A székelyudvarhelyi RMDSZ elnöki tisztségére 2010. szeptember 15-ig lehetett benyújtani a pályázati anyagot. Hosszas vívódás, mérlegelés után én ezt nem tettem meg, ezért azt gondolom, hogy támogatóimnak és városunk közvéleményének magyarázattal tartozok. Támogatóimnak köszönettel tartozom, mert mindvégig kitartottak mellettem, egy fős többséggel ugyan, de legitim elnökévé választottak a szervezetnek, még akkor is, ha az udvarhelyi RMDSZ erős emberei másra akarták őket rávenni.

Városunk közvéleményének pedig azért tartozom köszönettel, mert elnökké történő megválasztásomat követően egyértelműen kifejezte irányomban szimpátiáját, nap mint nap kaptam biztató kézszorításokat, hogy végre van valaki, aki vissza akarja vinni a szervezetet a bázishoz, a szavazókhoz. Megpróbáltam, megpróbáltuk, sokan voltunk, többségben voltunk, de mégsem elegen ahhoz, hogy az áttörés sikeres lehessen.

Alapszabályra, RMDSZ országos etikai bizottsági állásfoglalások sorozatára fittyet hányva sikerült megakadályozni, hogy elnöki tisztségemben tisztességgel végezzem munkámat. Remélem én voltam az utolsó az RMDSZ-ben, akivel ezt meg lehetett tenni, és a jövőre vonatkozólag mindenki levonja az ügy tanulságait.

Visszalépésemnek, illetve annak, hogy nem indulok az elnöki tisztségért két oka van, magánéleti illetve politikai. A magánéletiek között van örömteli és szomorú is. A politikai okok közül meg azt emelném ki, hogy az elnökké történő megválasztásomat követő hercehurca rávilágított arra, hogy az a program, az a célkitűzés, az a politizálási stílus, amelyet elnökként követni akartam, egyelőre nem valósítható meg. Azokra a reform értékű változtatásokra, amelyeket az udvarhelyi RMDSZ belső életében, illetva a város polgáraihoz, a városban működő civil és más közéleti csoportokhoz fűződő kapcsolatába akartam bevezetni, még nem érett meg az idő.

A helyi RMDSZ szervezeten belül még nem született meg az a felismerés, illetve nem vált általánossá, hogy radikális váltásra van szükség, hogy a dolgok nem folytathatóak abban a mederben, amelyben az elmúlt két évtizedben folytak. Természetesen felelőtlenség lenne már előre kijelenteni az új vezetőség, az új elnök munkájáról azt, hogy sikertelenségre van ítélve, de az előjelek nem túl bíztatóak. Ezért gondolom, hogy függetlenül az utóbbi egy év eljárásaitól, gáncsolásaitól, nekem és támogatóimnak is az a dolgunk, hogy az új vezető munkáját támogassuk abban, hogy a helyi szervezet és tagsága és a város polgárai közti kapcsolatépítést megerősítsük.

Ha mi nem tesszük meg, más erre nem lesz képes. Személy szerint én abban látom az elkövetkező időszakban feladatomat, hogy városunk közéletéből összegyűjtsem, összefogjam mindazokat, akik rendelkeznek közéleti affinitással, és nem tudnak belenyugodni közéleti viszonyaink jelenlegi állapotába. Azt gondolom, hogy egyszer és mindenkorra véget kell vetni annak, hogy politikai kérdésekben a közzel szemben meghatározó szerepe legyen a politikából élő kisebbségnek.

A továbbiakban ezen csendes többség képviselete, RMDSZ-en belüli politikai közösségé való szervezésefogja közéleti munkásságomat kitölteni, ugyanis igazi áttörés városunk közéletén csak akkor várható, ha a város fejlődéséért viselt polgári tudatot nem szövi át a magánérdekek szövevényes viszonya. Én azt gondolom, hogy a városi szervezet új vezetőségének fél év elegendő idő kell legyen arra, hogy megmutassa mire képes, miben tud újítani, változtatni.

E türelmi idő elteltével viszont ki kell állnia a tagság, a nyilvánosság elé, hogy teljesítménye megmérettessék, ugyanis felelőtlenség lenne a 2012-es választási évbe úgy belemenni, hogy lényegében nem változik semmi.

Grünstein Szabolcs