Médiás kollégáinkkal ebédidő környékén indultunk Recsenyédre, hogy terepszemlét tartsunk a nemrég még indulatoktól fűtött kis faluban. Utunkon a község alpolgármestere Jakab Attila (képen balra) kísért el. Vele a szentmártoni központban találkoztunk s innen együtt mentünk tovább Recsenyédre, ahol teljes nyugodtság várt ránk.

Néhány helybélit leszámítva csak a rendőrjárőrök jöttek szembe. Kevéssel a leéget ház után félrehúztunk az egyik kapu elé: az ügy kapcsán is érintett helyi lakoshoz mentünk be, ahol az asztal körül az események kibeszélése folyt. A vendéglátónk, aki neve elhallgatását kérte, éppen a sajtóban megjelent írásról méltatlankodik. Miután néhány részletet felidézünk arról a bizonyos éjszakáról, többször is kihangsúlyozta, hogy „szó sincsen itt félelemről. Ez egy téves állítás, a recsenyédiek nem félnek, csak szeretnék a javaikat megvédeni."

Miközben a kávé mellett beszélgettünk az utcára néző ablakon át feltűnt, hogy többször is elhajt a rendőrautó. Most ők vigyáznak arra, hogy ha esetleg a Bolygó család vissza akarna térni bosszúskodni, akkor megakadályozzák azt. Miután megköszöntük a szívélyes vendéglátást, a szomszédos házba látogattunk. Jakab az új döntést beszélte meg Magyari István (képen jobbra), recsenyédi lakossal, miszerint a rendőrök mellé a környékbeliek is kéne csatlakozzanak, hogy még hatékonyabb legyen a falu védelme.

Ahogy ott beszélgettünk, hamar előjöttek a Bolygóék által okozott sérelmek: lopások, zsarolás, fenyegetőzés, de hosszú a lajstrom, estig lehetne mesélni, élősködésükkel miként bombázták szét egy falu közösségét. „Nem csak itt, Recsenyéden loptak, hanem az egész környéket terrorizálták. Mielőtt ideköltöztek volna, nem voltak lopások a faluban " – panaszolta Magyari

Időközben újabb sértett csatlakozott hozzánk: az idős Bomhér Sándor bácsi (képen) szinte levegőt sem vesz, úgy sorolja az ellene elkövetett bűntetteket. Ekkor tudtuk meg, hogy Bolygóék annyira kegyetlenek voltak, hogy rabszolgát is tartottak. Igen, rabszolgát. Erőszakkal kényszerítették, hogy nekik dolgozzon, de még a lopásokra is magukkal vitték. Egyik bevált módszerük az volt, hogy a bűncselekményeket a gyerekekkel végeztették, mivel a törvény velük nem annyira szigorú.

A sértett elmesélte miként törtek be többször is hozzá. Ellopták a szerszámait, majd jó pénzért visszavásároltatták vele. Nem egyszer történt meg, hogy az idős asszonyoktól elvették a házkulcsot és fizetség fejében adták vissza. De még olyan is volt, hogy a traktorból az akkumulátort is ki akarták feszíteni - sorolta tovább az egyik helybéli.

Ezt követően a központ felé vettük az irányt: mára falugyűlés volt hirdetve, de az esetleges zavargásoktól tartva, a rendőrök meggyőzték az embereket, hogy halasszák el ezt. Az alpolgármesterrel a helyszínre mentünk, hogy személyesen győződjünk meg, valóban elmaradt gyűlés. Következő állomásunk az abásfalvi cigánytelep. Amikor megérkeztünk egész purdésereg fogadott, az emberek mosolyogva köszöntöttek.

Ahogy az egyik udvarhoz közeledtünk, hegedűszó fogadott, pár pillanattal később pedig igazi mulatós hangulat kerekedett. Tagadhatatlan cigányhegedűlés árasztotta el a putrik környékét, a szomszédban egy asszony táncra perdült, a fiatalok mosolyogtak. Az alpolgármester felénk fordulva meséli: „Látjátok ezekkel az emberekkel nincsen baj. Itt nem etnikai problémák vannak, hanem egyszerűen csak a Bolygó családdal van gond, függetlenül hogy cigányok vagy sem."

Az emberek még letámadták különböző kérdéseikkel Jakabot, majd jó hangulatban köszöntünk el és vettük az irányt újból Szentmárton fele. Itt még megegyeztünk, hogy amennyiben további fejlemények vannak, újra jövünk mi is és beszámolunk azokról.