Néhány hete zajlik a székelyudvarhelyi utcák ütemterv szerinti aszfaltozása, ám az áprilisi hideg, esős idő megállította a munkát végző céget. Habár az utak feljavítása a cél, egyesek nem díjazzák az aszfaltozást, mint annyi minden mást sem.

A hepehupás udvarhelyi utcákat toldozó-foltozó cég szakemberei néhány napja - az éghajlatidegen időjárás hatására - eltűntek, de a kimart, kivájt gödrök maradtak, bennük pedig felgyűlt az esővíz, s amíg az esős időszak tart, addig folyamatosan gyűl. Nem is lenne ezzel baj, hanem inkább azzal, hogy kisvároskánkban - tisztelet a kivételnek - vajmi kevés azon sofőröknek a száma, akik egy ilyen felmaráshoz közeledve lassítani kezdnek.

Akkor sem azért, mert az tele van vízzel, hanem azért, mert sajnálják a részletre vagy egyben vett, „az én körmöm kopott érte"-autót belékoppantani a gödörbe. Az útjavítást elősegítő gödrök a gyalogosok, biciklisek ellenségeivé váltak: ha tele van vízzel egy ilyen gödör, igyekezzünk inkább távolodni tőle, mert egy érkező autó a nyakunkba zúdíthatja az egész tartalmát. Meg is teszi, maradunk a lámpás bocsánatkéréssel (jobb esetben) és a sáros vízzel.

De mi van akkor, ha egy szűkebb utcán, esőben megpróbálunk elhúzódni a száguldó, másodperceken belül vizet ránk zúdító autó elől? Iszkolunk befele – az eresz alá. Ahonnan bőven, vastagon ömlik nyakunkba az esővíz...