Mi a helyzet Székelyudvarhelyen? Helyzet van Székelyudvarhelyen?

Több, mint fél éven keresztül vígjátékkal felérő produkciót nyújtott a székelyudvarhelyi RMDSZ. A gond az, hogy a többfelvonásos darabon a város lakossága nem tudott nevetni. Szeptember végén úgy tűnt, hogy a dolgok egyenesbe jönnek. Úgy tűnt...

A történet főszereplői

Az idők során a városi szervezeten belül két, egymással szembenálló csapat alakult ki. Az egyik a Verestóy Attila szenátor támogatói, akiknek ismertebb személyiségei Bunta Levente polgármester, nemrégiben még udvarhelyszéki RMDSZ elnök, Sófalvi László, a megyei tanács alelnöke, Borbáth István vállalkozó, és Dr. Fehér István kórházigazgató. A grund másik oldalának legismertebb politikusa Antal István parlamenti képviselő, mögéje sorakoztak fel az elmúlt évek választási kampányaiban meghatározó szerepet vállaló ifjúsági vezetők.

Grünstein Szabolcs, Bíró Enikő, Jakab Áron Csaba

Első felvonás – a vihar előtti csend

2009. decemberében két jelölt mérte össze az erejét a városi elnöki tisztség elnyerése érdekében: Benedek Árpád Csaba a Verestóy köréből és Grünstein Szabolcs az Antal támogatásával. Utóbbi egy szavazattal többet kapott ellenfelénél, de nem szerezte meg a jelenlévő küldöttek fele plusz egy szavazatát. A Küldöttgyűlés tagjai megállapodtak, hogy ebben az esetben nincs győztes, és januárra kihirdettek egy új tisztújítást. Közben Grünstein Szabolcs egy értelmezési kérelemmel fordult a Szövetségi Szabályzat-felügyelő Bizottsághoz (SZSZFB), amelyet követően az SZSZFB őt nyilvánította a szervezet jogos elnökének.

Második felvonás – kitör a botrány

Az igazi botrány csak ekkor kezdődött: a Benedek Árpád Csabát támogató csapat nem ismerte el, illetve szabálytalannak tartotta a Szövetség országos testületének döntését, ezért két alkalommal is tisztújító Küldöttgyűlést hívtak össze, amelyeken dr. Fehér Istvánt választották elnöknek. Grünstein Szabolcs mindkét választást megóvta, és az SZSZFB igazat adott neki.

Az országos Ügyvezető Elnökség jó ideig csendes szemlélője volt a történetnek. Informális megbeszélések, találkozók ugyan voltak mindkét féllel, de, egyrészt az Alapszabályzat nem tette lehetővé a beavatkozást, másrészt úgy ítéltük meg van esély arra, hogy helyi szinten kezeljék a problémát.

Benedek Árpád Csaba

Harmadik felvonás – a mélyrepülés megállítása

Takács Csaba ügyvezető elnök normakontrollt kért az SZSZFB-től, amelyben a kérdésre vonatkozó több új elemet sorakoztatott fel (pl. az addigi Küldöttgyűlésen részt vevő küldöttek mintegy fele nem volt RMDSZ tag, tehát nem rendelkezett szavazati joggal). Az SZSZFB előző döntéseit ezeknek az elemeknek a hiányában hozta. Az ügyvezető elnök megkeresésének következtében a Bizottság minden addigi Küldöttgyűlést szabályzatellenesnek nyilvánított, megállapítva, hogy a szervezetnek nincs szabályosan megválasztott elnöke.

A helyzet májusban romlott meg annyira, hogy a további működés teljesen kilátástalanná vált. Május 20-án Takács Csaba ügyvezető elnök tárgyalásra hívta az érintetteket. A zárt ajtók mögött megszervezett megbeszélésen sikerült kiengedni a gőzt, mindenki elmondhatta a fájdalmát és végül egyetértés volt a felől, hogy a patthelyzetből kivezető egyedüli út a nulláról való kezdés. Elfelejtjük, ami december óta történt, és egyenlő esélyt biztosítunk minden székelyudvarhelyi RMDSZ tag számára az elnöki tisztség elnyerésében. Mindenki belátta, hogy az előző Küldöttgyűlések szabálytalanok voltak, illetve elismerte, hogy erőteljes szervezetépítési folyamat elindítására van szükség. Megfogalmazódott az igény, hogy az Ügyvezető Elnökség nevezzen ki egy politikai szempontból kiegyensúlyozott testületet a tisztújítás megszervezése és lebonyolítása céljából. Ugyanakkor a szervezetről lesújtó kép tárult a résztvevők elé: Udvarhelyszéken az RMDSZ-nek 176 fizető tagja volt (kevesebb, mint a Szövetség széki polgármestereinek, alpolgármestereinek és tanácsosainak a száma!), amelyből székelyduvarhelyi mintegy 60. Ebben a két számban az érdekes az, hogy a széki és a városi elnökök egymással szembenálló csapatokban voltak, mégis teljes volt az egyetértés ami a szervezetépítést illeti. Egészen pontosan a szervezet leépítését...

