Kemencében sült szilváslepény, rézüstben rotyogtatott szilva katyó, almás, áfonyás, málnás szilvalekvár, szilvás gombóc és szilvaízes palacsinta, füstölt csülkös aszalt szilvaleves és persze a híres oroszhegyi szilvapálinka - jutott bőven oroszhegyi szilvából készült ínyencségből, akár enni-, akár innivalóra fájt a foga annak, aki hét végén ellátogatott a negyedik Oroszhegyi Szilvanapokra. Örömmel konstatáltuk, hogy idén először már nem csak a helyszínen, de a házak kapujában takarosan üldögélő néniktől is lehetett vásárolni szilvát - annak ellenére, hogy ennek az értékesítési módnak Oroszhegyen nincs hagyománya.

Tegyük hozzá, elkelt volna a szervezők által tervezett szilvával megrakott kóbor szekér az iskola udvarán, mert a híres gyümölcsből idén is kevés volt kapható. Vigasztalta azonban a jónépet, hogy a párlatából jutott kóstoló bőven. Szombaton még csak egy fajta szilvóriumot kínáltak, ám vasárnap már a pálinkamustra felhozatalából is lehetett választani. Féldecinyi erőset műanyag pohárból potom három lejért lehetett felhajtani, de aki valamit is adott magára, az nem sajnálta az 5 lejt és gravírozott üvegpohárból itta meg a „fesztivál levét".

A versenyszámmal felcímkézett üvegekben nem csak nem csak húsos, hargas magú, ringló és eperfahordóban érlelt, akácmézzel ízesített nedű illatozott, de ki-ki ízlése szerint választhatott, hogy a nálunk felé ritkaságnak számító törköllyel, a zamatos ágyas-, nyári vagy korsós körtéből, borókából avagy vegyes gyümölcsből készült pálinkával öblíti-e le a „kötelező" miccset, flekkent vagy az ételjegyért kiváltható székelykáposzta menüt.

Volt kirakodó vásár is, bóvlival és értékes portékákkal teli kínálattal. A szabadtéri színpadon ropták a táncot, és akadt bátor jelentkező az éppen menő tehetségkutató X - Faktor oroszhegyi változatára is. Szombaton remekeltek főzőversenyre benevezett csapatok, estefelé pedig énekszóval vonultak fel a csőszök. Szintén szombaton zajlott a szilvanapok elmaradhatatlan, szó szerint  legbódítóbb eseménye is: a nemzetközi rangú pálinkamustra.

A neves szakemberekből álló zsűrinek nem volt könnyű dolga. Jutott bőven kóstolgatni való az erős, aromás italból: tucatnyi benevező harminc féle pálinkájának illata lengte be a verseny helyszínét, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanári szobáját.

A szombati mustra eredménye vasárnap délután tétetett közhírré. Emléklappal, bronz-, ezüst és aranyéremmel jutalmazták a pálinkafőzőket. A verseny abszolút győztese, a 2010 legjobb pálinkájáért járó díj büszke tulajdonosa az oroszhegyi Nagy József lett. A megtisztelő címmel együtt járó vándorkupát falubélije, az oroszhegyi szilvapálinkának határon innen és túl is hírnevet szerző Ambrus Levente nyújtotta át a győztesnek. Ambrus Levente nemes nedűi idén is „elszédítették" a kifinomult ízlésű bírákat: összesen tíz – 5 bronz, 3 ezüst, 2 aranyérmet akasztottak az oroszhegyi pálinkafőzés mesterének nyakába.

„Tizenkét féle pálinkával neveztem be, és abból szinte talált minden" – summázta az eredményt mosolyogva és elégedetten Ambrus. Faggatózásunkra elárulta: ezennel 42-re gyarapodott érmeinek száma – összesen ennyivel jutalmazták az elmúlt négy évben mesterségbéli szaktudását. A pálinkái közül – ahogy ő mondja, „van ától zéig minden" – válogathat mindenki ízlése szerint. Neki kimondottan kedvence nincs, de annyit elárult, hogy a többség kedvenceként számon tartott, eperfahordóban érlelt szilvapárlat további finomításán dolgozik.

Ambrus Levente híres, eperfahordóban érlelt pálinkáját ugyan nem kóstoltuk meg, ám a díjkiosztást követő (és a fergeteges, zászlólobogtatós Kormorán koncertet megelőző), hagyományos koccintáson az Ambrus-féle bodza pálinkával emeltük poharunkat. Ahogy az illendőség és a kiváló hangulat is diktálta: nem csak a pálinkafőző mestert köszöntöttük, de a kitűnőre vizsgázó szervezők és az oroszhegyi szilvanapok egészséges vidámsággal teli, sikeres jövőjére is koccintottunk.