A hosszú nevű Huszonharmadik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborra korán érkezőknek szembe kell nézniük azzal, hogy bizony itt lassan indul be az élet. Nem klasszikus fesztivál, nincs mínusz sokadik nap, cserébe a hivatalos első még a megnyitó előtt, amolyan nulladikként létezik.

Ha már ilyen korán idevetődik az ember, bejárja picit a terepet, és hasonlít. Óhatatlanul előjön a kérdés:

mi változott, mi maradt?

A táborba érkezők gyakori első kérdésére (programfüzet van?) már kedden is mosollyal és elfogyott válasszal replikáznak. Aztán mégis sikerül levadászni egyet: ez továbbfejlesztett verzió a tavalyihoz képest, van térkép is benne, érdemes beszerezni egyet.

Ebből rögtön kiderül, hogy a fősátort idén Lőrincz Csabáról nevezték el, a közönségtalálkozók helyszíne az emeletes Puskás Ferenc kávéház lesz, mellette pedig a Magyar Posta tanyázik. Vannak olyan visszatérők, mint a MISZSZ, vagy a színházi sátor, de helyén maradt a színpad és az Erdély Café, és a kemping hátsó felébe költözött a DEPO sátor.

A politika tíz méterenként folyik valahonnan, de a pályát ismét kocsmák övezik: van 69, közkívánatra Penge és egy-két udvarhelyi jellegzetesség, úgymint G. és Thunder Rock Club sátor.

Vontatottan indult be az élet

a nulladik-első napon, a Csűrben például a rövid kávét is hosszú percek alatt főzték, de legalább főzték, hiszen a Pengében két lejért adtak hárompluszegyet forró vízzel. Árak terén amúgy semmi meglepőt nem tapasztalhatunk: sört csapolnak három (Ciucas), háromötven (Timisoreana) és négy lejért (Ursus) is, gyrost nyolc lejért adnak, de kimondottan finom.

A pálya bejáratánál szokás szerint ott dekkol a kukoricaárus néni, aki négy lejért vesztegeti a főtt csöveket – ha jól emlékszünk, tavaly is ennyit kért érte. A pályára lépve kisebb kulináris oázis tárul elénk, jobbra például termetes szakács bácsik még termetesebb kondérban főznek halászlevet.

Estére átváltozik a hely:

a Heaven Street Seven még gyér közönség előtt kezd játszani, a koncert végére azonban szinte teljesen megtelik a pálya, és mire Kiss Tibi a húrok közé csap, már mozdulni sem lehet a helyszínen.

Estére már teljes a tusványosi emberfelhozatal: nagyjából megtelik a sátortábor, a kocsmákban alig lehet helyet kapni, az alternatív rock pedig teljesen bekebelezi a színpadot. A HSS langyosan pengeti a húrokat, a színpad úgy néz ki, mintha most tartanák a főpróbát, van némi fejetlenség, de egy koncert alatt ez is átalakul, a koncert végére összeáll a zenei rész is.

Aztán jött a Quimby, és magával rántott:

hol egy kis jazzes alapra rázta mindenki, hol pedig a Fekete Lamour történetére ment a buli. Megvolt a Most múlik meg még jónéhány sláger, kevésbé ismert dal és őrült improvizáció is. A közönség imádta őket, a visszataps dübörgött, a ráadás viszont egy tragikus esemény miatt elmaradt.

Ennek híre gyorsan terjedt, de úgy tűnik nem nyomta rá a bélyegét a hangulatra. A huszonharmadik tusványost hivatalosan is megnyitották, és a koncertek mellé most már napközben beférkőzik a politika – még ha rövidnadrágban is.