8:06 A Villanytelepi bölcsőde bejáratánál találkoztunk: az alpolgármester munkanapjának első állomása azért esett a város egyetlen bölcsődéjére, mert véleménye szerint az intézmény ellen felszámoló hadjárat indult, amit mindenképp meg kell akadályozni. Utunk a bölcsődét irányító Bartus Eszterhez vezetett. Miközben a bölcsit érintő problémákat taglalták, a napirenden levő reggelivel kínáltak meg bennünket is. Bár munkaügyben voltunk, némi unszolás után megkóstoltuk, a meleg tea és vajas-parizeres kenyér összeállítást.

Aztán Eszter körbevezetett és szemrevételeztük az állapotokat: kevés dada nénivel, szegényes körülmények között, de mindenképp otthonos és meleg hangulatú termeken mentünk át. Az udvarról kifele jövet az alpolgármester annyit mondott, „Boti ezt az intézményt meg kell menteni!". Hiába próbáltam hangsúlyozni, hogy ma én árnyékemberként vagyok jelen, valahogy úgy éreztem több feladat volt nekem szánva.

A napunkat a Zsibongóban folytattuk, ahol az óvoda vezetője, Tótharsányi Éva fogadott kávéval. Itt is körbejártuk az épületet, és a működéshez szükséges körülményeket, problémákat ecseteltük. Többek közt megvitatódott a leépítések súlyossága, illetve, hogy miként lehet kivédeni azt.

10:05 Megérkeztünk a polgármesteri hivatalba, az iroda előtt már gyülekeztek az emberek. Ügyfélfogadó nap volt, ilyenkor az alpolgármester meghallgatja a hozzá betérő városlakók panaszait.

Cseppet sem volt unalmasnak mondható az a néhány óra, amit az emberek panaszainak iktatásával töltöttünk: külsős megfigyelőként csak pislogni tudtam, sokan könnyek közt meséltek kettétört életekről. Az úton maradt nyugdíjas páron kívül megismerhettem azt a cigánylányt, aki féltve aggódott, hogy ha utcára kerül, akkor nem tudja tovább iskoláztatni a gyerekét. Azért harcol, hogy gyereke elkerülje az ő sorsát.

De végighallgattam miként szenved az a család, akinek gyerekét egy iskolai csínytevés miatt egy másik szülő súlyosan megverte, majd a jóhiszeműséget és jogi kiskapukat kihasználva ugyanaz az ember, hogy akar most még pénzt is kiperelni tőlük. Nem kellett sok lakásproblémával küszködő történetét sem meghallgassunk, ahhoz hogy a mostanában egyre súlyosabb problémának mutatkozó lakásmaffiába ütközzünk. „Látja Botond mibe tenyereltünk?!" – tette fel a kérdést Szász. Az áldozat a jóhiszeműségnek és az emberi naivitásnak köszönhetően vesztette el nehezen megvett lakását.

Amíg Szász kitöltötte a formanyomtatványt és felvette az adatokat, még időm sem volt megemészteni a hallottakat, máris újabb sokkoló történettel bombáztak. Azért a lakásokból kiforgatott, jogtalanul megvert, nyugdíjasokat megalázó helyzeteken kívül volt néhány könnyebb eset is, amit Szász néhány telefonálással helyben megoldott. Így történt, hogy egy Kolozsváron tanuló hazánkfia nem esett el az ösztöndíj lehetőségétől és egy nyugdíjas menekült meg a kilakoltatástól (lábtörésének kezelési költségei miatt közösköltségre már nem futotta, ezért került szorult helyzetbe).

13:30 Elfogytak a panaszosok, az Ünver Kft. vezetője jelentkezett be megbeszélésére az alpolgármesterhez. A beszélgetés elején jelen voltam én is, a gazdasági helyzetből való kilábalás volt a téma.

14:30 Fülpesi Gyula, a szociális osztály vezetője és Vetési Dénes, a polgárvédelemért felelős megbízott jelennek meg az irodában. Egy kis áttekintést tartanak a jelenlegi illetve jövőbeni tervekről. Itt ismét kissé zavarban voltam, mert az áttekintés és a hogyan tovább számomra, sajtósként inkább beszámoló volt.

Polgárvédelmi szempontból nincsenek jelentős események: utoljára a Varga patak keltett kisebb riadalmat, de azóta már megtörtént a helyreállítás. Újdonság viszont, hogy a szejkei gátat újra akarják építeni, bár egyelőre még nem tudni a gát jellegét. Szász meg is jegyezte, hogy fel kell venni a megbízott részleggel a kapcsolatot és a rájuk eső feladatokat felvállalni.

Szociális téren elég részletes beszámolót kaptam a csomagosztásokról, illetve a város egyik fekete pontjáról, a Budvár utcáról és az ott működő szociális központról.
Szász felkérte az illetékeseket, szaladjanak le velem a szociális központba, hadd lássam mi van ott, ezalatt Incze Bélával tartott megbeszélést. Újból jeleztem, hogy nem az alpolgármester sajtómegafonjaként vagyok jelen, hanem csak árnyékként követem egy munkanapját - így rögtön változott a helyzet, Incze várhatott egy kicsit.

Valamivel fél négy előtt magunk mögött hagytuk a polgármesteri hivatalt és a Budvár utcai szociális központ felé vettük az irányt, a helyszínen személyesen győződtünk meg, hogy minden megfelelően zajlik-e. A két osztályba éppen a szünetről tértek vissza a cigánygyerekek: megismertük az új tanító nénit, aki nagy lelkesedéssel az ábécét tanította a lurkóknak, különböző trükkökkel. A hajléktalan szálló napközben üres. Ilyenkor kiküldik az embereket, ezzel is arra ösztönözve, hogy munkát keressenek. Jelenleg a tizenegy helyből kilenc foglalt, mesélte Fülpesi.

16:00 Megérkeztünk az MPP Kossuth utcai irodájába, ahol már Incze Béla, az udvarhelyszéki SZNT alelnöke várta Szászt. Az SZNT soros plenáris gyűlést tart Magyarországon, a megbeszélés jórészt ennek megszervezése volt. A hosszas egyeztetés után negyed hatkor elköszöntünk egymástól az alpolgármesterrel, ugyanis mára lejárt a munkaideje.