A polgármesteri hivatal 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének emlékére tartott két napos rendezvénysorozatának, vasárnap késő délután érkeztünk a fénypontjához. Már öt óra magasságában a Patkó környékén lovon biggyeszkedő huszárok és mellkason díszelgő kokárdák köszöntek vissza útról útfélről.

A fény útja

A Művelődési Ház elé érve, meglepetten vettük tudomásul, hogy a délelőtti „alternatív" ünnepséghez képest igen sok fiatal merészkedett elő. Háromnegyed hatkor megérkeztek a várva várt fáklyák is, amelyekből mintegy 1000 darab került kiosztásra. A fáklyás civilek a huszárok és a cserkészek után felsorakozva óriási menetoszloppá egyesültek, és lassacskán elözönlötték a Patkót, ameddig a lovasok szemlére sorakoztak fel a Kőkereszt téren.

Ahogy megérkezett a kígyó farka is, belecsaptunk a lecsóba, és az Alla Breve, Balázs Ferenc vegyeskarok, a Székely Dalegylet és az Udvarhelyszéki Fúvószenekar kísérte magyar himnusz után a Vasszékely talpánál koszorúkkal tisztelegtek a jelenlévők.

Mozgóképért katt a Székelyudvarhelyi Rendezvények videójára:

Sötétedni kezdett, amikor a színpad köré gyűlt a tömeg, de ez igazán jó hangulatot kölcsönzött a fáklyákkal díszített térnek.

Beszéltek, beszéltek

Elsőként az egyházak képviseletében Gede Ildikó református lelkipásztor olvasott fel zsoltárt, aztán Kedei Mózes unitárius lelkész Jókai és Petőfi szemén keresztül elevenítette fel velünk a 167 évvel ezelőtt történteket. Ezután Mátyás Károly római katolikus főesperes közös imádságra invitálta az egybegyűlteket.

A tömeg kéz a kézben mondta a Miatyánkot. Mivel Bunta Levente hivatalos meghívásnak tett eleget a Budai Várban (tavaly tüdőgyulladása volt), helyette Miklós Zoltán történész méltatta a szabadságharcot.

A Haáz Rezső Múzeum igazgatója történelmi avagy névtelen hőseink jelenlétének fontosságára hívta fel a figyelmünk, akiknek köszönhetően konokul helyt állunk itt a Kárpát-medencében balsorsú történelmünk ellenére is, továbbá a közösség erejét hangsúlyozta ki.

„Mennyire derűlátóbbak lehetnénk, ha összefogásban és nem erőfitogtatásban tudnánk jeleskedni?" - tette fel a kérdést Miklós Zoltán.

Románia kormányának miniszterelnöke, Victor Ponta a konferanszié, Kulcsár-Székely Attila tolmácsolásában fejezte ki tiszteletét és szolidaritását, majd Tóth Sándor Pieta című versét Mezei Gabriella, a Tomcsa Sándor Színház színésze szavalta.

Ponta mellett a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is együttműködésre buzdító ünnepi üzenettel kedveskedett, amit dr. Farkas Balázs konzul adott át az udvarhelyi gyülekezetnek.

Dalra fakadt a nép

Ezt követően az Udvarhely Néptáncműhely majd a Gergely János által vezényelt Udvarhelyszéki Fúvoszenekar a Bem-Petőfi indulóval szórakoztatta az egybesereglett tömeget. Az előadás megkoronázásaként a Márton Áron tér a Szózat, majd a Székely himnusz eléneklésével teljesedett ki.

Záróakkordként a csíkszeredai Role Zenekar 48' című ünnepi koncertje került terítékre, de sajnálatos módon az ott maradt tömeg jobban hasonlított egy hajótörött legénységhez, mint közönséghez. Mentségükre legyen mondva, ekkor már igencsak csípett a hideg.