Modern mentőautó került az udvarhelyi mentősök birtokába: a 2009-ben gyártott Mercedes Sprintert a csíkszeredai csapat használta, és mivel az ottani mentőállomás új mentőt kapott, a Sprinter Udvarhelyre került.

Jól felszerelt rohamkocsi

Dr. Ambrus József, a Megyei Mentőszolgálat orvos-igazgatójával vesszük szemügyre az újdonságot. Ambrus mondja, hogy a rohamkocsiban nagyjából ugyanaz a felszerelés van, mint az úgynevezett esetkocsiban, kivéve, hogy ebben van a lélegeztető gép, nagyobb a hely a betegellátó részen, van egy elmozdítható hordágy (így körbe lehet járni a beteget) illetve gyerekújraélesztő táska is került bele.

„Esettől függ, hogy milyen autó megy a helyszínre – amennyiben például egy csonttöréshez hívnak mentőt, akkor nem a rohamkocsi, hanem az esetkocsi indul a mentőállomásról, vagy az elsősegélynyújtó csapat a SMURD-tól.

A rohamkocsi például olyankor kerül bevetésre, amikor a sérült, vagy a beteg nincs eszméleténél, és orvos is megy a mentővel" – magyarázza a főorvos, hozzátéve, hogy a komolyabb beavatkozást igénylő sürgősségi esetekre a rohamkocsi megy. Az udvarhelyi állomáson jelenleg összesen hét mentőautó van.

Soha ne kerüljünk a kezükbe, de...

Aki páciensként, betegként vagy ezek hozzátartozójaként (ez néhány éve már nem lehetséges az új szabályok miatt) volt már mentőben, az tudja, hogy ez nem egy felemelő érzés. Az sem, amikor felemelnek, az sem, amikor lélegeztetnek – utóbbiról nem is tudsz, mert eszméletlen állapotban vagy.

Most mi voltunk a sérült páciens, akit a földről szednek össze a mentősök. Tegyük fel, hogy esünk egy nagyot biciklivel (vagy ne adj isten, elütnek), és eltörik pár csontunk. Amennyiben eszméletünknél vagyunk, próbáljunk megnyugodni, és viselkedésünkkel segíteni a mentősök munkáját.

Megmutatják, hogy mi történik ilyenkor: rögzítik a nyakat, a fémhordágyat gyorsan szétnyitják, két oldalról tolják a sérült alá. Van néhány speciális mozdulat, amivel a sérültet a hordágyra teszik – pl. az egyik mentős a sérült fejét fogja az esetleges nyaki gerincsérülés miatt – és rögzítik.

Utána óvatosan felemelik a sérültet, és a hordágyra, illetve a rajta levő vákuumos matracra teszik – így kerül az autóba, ahol már minden a mentős keze alatt van. A különböző felszerelések a mentőkocsi „falába" vannak beépítve – ezek lehetnek fém- vagy szövet táskák, az a lényeg hogy minden nagyon praktikus, egy kézmozdulattal elérhető, az adott helyet maximálisan kihasználják felszereléskor.

Eszméletünknél voltunk, ezért megtapasztalhattuk, hogy milyen, amikor felemelnek, a lélegeztető maszkot az orrhoz és a szájhoz szorítja az orvos, és kézzel adagolja a levegőt (percenként 14-et befújva).

Az ujjunkra kerül egy kis műanyagcsíptető, ami tulajdonképpen információt ad a mentősnek (vér oxigéntelítettsége, pulzus, stb.). Büszkélkedhettünk azzal, hogy a szimuláció alatt mindenünk a legegészségesebb volt, de nyilván soha nem lehet tudni, hogy mikor ér egy baleset.

Ahogy Ambrus doktor elmondja, a mentőbe kerülő páciensek ritkán szoktak agresszíven viselkedni a mentősökkel, de ilyen is előfordult már. Általában az ittas emberekkel van baj, nekik nyugtató injekciót adnak be, így normális körülmények között lehet kórházba vinni őket.

„Ha meg kell nyugtatni, akkor gyógyszerrel vagy beszéddel tesszük azt" – mondja Ambrus, hozzátéve, hogy a mentős soha nem viselkedhet agresszíven a páciensekkel.

A rohamkocsis mentőakció végén megkönnyebbülve ülünk fel.