Kilyén Médiszdea és Arros Orsolya tartott csütörtökön sajtótájékoztatót a játszóterek ügyével kapcsolatban. Az édesanyák felkészülten, konkrét javaslatokkal felvértezve szeretnék kommunikációra bírni a polgármestert egy olyan ügyben, amelyben szerintük mindenképp szükség lenne a játszótereket nap mint nap használó édesanyák, szülők meglátásaira.

November 12-én járt le a harminc napos határideje annak, hogy Székelyudvarhely polgármestere hivatalos választ adjon a játszóterekkel kapcsolatos beadványra. Kilyén Médiszdea elmondása szerint a határidő leteltével a hivatal a közösségi oldalon érdeklődve derítette ki a telefonszámát, majd a polgármester személyesen hívta fel a tettre kész anyukát. Bunta Levente akkor elmondta, milyen fontos számára az ügy, és hamarosan jelentkezni fog. Azóta sem történt semmi – mondja Kilyén. A polgármester, úgy tűnik, a beadványra való válaszát letudta egy gyors terepszemlével és egy telefonnal.

A polgármester véleménye szerint, amelyet a városháza hivatalos honlapján közleményként is olvashatunk, „a játszóterek nagy része rendben volt, a megrongálódott játszótereket felleltározták és ... igyekszenek kijavítani a felmerült problémákat." Hogy történjen is valami, a Bethlen negyedi park játszótere játékainak egy-egy hibáját kijavították. Az édesanyák azonban nem erre számítottak, és egyáltalán nem elégedettek ezzel a lépéssel.

Négy új játszóterünk lehetne

A játszóterek többsége nemcsak elavult, de az édesanya szerint néhol balesetveszélyesek is a játékelemek. Kilyén Médiszdea állításai szerint a polgármester azt hozta fel kifogásként a telefonban, hogy még nem talált olyan céget, aki ár-érték arányban jó ajánlatot adott volna.

Az édesanya viszont időt, energiát nem sajnálva laikusként felkeresett hét olyan gyártót, akik már több városnak is készítettek játszótereket. Az ajánlataik szerint egy modern, kreatív és fém-műanyag játékelemekből álló játszótér, amelyen 15-20 gyermek kényelmesen elfér, körülbelül 16.000 euróba kerülne. Utánaszámolva, az erre elkülönített 280.000 lej akár négy ilyen játszótér felállítására is elég lenne.

A fa játszóterek ugyan olcsóbbak, de a gyártók szerint évente olyan kezelést igényelnének ahhoz, hogy tartósak maradjanak, amelynek a költségei hasonlóak lennének, mint a tizenöt éves garanciával bíró fent említett fém-műanyag játszóterek. Arról nem is beszélve, mondja Kilyén Médiszdea, hogy a fa játékelemek kezelésének a gyártók szerint nem egy egyszerű lefestésben kellene kimerülniük, hanem szétszedve őket, egy speciális festékanyagba mártva lehetne csak elérni azt, hogy hosszú évekig gond nélkül élvezhessék azokat a gyerekek.

A kaláka kérdése is felmerült ugyan bennük, de ezek legfeljebb a kisebb hibák kijavítására jelentenének megoldást, amelyre egyébként van bőven példa. Lehetőségeikhez mérten gyakran cserélnek ki édesapák például hinta ülőkét, hozatnak homokot a homokozóba. Egy édesanya például fizet is valakinek, aki hetente kétszer összeszedi a szemetet egy játszótérről.

A felnőttek együtt, a gyerekek külön

A hangsúlyt mégis arra akarják az anyák fektetni, hogy a beharangozott és elkülönített pénz jó helyre kerüljön. Jó példa Marosvásárhely esete, ahol Kilyén tudomása szerint összefogott a városháza a civilekkel és a civil szervezetekkel, és így hoztak létre több szebbnél szebb játszóteret. Itt is elképzelhető lenne az ilyen fajta összefogás, de ahhoz pontosan látniuk kellene azt, mire szándékszik elkölteni a városháza az elkülönített összeget. Amire meg nem jutna, meg lehetne oldani azt a különböző szervezetek, illetve magán kezdeményezések segítségével.

Azt is fontos lenne figyelembe venni a kezdeményezők szerint, hogy a különböző korcsoportban lévő gyermekek különböző játékelemeken tudnak csak biztonságosan játszani. Erre is lenne megoldás az édesanyák szerint. Csak a Bethlen negyedben egy-egy percnyi távolságra több játszótér is található. Ha azokat korcsoportokra szedve újítanák fel, egyrészt nagyobb örömet okoznának a játékelemek minden korcsoportnak, másrészt ez a lépés levenné a terhet a parki játszótérről is, ahol szép időben nagyon nagy a zsúfoltság. Mivel a nagyobb gyerekek már nem találják meg a hozzájuk illő játékokat ezeken a játszótereken, a park szökőkútjának díszgerendáin élik ki kalandvágyukat, ami nagyon balesetveszélyes, a rongálásról nem is beszélve.

Kilyén Médiszdea és Arros Orsolya ötszáz másik édesanya nevében is elfogadhatatlannak tartja, hogy a témával kapcsolatban nem tud kialakulni egy nyílt kommunikáció a polgármesterrel, és, hogy a városvezetés nem kíváncsi a város polgárainak véleményére egy ilyen horderejű ügy döntésének meghozatalánál, és az adófizetők pénzének elköltésénél. Szerintük, ha figyelembe venné a polgármester az édesanyák igényeit, egyrészt sokkal értelmesebben el lehetne költeni a pénzt, másrészt az olyan hibák is elkerülhetőek lennének, amelyeket csak azok látnak, akik használják is a játszótereket.