A Felsőboldogfalva felé vezető városkijárat nem feltétlenül a legszebb része Székelyudvarhelynek, kissé túlozva a város végbélnyílásának is nevezhetnénk, hiszen gyakorlatilag egymás mellett van a Budvár utcai, romák által lakott, szeméttel teli városrész, a megszűnt (ez azt jelenti, hogy egy ideje nem szállítanak oda, de a régi mennyiség maradt) szeméttelep, illetve a hetvenes évek elején létrehozott szennyvíztisztító állomás.

Az 54 éves Iluţ Victor 31 éve dolgozik a telepen, a 33 éves Kiss László pedig hat éve a város ivóvíz-szolgáltató és szennyvíztisztító cégénél, az Aqua Nova Hargitánál dolgozik szennyvízágazati üzemvezetőként – ők ketten kalauzolnak végig a telepen, megmutatva annak minden apró részletét.

Az állomáson tulajdonképpen kétféle, biológiai és mechanikai tisztítás történik, majd ezt követően a tisztított víz egy vezetéken át a Nagy-Küküllőbe távozik – megállás nélkül, hozama másodpercenként kb. 200 liter lehet, de ez változhat, hiszen egy nagyobb esőzés több vizet eredményez (ez azért van, mert sajnos a város több pontján az ivó- illetve a szennyvízcsatorna egybekötött, így az esővíz egy részét is tisztítani kell). A legnagyobb tároló kapacitása 250 liter/másodperc, azaz 21.600 m3/nap. Az egész telep kb. 5400 négyzetméteren fekszik, az országúttól nem messze, a régi szeméttelep előtt – ósdi, omladozó falú, több évtizedes építmény-együttes, amiből több épület már szerepét vesztette.

A telep egy részének látványa a volt biogáz-fejlesztő tetejéről

A nyolcvanas évek elején volt ugyan egy korszerűsítés, de azóta nem, ami meg is látszik a létesítmény állapotán. Sétánk a bejövő „pontnál" kezdődik.

Itt ürítenek a „budiszívató" kocsik

A vastag cső alatt a talajban még két vezeték, a gyűjtőcsatornák húzódnak, ezek szállítják ide a város vezetékeiből a szennyvizet. Ez miből tevődik össze? Minden olyan, cseppfolyós halmazállapotban levő folyadékból, ami vízcsapból, WC-ből használat után távozik, de ide tartozik a gyárak, cégek által elhasznált víz is. A lakosság általában tisztálkodásra, mosásra, WC-öblítésre használ vizet – mindez a vezetékekben összekeveredik és így, vegyesen érkezik a tisztítóba. Elmondható tehát, hogy az itt tapasztalható mennyiséghez és szaghoz valamilyen módon és mennyiségben mindannyian hozzájárulunk. A „beömlési ponton" és környékén ezt orral is lehet érezni, másutt egyáltalán nem (legalábbis most, télen). Az ivóvízfogyasztás folyamatosan csökken, de egy nagyobb esőzés bizony megzavarhatja a telep működését, ilyenkor az is előfordulhat, hogy nem annyira tiszta víz kerül vissza a Küküllőbe.

A „startvíz" tehát bejön, majd a mechanikus szűrőkbe kerül, itt a nagyobb darabok jönnek ki belőle – pl. papír, rongy, nagyobb, szilárd anyagok. 1989 előtt olyan is történt, hogy az akkoriban tiltott állatvágás nemkívánatos melléktermékeit (borjúbőrt, csontokat, fejet, stb.) itt „fogták ki", de az manapság is megtörténik, hogy a város területén a kanálisfedőt felemelve a vezetékbe szőlő- vagy fanyesésből származó ágakat dobtak. A káposztáshordó tartalma is beömlik (nyilván nem magától...) a csatornába, az átkosban pedig az is előfordult (s ezt a milíciának is kellett jelenteni), hogy az akkoriban tiltott abortusz „jele" is a víztisztítóba került.