Farkas György, Sófalvi László, Dr. Fehér István

Negyedik felvonás – a nyári, álmosnak tűnő időszak

Az Ügyvezető Elnökség a Szövetségi Állandó Tanács felhatalmazását követően létrehozza a testületet, és a szervezet ügyvezető alelnökeként engem nevezett ki elnöknek. Három találkozót követően sikerül megállapodni egy olyan szabályossági keretben, amely megfelel az eredeti felkérésnek: minden székelyudvarhelyi RMDSZ tag, körzeti szervezet, társult és ifjúsági szervezet, valamint különféle erővonal számára egyenlő esély biztosítása az elnöki tisztség elnyerésére. A legfontosabb döntés értelmében a városi körzeti szervezetek minden öt fizető tag után, egy küldöttet delegálhattak a Küldöttgyűlésre. Szabad volt tehát a pálya, hozzá lehetett kezdeni a tagtoborozáshoz. Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt a hogyan tovább és a kivel tovább kérdése. A Fehér doktort támogató csapat formai szempontból megfelelő módon mintegy hétszáz személyt sorakoztatott fel RMDSZ tagként, ezzel szemben a fiatalok elmentek nyaralni, és várták a csodát, ami végül nem következett be. Álmosnak tűnt a nyári időszak, de szeptember elején kiderült, hogy ez csak az egyik csapatra volt igaz.

Ötödik felvonás – meghalt a király, éljen a király, de ki a hibás?

A szeptember 30-i Küldöttgyűlésen Fehér István egyedüli jelöltként 144 igen és 7 nem szavazattal megnyerte az elnöki tisztséget. Annak ellenére, hogy mindkét csapat képviselői jelen voltak, a testület ellenszavazat nélkül támogatásáról biztosította Verestóy Attilát, az időközben megüresedett udvarhelyszéki RMDSZ elnöki tisztségére való versenyben. Az új városi elnök javaslatára ellenszavazat nélkül kinevezték az új elnökséget. A városi Alapszabályzatnak megfelelően Fehér István csapatához tartozó frakcióvezetőt neveztek ki, szintén ellenszavazat nélkül.

Erről szól a többségi demokrácia! Júniusban mindenkinek egyenlő esélye volt, szeptember végére ellenjelölt nélkül az egyik csapat mindent vitt. A szervezet szempontjából egészségesebb lett volna, ha van egy valós verseny, ha van egy kiegyensúlyozottabb összetételű Küldöttgyűlés, Választmány, és elnökség Ha az alulmaradt csapat a lamentálás helyett, inkább dolgozott volna, egy erősebb szervezetünk lenne Székelyudvarhelyen.

Tudomásul lehet venni, hogy nem dolgoztunk eleget és alul maradtunk egy versenyben, vagy ki lehet kiáltani valakit hibásnak. Nyilvánosan nem, de névtelenségbe burkolózó internet lovagok nekem tulajdonítják a végeredményt. Az én lelkiismeretem azonban tiszta. Nem elsősorban azért, mert meggyőződésem, hogy szabályosan jártam el és egyetlen alkalommal sem voltam részrehajló, illetve a szabályossági keret meghatározásakor konszenzusos döntéseket sikerült hoznunk, hanem azért, mert mindkét tábor részéről hallottam elégedetlenséget. Azt is mondták, hogy az egyik csapatnak eladtam a bőröm, de azt is hallottam, hogy a másik csapat vezetőinek barátja vagyok, tehát nem tudok középen állni. Ha az érintettek egyformán elégedetlenek, akkor én megfelelően jártam el. Az érdekes az, hogy a tisztújítást koordináló testület elnökének való kinevezésemkor a most alulmaradt csapat örvendett a legjobban. Azt nem ismerték fel, hogy a tisztségem nem engedi meg, hogy a hivatali kapcsolatokban valakinek a barátja legyek, valakinek inkább a pártján álljak, mint másoknak.

Hamarosan kiderül, hogy a városi RMDSZ tagok jól döntöttek vagy sem. Kiderül, hogy marad minden a régiben, vagy elindul egy egészséges építkezés, melynek a város kell lássa a hasznát. Hála Istennek nem kell kimenni a megyéből, ha pozitív példát keresünk. Munkára fel!

Kovács Péter, RMDSZ ügyvezető alelnök, a tisztújítást koordináló testület elnöke

Az írást a szerző eredetileg saját blogján jelentette meg, am ide kattintva érhető el.