Szép időben picit rendezetlen, de páratlan panorámájával büszkén feszítő kertváros a Szászok tábora. Azonban, ha leteperi a vihar, sárdagasztó kis faluvá vedlik, ahol ösvények vezetnek egyik háztól a másikig.

Mindkét állapotot megtapasztaltuk kedd délután a Bem József és a Siménlok utcák sarkán, ahol vészjósló fellegek alatt gyülekeztek a városrész lakói.

Az üdvözlő kézfogások után a polgármester és a városháza alkalmazottai is megérkeztek, köztük Márton Ildikó építésszel és Csáki Gergely mérnökkel, akiket azzal bízott meg az új városvezetés, hogy áttanulmányozzák az újonnan épült, vagy még épülőben levő városrészek gondjait. − Be jó, hogy erre jöttek, legalább látták, hogy néz ki a híd – mondja maga elé egy néni a kifelé kanyarodó kocsi láttán.

Gálfi Árpád úgy tűnik, még nem szokta meg, hogy ő a polgármester, akit illik ismerni, mindenkinek kedvesen bemutatkozott, ahogy kell: Gálfi Árpád vagyok.

Udvarra kerülhet az utca

A beszélgetésből kiderült, hogy nem rózsás a kapcsolat a polgármesteri hivatal és az itt élők között. A viszály oka, bár laikusként nem sokat értettünk az egészből, és úgy tűnik, a hozzáértők sem sokkal tájékozottabbak, a rendezetlenség.

Szóval Gálfi Árpád polgármester szerint az a problémák forrása, hogy az előző városvezetések nem vették figyelembe a meghozott határozatokat, az embereknek évekig kellett várniuk az építkezési engedélyekre, ezért gyakorlattá vált, hogy inkább előbb felépítették a házukat, majd kifizették az 1000 lejes büntetést.

A városvezetés három városrész lakóival találkozik ezekben a hetekben. A múlt kedden a szombatfalvi Ugron Gábor utca, ezen a héten a Szászok tábora, míg jövő kedden a Strand utcában élőkkel és a környéken mezőgazdasági területekkel rendelkező tulajdonosokkal egyeztet a városvezetés. A polgármester szerint számos olyan gócpont van a város területén, ahol rendezetlen az épületek és telkek jogviszonya.

A legnagyobb gond, hogy a városrész nem az 1996-ban elfogadott zonális rendezési terv szerint épült fel, amely ránézésre is sokkal kellemesebb elképzelésnek tűnik, mint a jelenleg létező állapot. A parcellák egyenesek, az utcák szélesek és vannak benne közösségi tereknek fenntartott helyek, zöldövezetek, játszóterek. Nem kell nagyítóval keresni egy kis sarkot, hogy felakaszthassunk egy hintát, ahogy az építész a jelenlegi helyzetet jellemezte.

Márton Ildikó potenciális főépítész szerint a tervben előírt két darab kétsávos, 13 méter széles út szükséges lett volna az ott élők akadálytalan közlekedéséhez, megteremtette volna a lehetőséget a központ és a városrész közti forgalom áramlására.

A jelenlegi állapot az, hogy van egy kétsávos út, a Móricz Zsigmond, amelyen viszonylag rendesen lehet közlekedni, ám szükség lenne még egyre, a Szászok tábora utcára. Csakhogy az eredeti tervekhez képest ez az utca sokkal keskenyebb, helyenként alig hat méter, máshol megközelíti a 9 métert. Ezen kívül még van néhány kis utca, ezeknek mese nincs, egyirányúaknak kell lenniük.

Az utcával nem csak az akadálytalan közlekedés szempontjából vannak gondok. A terület tulajdonjoga nem teljesen tiszta. – Értsék meg, hogy a város egy banit sem tud magánszemélyek területére költeni! – hangsúlyozta többször is Gálfi Árpád. Így sem leaszfaltozni nem lehet, se járdát építeni, se közművesíteni, se közvilágítást, se gáz, se villany nem tud itt addig lenni, amíg rendbe nem kerülnek a dolgok.

Mit ad a város cserébe?

A kompromisszumos megoldás a városvezetés részéről az lenne, vázolta Márton Ildikó és Csáki Gergely, a helyzet kibogozásával megbízott két szakember, hogy az itt lakók engedjenek el a város javára a területeikből egy annyit, hogy meglegyen a kilenc méteres szélességű út, ami a kétsávos közlekedést lehetővé tenné.

Az itt lakók azonban bizalmatlanok, nem feltétlenül örültek ennek az ajánlatnak. Olyan is volt, aki bizonyítani tudja, hogy korábban már lemondott a földjének egy jó részéről, telkének a külső és belső részén is az út javára, és mégsem lett azon út. Ő több területéről nem hajlandó lemondani – szögezte le.

