Megnőtt a kerékpároklopások száma Székelyudvarhelyen, de szerencsére nem mindegyik végződött megoldatlanul. Egy nem mindennapi, véletlen egybeesésektől sem mentes biciklilopás, illetve a kerékpár szerencsés megtalálásának története következik.

Emberünk (akit most hívjunk csak Lászlónak), egy csütörtöki nap reggelén a megszokott módon indult volna kerékpárján munkahelyére, azonban nyeregtáskájával a kezében meglepetten tapasztalta, hogy biciklije nincs a helyén. A családi ház udvaráról valaki ellopta. Nem volt nagy értékű kerékpár, de évek óta ezzel jár dolgozni.

Bicikli ide vagy oda, a munka nem várhatott, feleségét kérte meg, tegyen feljelentést a rendőrségen. A helyszínre érkező rendőr elvégezte az ilyenkor szokásos jegyzőkönyv megírását, majd elment. László közvetlen lakószomszédja – akit hívjunk Jánosnak –, egyben munkatársa is, aki a szomszédos irodában dolgozik.

A nap folyamán szóba került László ellopott biciklije is. János ekkor mesélte el az irodában, hogy egy nappal korábban az udvarukról hajtott ki egy rossz kinézetű idegent, aki az udvaron levő biciklit akarta elvinni. Pontos személy- és öltözetleírást adott az illetőről.

A tolvaj barátkozni kezdett

Csaba, egy harmadik munkatárs, aki csak véletlenül volt fültanúja a személyleírásnak, rögtön ráismert arra a férfira, aki egy nappal korábban (szerdán) ugyanabban a vagonban utazott, ahol ő egy ismerősével hazafele tartott – egyébként hetente mindössze egyszer szokott vonaton utazni.

Sőt, az illető még segítséget is kért tőlük: Bögözben egy kerékpárt kellett volna leadnia a vonatról. Kinézete miatt eleinte nem akarták komolyan venni, így nem foglalkoztak az idegennel. De ő csak tovább kereste a társaságukat: észrevette, hogy a Csaba barátja a Daimler M.C. motoros klub jelvényét viseli, s ennek kapcsán elmesélte, hogy a télen dolgozott a motoros fiúknak, fát vágott.

Csaba, ahogy ráismert a személyre, már ment is Lászlóhoz – másik irodába –, hogy elmesélje a vonaton történteket. Innen már felpörögtek az események. László (aki már lemondott a biciklijéről), felhívta a motoros klub egyik tagját. Elkezdtek az után kutakodni, hogy ki vághatta fát, s kiderült, hogy a favágó nem nekik, hanem a motorosok által bérelt klubház tulajdonosának dolgozott.

Innen már szerkesztőségünk is részt vett a történetben, ugyanis a klubház tulajdonosának lánya munkatársunk barátnője. Néhány telefonváltás után annyi kiderült, hogy Béta, Dobó, vagy Vágás falvak valamelyikéből jött és Ferencnek hívják. A személyleírás ráillett s nem mellékesen a téli favágás után egy szánkó is eltűnt a fásszínből.

A gyűlésező rendőrök nem jártak sikerrel

Újabb telefonálások után kiderült az illető teljes neve, hogy Bétából való, és azt is megtudták, hogy körülbelül hol lakik. Az új információk birtokában Lászlóék a rendőrséget hívták, de az udvarhelyi őrsön éppen gyűlés volt. Azt a tájékoztatást kapták, hogy délután három óra körül, a gyűlés után jelentkeznek, és a bögözi rendőrparancsnokkal együtt kimennek a címre.

Azonban fél ötig nem történt semmi, László újra érdeklődött: ekkor megtudta, hogy a rendőrök már kimentek az általuk gyanúsított személyhez, de nem találták otthon. Mivel mást nem tehetnek, azt közölték pénteken újból megpróbálják.

László, félve attól, hogy minél tovább várnak, annál nagyobb az esélye, hogy a biciklit alkatrészeire bontják, s már csak hűlt helyét találják, környezete hatására

úgy döntött, hogy feleségével kimegy Ferenchez. A faluba késő este megérkezve, az ottaniaktól érdeklődve végül megtalálták a házat.

Bár a ház ablakából fény szűrődött ki, a kopogtatásra és a csengetésre senki nem reagált. Nem akartak törvénysértést elkövetni, inkább hazaindultak. Még az utcából sem értek ki, amikor egy elemlámpával a kezében érkező férfira lettek figyelmesek, aki tökéletesen megfelelt a személyleírásnak.

Beszerzési áron vásárolná vissza a biciklit

Az autóval megfordultak, majd a ház előtt megvárták. Miután szóba álltak, és meggyőződtek, hogy valóban az a Ferenc akit keresnek, László felszólította, hogy a tegnap ellopott biciklit „visszavásárolná a beszerzési áron". Ferenc nem ellenkezett, vagy magyarázkodott, hanem egyszerűen beinvitálta Lászlóékat, hogy visszaszolgáltassa azt.

Emberünk továbbra sem akart kapun beül menni, nehogy utólag bármivel megvádolja Ferenc, így a kapuban várta meg, hogy az kihozza a biciklit. László öröme újra alábbhagyott, amikor megpillantotta Ferencet kezében egy pár biciklikerékkel és egy vázzal.

László felsorolta, hogy mi tartozik még a kerékpárhoz, ezeket Ferenc sorban, egyenként kihordogatta – azt már otthon vették észre, hogy a nagy izgalomban néhány alkatrészt elfelejtett megemlíteni, azok ott maradtak.

Pénteken szóltak a rendőrségnek, hogy nagyjából megoldódott a biciklilopás, de ha mégis kimennének, akkor Ferenc elmaradt még néhány alkatrésszel. Pár héttel később a rendőrségi jegyzőkönyv alapján ezekből is visszaszolgáltatott néhányat, ezeket a László a rendőrségen vette át.

A rendőrségen érdeklődve szerkesztőségünk megtudta, hogy az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt biciklilopások ellenére sem beszélhetünk szervezett bűnözésről, vagy biciklikre szakosodott bandáról – azonban lehetőségeink szerint zárjuk el és le a kerékpárjaikat, mert az ördög nem alszik, és nem mindenkinek jöhet be ennyi véletlen egybeesés.