Milyen tervekkel, feladatokkal indul, illetve melyek azok a prioritások, amikre véleménye szerint az elkövetkezendő egy évben koncentrálni kell?

Levonva az elmúlt egy év tapasztalatait, a legfontosabb célkitűzésünk a vidék minél több községében létrehozni a helyi szervezeteket. Válaszokat keresni és adni az emberek mindennapi gondjaira. Ezért szeretném, ha a közeljövőben beindíthatnánk egy komoly anyagi és politikai hátszéllel működő jogvédő irodát. Prioritás számomra az udvarhelyi erőszakellenes mozgalom megerősítése, a magyar nyelvhasználattal kapcsolatos jogaink kiteljesítése, az aktuálpolitikai kérdések lereagálása, az asszimiláció megfékezése, s természetesen az autonomista mozgalom erősítése, akár radikalizálása is.

Erőszakellenes mozgalom megerősítése - kifejtené bővebben?

A tavaszi kezdeményezésünk nem maradt visszhang nélkül, de eredménye – a gyakoribb járőrözéseken kívül – csekély. Ezért kell folytatnunk, állandóan felszínen tartani a problémát, mert csak a nyilvánosság erejével lehet eredményt elérni. És itt mindenféle erőszakra gondolunk, mint pl. fizikai bántalmazás, anyagi visszaélések, koldulás, rablás, stb. Ha például bizonyosfajta visszaélések, még ha papíron törvényesnek tűnnek is, és egy emberhez (pl. a lakásmaffia esetében egy közjegyzőhöz), vagy csoporthoz kötődnek, akkor ezeknek a működését el kell lehetetleníteni Székelyudvarhelyen. Ehhez persze szükség van a média, de még inkább a városvezetés segítségére. Ennek érdekében hozzuk létre az ezzel foglalkozó testületet is, ahova remélem, felkérésünknek eleget téve a pártok is elküldik képviselőiket. Ennek a feladata lesz az is, hogy akár törvénymódosítási javaslatokkal is, de rákényszerítse az illetékes szerveket a feladatuk ellátására. Ez nem egy rövid küzdelem lesz.

Radikalizálódást is említett – mit ért ez alatt konkrétan?

A radikalizálódás számomra azt jelenti, hogy az eddig, leginkább az SZNT által következetesen alkalmazott módszerek mellett újabb, nagy visszhangot kiváltó akciókra lesz szükség. Az világos, hogy nem a baszk módszerekhez kell folyamodni. A Greenpeace-féle akciók, a tömegmegmozdulások ideje rég eljött. S most, amikor látjuk, hogy Romániában a korrupció és a balkáni mentalitás miatt hova jutott a lakosság, ideje lenne kipróbálni, mit tudunk mi magunk kezdeni az önrendelkezéssel? Még mielőtt a Balkán el nem nyeli ezt a megmaradt kis közösséget is!

Önrendelkezés, autonómia- nem csak, mint fogalom, de a bele vetett bizalom is igen sokat kopott.

A székelyföldi embereknek volt idejük megbizonyosodni arról, hogy az nem fog eredményre vezetni, ha az autonómiaküzdelmünk a pártoktól függ, hisz egyik csak választási jelszónak használja az autonómiát, a másik pedig Băsescu fogságában hallgat az ügyről. S akkor még nagyon finoman fogalmaztam...

A helyi önkormányzatban levő politikai alakulatokkal – RMDSZ, MPP, Zöld Párt – milyen volt az udvarhelyszéki EMNT eddigi kapcsolata és milyen lesz, illetve lesz-e együttműködés az elkövetkezendőkben?

Az eddigi kapcsolatok felszínesek voltak, de nem volt ellenséges. Óvatosság jellemzi mindegyik oldalt, de szerintem a választások közeledtével, tőlünk függetlenül is, "jó udvarhelyi szokásként" eldurvulnak a dolgok. Ebből, amennyire lehet, majd kimaradunk, hisz elsősorban igazi partnernek a lakosságot, az udvarhelyszéki magyar közösséget szeretnénk megnyerni. Ehhez már az első elnökségi ülésen születtek jó ötletek, gondolatok, amelyekkel hamarosan jelentkezni fogunk. Annyit azért tudni kell, hogy a Zöld párti önkormányzati képviselő EMNT tag is, de a többiek felé is nyitottak vagyunk.

A tagság az EMNT úgymond pártosodása mellett voksolt - Ön szerint ennek megvalósulásában milyen konkrét feladatot vállalhat, és milyen szerepet tölthet be az ön által irányított, de még zsenge korú udvarhelyszéki szervezet?

Nem pártosodásról van szó (az EMNT megmarad – akár civil kontrollként – civil szervezetnek), hanem pártalapításról. A pártalapításban a szervezetünk az aláírásgyűjtésben vállalhat szerepet, azzal segíthet, ha céljait következetesen felvállalja, olyan embereket támogat, akik valóban a közért cselekednek, s akiket majd a leendő párt indíthat a választásokon. Sajnos ez nagyon nehéz ügy, hisz az elmúlt húsz évben számos politikus sikeresen lejáratta a tisztesség fogalmát, kiölve az emberekből a bizalmat.

A Tomcsa Sándor Színház igazgatója is. Sikerül-e egyszerre két lovat megülni úgy, hogy mindkét vezetői szerepében a saját maga által felállított mércéhez viszonyítva jól teljesítsen? Nem tart attól, hogy az egyik a másik rovására megy?

Ez a dilemma már a kezdetekben is felvetődött bennem, és úgy érzem az elmúlt egy évben a társadalmi munka szenvedett hátrányt, ezért is örvendek az újabb tagoknak, a kibővült elnökségnek, hisz egy normális szervezetben nem az elnök vállán nyugszik minden feladat, hanem ésszerű munkamegosztás van. Az elmúlt öt évben a színház vezetését, működését sikerült megkímélni a politikai beavatkozásoktól, és ezt ezután még könnyebb lesz elérni. Talán még pozitív hozadéka is lehet a színház számára a kapcsolati tőkénk kiaknázása által.

Az elmondottakból kiválik, hogy mindkét feladat egyformán szívügye. Mégis, ha szükség lenne rá, melyik vezetői szerepköréről mondana le könnyebb szívvel?