Ülkei Zoltán, a városgazdálkodási osztály munkatársa szerint akkor az a terület valószínűleg nem került a város nevére, hanem román állami tulajdonnak számít. Akad, aki már saját pénzén elvégezte a közművesítést, így ő nem részesülne ezekből az előnyökből. A kérdés az, hogy mit kapnak az itt lakók a várostól cserébe?

Gálfi vázolta, hogy legyen mindenkinek világos, hogy a város a saját pénzén a közeljövőben nem tudja megoldani az infrastruktúra kiépítését, ezekhez pályázatokra lesz szükség, akár román állami, akár magyar, akár EU-s pénzekről legyen szó. Azokhoz pedig mindennek törvényesnek kell lennie, különben jön a hárombetűs mumus, a DNA. Nem is érti, hogy az előző városvezetés ilyen körülmények között hogy merte leaszfaltoztatni a Móricz Zsigmond utcát.

− Én megértem magukat, mert én is voltam hasonló helyzetben. Le kellett mondanom a földemről az út javára, de megtettem, mert meg kellett tennem. Mi azért jöttünk, hogy ezt az áldatlan állapotot rendezzük, erre felkínáltunk egy megoldási lehetőséget. Nem azzal jöttünk, hogy végre akarjuk hajtani az eredeti zonális tervet, és mindenki bontsa le, amit az utunkba épített, és elkezdődik egy véget nem érő pereskedés a tulajdonosok és a városháza között. Ez azt hiszem, senkinek sem áll érdekében – mondta a polgármester.

Az is kiderült, hogy a kataszteri felmérések nem feltétlenül tükrözik a későbbi, 2003-ban elfogadott zonális tervet.

Aszfalt a garázsba

Az itt élők már csak azért sem tartják élhetőnek a városháza által hozott tervek megvalósítását, mert az út mentén garázsok, kerítések állnak. Pár éve még ezek nem voltak meg, a kerítések ideiglenesek, könnyebben mozgathatók voltak, ám most már senki sem szívesen bontja le a véglegesnek szánt építményét. Azon spekulálnak, hogy talán inkább vállalnák a költségeit és a kényelmetlenségét annak, hogy mindig kerülővel tudjanak a városba menni, és inkább legyen ez az utca is egyirányú. Márton Ildikó szerint ez nem lehetséges.

Egyrészt a zonális rendezési terv lényege, hogy nem pillanatnyi, hanem a jövőben is élhető megoldást kell találni, hiszen ez a városrész még a jelek szerint bővülni fog, másrészt a törvényes kereteknek meg kell felelni.

Ehhez egy új PUZ-t, azaz zonális rendezési tervet kell a lakóknak készíttetniük, és majd az alapján lehet tovább fejleszteni.

A vihar elől egy garázsba menekülő társaság lassan megnyugodott, és a zápor elálltával terepszemlére indult. Kiderült, hogy az egyik telek hiába van bekerítve, nem lesz alkalmas építkezésre, mert alatta futnak a fővezetékek, és talán még útban is van. Tulajdonosát valószínűleg átverték az eladásakor. – Szász Jenő volt az, az ő idejében történt az egész! – pusmogja egy szomszéd.

A Siménlok utcán sétálunk végig, kiderül, a zsákutcai részbe nem tud a szemetes bemenni, mivel nem tud megfordulni, és különben is, isten őrizz, hogy tűzoltóra legyen szükség. A Szászok táborán pedig az út mentén számos garázs van. Bármennyire is kegyetlenül hangzik, de senki ne alapozza a vállalkozását ezekben a garázsokban való működésre – mondja Csáki Gergely. Hosszú távon a Szent János és a Szászok tábora sarkán levő garázsok sorsa a lebontás lesz.

Ahogy a fürdőszobát nem nyitjuk egybe az ebédlővel, úgy az ipari övezet sem kerülhet a lakónegyedbe – érvel Márton Ildikó, és azon tűnődik, le kell ellenőrizni, ezeknek az építményeknek van-e építkezési engedélye.

Egy Nárciszrét utcai „nemottlakó" állítása szerint már egy éve nézi családjával az elkészült házát, miután a szomszédságot végigjárta, és jogtisztává tette a környéket, hogy áramot vezethessenek a házához. Nem lehet, mert az energiaszolgáltató úgy döntött, egy másik, jogilag katasztrofális helyzetű területen akarja kivinni az áramot. Több szomszédja is van már, akik szintén arra várnak, hogy végre világosság legyen az otthonukban. Gálfi Árpád válasza erre, hogy többször járt a vállalat megyei kirendeltségén, azok készek az együttműködésre, pénzük van, minden megvan, csak arra várnak, hogy tiszták legyenek a papírok.

Végül a társaság megegyezik abban, hogy kiválasztanak utcánként egy képviselőt, akivel egyeztetnek a polgármesteri hivatal alkalmazottai. Egy férfi felsóhajt, amint a régi PUZ-ra tekint: Mennyivel vagányabb lett volna!