Ha a szejkefürdői színpadnak hátat fordítunk és Orbán Balázs síremlékétől kezdjük meg a villák számbavételét, már az első épületnél sokkoló látvány fogad. Összességében megállapítható, hogy a villák egy része fel van újítva, de némelyik gyakorlatilag életveszélyes. Ha belegondolunk, hogy a hatvanas-hetvenes években ezekbe az épületekbe mennyi anyagot, energiát és szabadidőt beleraktak, végigfuthat a hátunkon a hideg.

Azok az emberek azért építtették, építették ezeket a létesítményeket, hogy az adott vállalat alkalmazottai néhány kellemes órát, esetleg napot töltsenek el itt. A múlt rendszerben erre igen sok alkalom került, ám – mint az elmúlt húsz év bebizonyította – az említett vállalatok az épületek egy részét egyszerűen elhagyták, az enyészet sorsára juttatták. Habár alkalom most több volna. Nagy részük még megmenthető, de mint másfél órás terepszemlénkből és fényképeinkből kiderül, olyanok is vannak, amelyek menthetetlenek. Induljunk.

Az építkezési vállalat villája

Orbán Balázs sírjától számítva az első épület az egykori építkezési vállalaté volt – ez látszik is, hiszen masszív betonépítményt hoztak létre, s ha az udvarhelyi tömbházak némelyikénél spóroltak is az anyagokkal, itt bizony egyáltalán nem. A baj csak az, hogy az épületet legalább másfél évtizede nem használják, a bejárat előtt kirakott betonelemek elcsúsztak, eltörtek, életveszélyesnek néz ki az egész. Imitt-amott ránőtt a bozót is, a vasajtó zárva, az ablakokon benézve az látszik, hogy tele van papírral. Irtózatos.

A villamossági vállalat villája

Amit fentebbi alliteráció takar, az a második negatív példa: az ablak vasrácsa felfeszítve, a ház feldúlva. Az épület homlokzatán az 1990-es évszám, a két kilences közé pedig az elektromos áram szimbóluma is befért. Az emlékeztető évszám fölött már omlik a vakolat, az ablakok kitörve, az épület belsejében pedig a szó szoros értelmében derékig ér a papír. Valószínűleg az történt, hogy a vállalat a villanyszámláinkat ide hordatta ki, mert az irodákban foglalták a helyet, aztán valakik kerestek-kutattak az épületben s ez lett a vége. Nehogy valakinek eszébe jusson meggyújtani a közelében a bozótot, mert katasztrofális következményei lesznek. A villa gyakorlatilag használhatatlan. Borzalmas.

A népi villa

Pontosabban a bútorgyáré volt valaha, de lehet, hogy most is az. Nincs nagyon rossz állapotban, fotósunk szerint egy délutáni kalákával négy-öt ember élhetővé tudná tenni. A lépcsőt ugyan benőtte a bozót, de a házba be lehet menni – ajtókilincs, zár leverve, a buliterem (tinédzser-koromban komolyabban itt rúgtam be legelőször) kicsit süllyedt, de tényleg ki lehet még hozni belőle valamit. A csempekályha viszont széttörve, áram sehol, úgyhogy lőttek a bulinak. Katasztrófa.

A gazdátlan pajtavilla

A sorban a következő egy nem túl nagy, de annál rosszabb házikó – ha hiszik, ha nem, itt állatokat tartottak huzamosabb ideig, s elméletileg a gazda is velük hált. Az előszobában emberi, a belső, tágasabb helyiségben, szénában állati fekhelyek nyomai – az előszobában Tokaji muskotályos üvegek jelzik, hogy az ideiglenes lakónak az állatok után (vagy előtt..?) mi lehetett a másik szenvedélye. Tökéletes hajléktalanszálló. Iszonyatos.

A Bútorgyár, illetve az egykori IFET villája

Valahogy úgy volt, hogy a bútorgyár lenyelte az IFET-et (a fafeldolgozó vállalatot), így értelemszerűen a vállalat szejkei villáját is. S láss csodát, ez épen és egészségesen megmaradt az utókornak, hiszen lakat, rács az ajtón és ablakon, néha baráti társaságok tartanak benne házibuli-jellegű rendezvényt, a rockmaraton szervezői is használják, hiszen aránylag közel van a színpadhoz, illetve ép és használható. Valahogy így.

A készruhagyári villa

Világoszöldre festve, az ablakon rácsok, a villa ép: a készruhagyár háza a második jó példa. Bemenni nem lehet, de a külcsínből ítélve nem lehetnek gondok. Így tovább.

A pionírház villája

Kis domboldalon áll, előtte kopjafa, rég használták. Habár bemenni nem lehet, a rácson belül ablakok hiányoznak, kicsit düledezik. Valamikor a városi pártbizottságé volt, aztán a pionírház kapta meg, elméletileg annak jogutódjáé. Elhanyagolt.

A szakszervezeti villa

A matricagyár szakszervezeti villája, termopán ablakokkal, felújítás alatt. Világoszöldre festve, bent bútorok, de nagy aktivitás nem látszik rajta. Előtte a borzalmas állapotban levő, múlt heti cikkünkben is említett focipálya. A ház rendben van, eladható, kiadható, satöbbi. Rendben.

A cérnagyár villája

Komoly munkálatokról árulkodnak a kinti falak, az állvány még az épületnek támasztva, tavaly még dolgozhattak itt. Újrafestve, rendbe szedve, szélkakas a tetőn, belül padolva. Lesz ebből valami, bár nem vagyok meggyőződve, hogy az említett vállalathoz tartozik. A jövő.

Az igazi Matrica-villa

A borvízmúzeummal egy vonalban, a legmagasabban fekvő ház – itt is komoly felújítások zajlottak, az épület előtt még törmelék jelzi, hogy tavaly itt komolyan dolgoztak valakik. Vannak, akik még látnak fantáziát a szejkei villákban. Oké.

A Tehno-villa

Az egykori Tehnoutilaj, vagyis a Gábor Áron vállalat villája talán a legcsinosabb és a legelrejtettebb. Sövény határolja, illetve a kocsibejárót lakat vigyázza, akárcsak a gerendaházat. A jelekből ítélve nem sűrűn látogatják, de néhány óra alatt lakályossá lehet varázsolni.

A „lemnmetál"-villa

A Fa-Fém szövetkezet szejkei villája a legrettenetesebb: ha szembe áll az ember vele, olyan érzése lehet, mintha a kilencvenes évek Jugoszláviájában járna, a háború által romba döntött területeken. Akárcsak Jugoszlávia, a Fa-Fém Szövetkezet (közismertebb nevén Lemn Metal vagy „lemmetál") is megszűnt, felbomlott, szejkei villájának bejárata pedig úgy néz ki, mintha felrobbantották volna. Habár idejövetelünkkor megfogadtam, hogy nem megyek be, ezt mégsem lehet kihagyni.

Akkora bálterme van, hogy egy százhúsz személyes lakodalmat simán meg lehetne tartani benne, sőt a násznép egy részét még le is lehetne fektetni a két (!) felső emeleten. Isten hozott, kedves vendég! – díszeleg a bejárat felett a múlt e dicső emléke, de az ember inkább azt mondaná, hogy az Isten vigyen el innen minél hamarabb, hogy ne lásd ezt a borzalmat, ami itt van. Van egy akkora alsó helyisége is, hogy egy kocsmát simán be lehetne rendezni benne – ehelyett „lótermesztésre" használta valaki, a lógombóc erről árulkodik. Brutális látvány.

Az ismeretlen kicsi ház

Nem tudtuk kideríteni, hogy kihez tartozik, de állapota megfelelő, a beton- és kőalapra felhúzott kis ház működőképesnek néz ki, a termek üresek, de függöny, kályha, stb. van, percek alatt belakható. Ez is rendben.

A volt Urbana-villa

A borvízmúzeum mögött, a patak partján áll a volt Urbana-villa, ami már nincs a vállalat tulajdonában. Habár 2005 nyarán az árvíz nagy kárt tett benne, a ház teljesen rendben van, mintaként szolgálhatna a többi létező tulajdonos számára. Etalon.