A kiszűrt homok igen jó talajjavító

Következik a homokszűrő, ami az üledéket veszi ki a szennyvízből – ezt jobb helyeken zsákolják és termőföldön terítik el, növelve annak potenciálját, de ez nálunk sajnos nem működik. A nyolcvanas években még működött az ún. biogáz-fejlesztő is az egyik épületben, a gázzal fűteni, illetve melegházat is lehetett működtetni – ez már a múlté, a gázfejlesztőt már rég kiiktatták a rendszerből.

A „pumpaház" a medencébe emeli a mechanikailag tisztított szennyvizet

A szennyvízfeladó szivattyúház (a köznyelvi pumpaház) a tisztítómedencékbe juttatja a vizet – a kör alakú ülepítőben a szerves anyagok szűrődnek ki. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a medence közepére gyűl a szennyeződés, a 45 perc alatt körbejáró szerkezet pedig zsírtalanítja, „lefölözi" a vizet, a széleken már tisztább víz jön ki.

A „lefölöző" az óramutató járásával megegyező, de csak 45 perces mozgást végez

A következő fázis a levegőztetés – ez a legnagyobb, téglatest alakú medence, amiben a víz mellé levegőt nyom egy szerkezet, a víz 4-4 sávon közlekedik, nagyon gyorsan, egy hegyi patak sebességével.

A „levegőztetőben" oxigén kerül a vízbe

A mikroorganizmusok azok, amik az itteni „munkát" elvégzik: az oxigén segítségével az aerób baktériumok tulajdonképpen lebontják a szerves anyagokat a szennyvízben – az ebből keletkezett, még iszapos víz egy újabb medencében válik kétfele.

Ez a medence már nem szennyvizet, hanem a nagyjából tiszta, a Küküllőbe kerülő vizet tartalmazza

A medence peremén már élő növényzet van – az is sokat elmond, hogy nagy hidegben a Küküllőn telelő tőkés récék egy része itt tartózkodik, mert ez a víz nem fagy be és az állatok számára már megfelelő tisztaságú. Mint láttuk, a telepen nincsen vegyszeres kezelés, minden természetes módon történik – más kérdés az, hogy mindez rég nem felel meg az Európai Unió környezetvédelmi előírásainak, de a következő években talán sor kerül az új tisztító felépítésére. Nyilvánvaló, hogy a telep munkatársai a különböző fázisokat meghatározott időszakonként ellenőrzik, vegyi elemzéseket végeznek el.

Ezen a csövön a Küküllő holtágába kerül a tisztított víz

Kisebb befektetések történtek az utóbbi években is, hiszen van egy új, 110 kilowattos, a cég debreceni anyavállalata által beszerelt, a víz emelésére és mozgatására szolgáló motor, valamint egy áramfejlesztő-generátor is. Utóbbi még az ún. Urbana-időszakban egy halpusztulás következményeként „született". 2002 forró nyarán az történt, hogy négy óráig nem volt a környéken villany, a gépek megálltak a telepen, s a tisztítatlan szennyvíz a folyóba került, hatalmas halpusztulást idézve elő. A horgásztársulat perelt, kártérítést ítéltek neki, ezt az Urbana kifizette – de hogy ne ismétlődjön a helyzet, az Aqua Nova Hargita beszerelt egy teljesen új áramfejlesztőt is, ami áramszünet esetén bekapcsol.

Ami a leendő új létesítményt illeti, Kiss László elmondta, hogy mintegy 2-3 millió euró a beruházás értéke, ami pályázati pénzből, valamint a cég által biztosított önerőből tevődne össze. Ha idén elkezdik a munkát, akkor az iszapágynak nevezett területen (ez a telep mögötti terület, itt terítik el a kiszűrt iszapot) kb. két év alatt épülne fel. Addig a mostani üzemelne, illetve a tervek szerint a kezdeti időkben együttműködne a két létesítmény, együtt szűrnék és tisztítanák Székelyudvarhely folyékony végtermékét.

Összes kép: