Szombat reggel, fél nyolc, Patkó - tizenkét udvarhelyi kerékpáros a túravezető Felszegi Elemér vezetésével gyülekezett, hozzájuk csatlakozott egy csíkszeredai bringás. A kis „startcsapat" kilenc óra után ért Agyagfalvára, ahol a túra többi részvevőjével, főleg környékbeli diákokkal egyesültek egy karavánba és indulhatott a csoportos időutazás.

Azért időutazás, mert a Szent László Kistérség elnöke, Gál Barna által szervezet biciklitúra tulajdonképpen egy honismereti utazás volt - nemcsak az egészséges életmód és a biciklizés népszerűsítése volt a cél, hanem a vidék, az épített örökség megismerése is. A református templom megtekintése után Agyagfalváról Mátisfalvára vezetett az utunk, ahol Palló Imre emléktábláját tekinthettük meg - sajnos a nagyhírű operaénekes egyelőre csak ennyit kapott az utókortól.

Ezután következett a túra egyik legnehezebb része: az Agyagfalva utáni emelkedőn igencsak nehéz volt a Gógán-tetőig felkapaszkodni erdőn-mezőn keresztül, néha még a csapatot elkísérő tévések személygépkocsija is alig tudott átmenni egy-egy sárosabb útszakaszon. Olyan részek voltak, ahol a biciklit csak tolni lehetett, de ettől volt izgalmas az egész - a tetőn csaholó és a kerekezőket megközelítő pásztorkutyákat gazdijuk határozottan rendreutasította, holott a tapasztalatok szerint a bevett szokás nem feltétlenül ez szokott lenni. Muzsnába beérve (itt egy elég meredek ereszkedőn kellett legurulni) következett az első pihenő, megtekintettük a település templomát. A karikázás Székelyderzs felé folytatódott: pontosan 12 órakor, a harangszóra állt meg a csapat a híres vártemplom előtt - itt igen szakszerű idegenvezetésben volt részünk, nemcsak az unitárius templom belső nevezetességeit (freskók, rovásírásos tégla, zárókövek, stb.) tekinthettük meg, hanem a szalonnatároló bástyákat, illetve a várfal mentén felállított szabadtéri múzeumot is. Derzs, majd Kányád és Jásfalva után következett az újabb emelkedő, a csodálatos szépségű, cserefáiról nevezetes Égei-tetőre, ahol a csapat hosszabb pihenőt tartott, majd innen leereszkedve egészen Székelydályáig gurult, ahol a szintén nagyon híres középkori templom volt az újabb célállomás.

Dályából visszafele, Égében ismét templomlátogatás volt a „menü", majd az égeiek csodálkozása után ("Né, mennyi ócskavas!" - szólt oda viccesen a művelődési házban tartott zenés mulatságról egy atyafi, meglátva a több mint harminc lefektetett kerékpárt) Miklósfalva felé vettük az irányt. Valószínű. hogy van az a személygépkocsi, netán terepjáró vagy kvad, amely felmegy a két települést elválasztó magaslatra, de a kerékpárokat egy bizonyos szakaszon csak tolni lehetett felfele - a tetőn való pihenés után annál nagyobb élmény volt a leereszkedés Miklósfalva határába, a településen már újból aszfaltúton tekerhettünk. Ócfalván Sinka Ignác zenetanár ismertette a település történetét és mindennapjait, majd a halastó partján zárult a túra. A túrázók közül többen ajándékokat kaptak (múzeumi belépők, könyvek, vásárlási utalványok, wellness- és edzőterem-bérletek, stb), majd mindenki otthona felé vette az irányt. A Történelmi hadjáratok elnevezésű rendezvénysorozat szombaton, június 25-én gyalogtúrával folytatódik - a programoról itt lehet még többet megtudni.