Nemzeti mivoltának a megélése, érzelmeinek, önazonosságának a kinyilvánítása, erősítése minden népnek, a társadalom minden tagjának elidegeníthetetlen joga.

Számunkra erre jó alkalmul szolgálnak nemzeti ünnepeink. A kommunista diktatúra magyar ellenes politikája tűzzel-vassal tiltott és megtorolt minden ilyen jellegű rendezvényt, megnyilvánulást. A rendszerváltás után azonban e téren is jelentős változás történt: szabadon tarthatjuk nemzeti ünnepeinket, használhatjuk nemzeti szimbólumainkat. Emlékezzünk a két évtizeddel ezelőtti ünnepeink hangulatára, amikor előkerültek a több évtizeden át féltve rejtegetett, kissé megfakult magyar lobogók, zászlódíszbe öltözött város és falu!

Ha az utóbbi években legnagyobb nemzeti ünnepünkön végigsétáltunk városunk utcáin, szomorúan állapíthattuk meg, hogy csak imitt-amott, egy-egy házon lengetett a szél piros-fehér-zöld zászlót, mintha alig élnének itt magyarok! Most, mikor semmi sem gátol benne, tunyaságból, fásultságból feladjuk fő nemzeti szimbólumunk használatát?! Kétségtelen, hogy az ünnep lelkünk mélyéről kell fakadjon, de ehhez hozzátartoznak a külsőségek is: az együttlét, a zászló, a kokárda, a koszorú. Az idei ünneplésnek új töltetet ad annak a rég várt óhajnak valósággá válása, hogy mi is az anyaország állampolgárai lehetünk.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Udvarhelyszéki Szervezete azzal a felhívással fordul Udvarhelyszék magyarságához, hogy ünnepelje méltósággal nemzeti történelmünk e dicső eseményét.

Öltöztessük újra nemzeti színbe városainkat, falvainkat, tűzzük ki a zászlót, kokárdát, vegyünk részt az erre az alkalomra szervezett rendezvényeken, ezáltal is kifejezésre juttatva, hogy büszkén vállaljuk identitásunkat, éljük át együtt azt, hogy magyarnak lenni jó!

Szabó K. Attila, ny. tanár
Nagy Pál, elnök