A város több jeles személyiségéről utcákat, tereket neveztek el az utóbbi évtizedekben, némelyikük szobrot is kiérdemelt, ám temetői síremlékük – tisztelet a kivételnek – elhagyatott, gondozatlan, gazdátlan. Jellemző a kultúránkban, köz- és sportéletünkben nagyot alkotó személyek sírjaira, hogy csak azok gondozottak, akiknek élnek még hozzátartozói. A felsorolás nem teljes, de rövid temetői sétánk, illetve írásunk egy keresztmetszetet ad a sírok állapotáról.

Kiss Ferenc sírja

A Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőben a legelső olyan sír, ami megérdemelné a gondozást, az Kiss Ferencnek, Bem tábornok kürtösének a síremléke. Legkönnyebben úgy találjuk meg, ha a főbejárattól a baloldali sétányon indulunk felfele és Maszelka János festőművész sírjától balra térünk. A szabadságharcos sírját benőtte a fű, sehol egy virág, semmi.

Itt nyugszik Tomcsa Sándor

A katolikus temetőben nyugszik Tomcsa Sándor (a ravatalozóval párhuzamos sétány végén, a Pap-kert felé eső részen van a sír) is, akiről színházat és utcát is neveztek el, szobra van a sétatéren, de családja síremlékét falevelek és gaz borítják, akárcsak a Szemlér családét.

Szemlér Ferenc kopjafái

A jellegzetes, három kopjafás, bokrokkal körülvett kis sírokat a gimnázium betonkerítésétől pár méterre találjuk meg. Tomcsa sírja mögött német katonasírok vannak – a második világháborúban a környéken meghalt katonák sírjait senki nem gondozza. Szemléréktől nem messze van Kónya Sándor zenész, prímás sírja, amit szintén benőtt a gaz. Tavaly egy székelyudvarhelyi nyugdíjas, az egykori népszínházas Bokor Ferenc kérésére egy cég néhány jeles ember sírját kitakarította a két belvárosi temetőben, de idén ez már elmaradt. Habár a temető Cserehát felőli végében, az ún. köztemetőben nem jeles személyiségek nyugszanak, az elnőtt növényzet szinte mindent beborít, a sírhantok alig kivehetőek.

Tompa László nyughelye

A református temetőben Tompa László költő és a székely himnusz szerzőjének, Csanády Györgynek a sírja a leglátogatottabb – utóbbin több koszorú és nemzetiszínű szalag is van (a temető felső részében, a Tábor-lakótelep tömbházaihoz legközelebb eső sétányon van), de a sírt felverte a gaz.

Baczkamadarasi Kis Gergely obeliszkje

Akárcsak Baczkamadarasi Kis Gergely sírhantját, ami közel van az előbbihez: obeliszkjén szintén nemzetiszínű szalagocska és elszáradt koszorú, körülötte elvadult növényzet, pedig még róla elnevezett iskolája is van a városnak. Tompa sírján (a központi sétányon, a ravatalozótól innen, központi helyen van a kőlapokkal borított sír) edényben virág, hiszen a „magányos fenyő" utódai, leszármazottai a városban élnek.

Csanády György sírhelye

Őszi napfényben, megsárgult falevelekben fürdenek még nem elfelejtett nagyjaink gondozatlan sírjai – vajon október végén akad-e olyan városlakó, aki szabadidejét nem sajnálva felkeresi és legalább mindszentek napjára rendbe teszi a sírokat? A felsorolt, Székelyudvarhelyen élt és alkotott jeles személyiségek emléke biztosan megérdemelné – hiszen ezek az emberek egykor e békés kisváros közösségének meghatározó alakjai voltak, akiknek tevékenysége azt szolgálta, hogy jobban és szebben éljünk, ameddig élünk. Ameddig mi is temetőbe kerülünk.