A legkedveltebb udvarhelyi kirándulóhelyek egyike, a Szejkefürdő több mint két évszázados történetre tekint vissza, a nagy múltú fürdő- és kirándulóhely azóta sok változáson ment keresztül. A helyet az itt felfedezett gyógyvizek tették igen népszerűvé az udvarhelyiek és a turisták körében. Azonban a legnagyobb székely, Orbán Balázs idejében épített létesítményekből csak nagyon kevés maradt az utókorra: a sír és a székely kapuk miatt szellemisége a régi, legalább a remény megvan arra, hogy a Szejke ugyanaz lehessen, mint egykor volt a város életében. Hetente jelentkező cikksorozatunkban a Szejkefürdő múltjával, jelenével és esetleges jövőjével foglalkozunk, legelső témánk a katasztrofális állapotban levő mofetta épülete.

A Borvíz Útja hoz megoldást?

A szejkefürdői városbejárattól nem messze áll az egykori gyógylétesítmény, a nyolcvanas években fénykorát élő mofetta épülete. Ablakok nélkül, elhagyatottan, szemetesen, törmelékkel és üvegszilánkkal tele - az az építmény, amelyben hajdanán nyaranta mintegy másfél ezer beteg fordult meg gyógykezelésen. Az épület és a telek a város tulajdonába tartozik, de évek óta elhagyatottan áll, újraindítása nagyon komoly befektetést igényelne – ezt hivatott elvégezni az ún. Borvíz Útja projekt, aminek a tavaly nekifogtak, de egyelőre a Szejkének erre a részére még nem értek el a munkálatokkal.

Remélhetőleg idén látványosabb és kézzelfoghatóbb eredményei lesznek. A polgármesteri hivataltól megtudtuk, hogy jelenleg téli szünet van, az időjárás még nem engedi meg a munka újrakezdését, de tavasszal a projekt folytatódik. S ebbe beletartozik a mofetta felújítása is.

Tőzegláp és kőolaj

A védett tőzegláppal szemben, a város Szováta felé vezető kijáratánál balra terül el az a telek, ahol 1941-ben kőolaj után kutatva jöttek rá, hogy az itteni altalaj gyógykezelésre javallott iszapot és gázt tartalmaz. A Szejkefürdő gyógyvizei messze földön híresek voltak, hiszen Orbán Balázs a 19. század végén virágzó fürdőteleppé változtatta a birtokába került helyet. Arra viszont később jöttek rá a szakorvosok, hogy a mofettából feltörő gáz ízületi bántalmakra és érszűkületre javallott, akárcsak az iszap, amiből egy időben a kórházba is szállítottak be az ott elvégzett gyógykezelésekhez.

A múlt század hatvanas éveiben a város talán leghíresebb orvosának, dr. Bakk Eleknek volt az ötlete a szejkefürdői mofetta – ez a hetvenes évek végére készült el, a visszaemlékezések szerint közmunkában (akkoriban több városi létesítményt – pl. művelődési ház, sportcsarnok, stb. – így készítettek el). A mofettát 1978-tól adták használatba (két év alatt épült fel), építtetője az akkori első titkár, Ubornyi Mihály volt, tervezője pedig a néhai Kaján János.

A Szejke szaga

A jellegzetes Szejke-szag tulajdonképpen a merkaptán – ez egy illó bomlástermék, az arra járó ember mindenütt ezt érzi, még a gyógyfürdő és források közelében is. A mofetta gázának összetétele alkalmas volt gyógykezelésre – erre a hetvenes évek végén az itteni kórház engedélyt kapott a Balneológiai Intézettől, így használhatták az udvarhelyi orvosok. Egyébként a mofetta, mint természeti jelenség, tulajdonképpen egy vulkáni tevékenység maradványa, amit a népnyelv „fortyogónak" is hív.

Nyaranta több százan fordultak meg itt

A szejkefürdői mofetta „fénykorát" az 1978 és 1989 közötti időszakban „élte": ebben az időszakban rendszeresen jártak ide a betegek, akik magas vérnyomásos problémákban, érszűkületben, vagy reumában szenvedtek. A mofettában állandó jelleggel dolgozott egy kórházi asszisztens a fizioterápiás osztályról, a létesítmény pedig megfelelően fel volt szerelve.

Az épületen kívül volt egy nagy fémhordó, ebben egy technikai eljárással választották szét a feltörő iszapos sós vizet a gáztól, utóbbit fémcsövön vezették vissza a gyógykezelési terembe, az edényből pedig kifolyt az iszap. Mint minden mofetta, a szejkefürdői is fapadokkal volt ellátva, ezeknek maradványai a ma még álló épület központi részén megvannak. Ezekre a deszkapadokra ültek le a betegek egymás mellé a 10-15 perces „kúrákra". Ami a hanyatlást illeti, 1990 után már nem működött a létesítmény, fokozatosan leromlott, elhagyatottá vált, a felszerelések az évek során tönkrementek, eltűntek.

A gazdátlan mofetta

Ha manapság valaki megközelíti a szejkefürdői mofetta romosodó épületét, lesújtó látvány fogadja: nyáron az épület környékén az egykori ablakokig ér a gaz, a közelben szabadtéri vécének használják az emberek a területet kirándulások vagy szejkefürdői rendezvények alkalmával. Ajtók már nincsenek, ami mozdítható volt, mindent elvittek innen.

Kedd délelőtti terepszemlénk során láthattuk, hogy a falon még ott van a fémből készült MOFETTA felirat, kész csoda, hogy még nem szedték le, és nem került valamelyik ócskavas-gyűjtőhöz. Bennebb merészkedve több, frissen festett, színes, nagyméretű graffitire lettünk figyelmesek – ezek szerint lelkes fiatalok itt, ilyen körülmények között találnak elfoglaltságot maguknak. A több helyiségből álló épület tele van tégla- és üvegdarabokkal, szeméttel, rongyokkal – hajléktalanoknak kiválóan megfelel, s ezt jelzi egy hajléktalan jól kivehető fekhelye is.

Hálózsák, szakadt bakancs, ruhadarabok, kenyeres zacskók – a nyomok szerint az illető rendszeresen egészségügyi szeszt fogyaszthatott, mert legalább 8-9 ilyen címkéjű műanyagpalack van a fekhelye környékén, ahol tűz nyomait is felfedeztük. Az épület kifejezetten omlásveszélyes, óriási repedések vannak, nemcsak a falain. Ablaknak, használható dolgoknak híre-hamva sincs, innen mindent rég elhordtak – senki földje, senki épülete, a város egyik szégyenfoltja.