Charlie apánk vagy inkább nagyapánk. A dalok közötti szünetekben kottyantotta el, hogy ő bizony nem egy mai rigó, hatvankettőt töltött október 28-án. Gratulálunk!

Érkezett a Nézz az ég felé című örökzöld, amit a szép számban megjelent tömeg együtt skandált a korosodó zenésszel.

Aztán kortyolt egy nagyot, ahogy azt kell, jöhetett a Jég dupla whiskyvel, persze egyelőre csak szóban, rekedten, olyan csárlisan. Az előadás után három szerencsés a közönség soraiból ezt gyakorlatban is láthatta, illetve ki is próbálhatta azt, hogy milyen amikor Charlie a jeget issza a skótok nemzeti italával, mégpedig duplán.

Ez abban nyilvánult meg, hogy a rögtönzött nyereményjátékban egy űrlap, vagy inkább űrlapocska kitöltésével részt vehettünk egy sorshúzáson, ahol Fortuna kegyeltjei iszogathattak az énekessel.

A sort pedig reggeli dallal zárta, ez volt a méltán slágerré lett Az légy aki vagy című nóta, ami szintén a közönségbarát kategóriába tartozik.

Igazából ezzel még nem értünk a végére, jött egy kis acapella, azaz szöveg zene nélkül. Ha már felébresztett az előző szerzeményével, akkor – gondolom én – el is kellett aludni, erre volt jó az Aludj el kisember.

A késői kezdés ellenére a hang eredeti füstös kocsmát idéző volt, ha úgy tetszik whiskys.