Kedd délben megvolt a tizedik tárgyalási nap is Fekete Izabella meggyilkolásának ügyében, ami most már nagyon úgy fest, hogy a végéhez közeledik.

Az előzetes letartóztatásban ülő vádlott, Krafft-Szabó István ügyvédje még korábban kérte, hogy ismét vizsgálják meg a gyilkossági helyszínt, ugyanis szerinte védencének nem volt ideje elkövetni tettét. Most a kérését kiegészítette, ugyanis időközben, 2012 decemberében elbontották a gyilkosság helyszínéül szolgáló istállót, és szerinte érdemes lenne kivizsgálni, hogy ez kinek, és miért állt érdekében.

A bíró az ügyvéd mindkét kérését elutasította: a helyszínelést azért, mert szerinte egy helyszínelés elégséges volt a körülmények megvizsgálására, míg a bontás vizsgálatát azért, mert a gyilkosság és az épület lebontása közt hat hónap telt el, így nem látja indokoltnak.

Levél a börtönből

A legutóbbi tárgyalási napon az ügyészség egy levelet adott át a bírónak, amit a vádlott írt a volt feleségének. A nő ügyvédje szerint ebben a levélben védencét és annak rokonait is fenyegeti Krafft.

A levél tartalmát ugyan nem ismertették a tárgyaláson, de a vádlott és ügyvédje állítja, egyetlen konkrét fenyegető mondat sincs az irományban, Krafft csupán azt akarta vázolni volt feleségének, hogy, bár elváltak, még vagyonközösségben vannak, ami összeköti őket.

Szintén a kilencedik tárgyalás alkalmával szeretett volna Fekete László, a meggyilkolt lány édesapja néhány kérdést feltenni a vádlottnak – erre most került sor, ugyanis a kérdéseket román nyelven, írásban kellett bemutatnia.

Kérdezett az apa

Fekete többek közt azt szerette volna megtudni, hogy mit vall Krafft, ők ketten beszéltek-e valaha a gyilkosság előtt. A vádlott egyértelmű nemmel válaszolt, elmondva, hogy nem is ismerte Fekete Lászlót.

Az édesapa második kérdése az volt, hogy, ha nem beszéltek korábban, akkor miért állítja a vádlott, hogy azért nem akart vele és Piri Csabával (Fekete Izabella ex-barátja) találkozni, mert megfenyegették őt. Krafft azt állítja, ilyen nem mondott, de csak Fekete Klárával, a lány édesanyjával akart beszélni, és segíteni az eltűnt Izabella keresésében, hiszen ő állt a legközelebb hozzá.

Ugyanakkor hozzátette, volt felesége, Szabó Hajnal elmondása alapján, míg őt (vagyis a vádlottat) a rendőrségen hallgatták ki, Fekete László és Piri Csaba „fenyegető jelleggel keresték meg" Hajnalt.

A harmadik kérdés az lett volna, hogy hol található Kadicsfalván az a kiadó ház, vagy szoba, amit Krafft meg akart mutatni Izabellának, ám erre a vádlott nem volt hajlandó válaszolni, azt állítva, hogy korábban már válaszolt erre a kérdésre.

Fekete azt is megkérdezte, miért nem a kiadó ház környékén találkozott a lánnyal: Krafft szerint azért, mert mindketten a Bethlen-negyedben laktak, így nem lett volna értelme, hogy külön érkezzenek a helyszínre.

Végül az apa azt is tudni szerette volna, hogy miért mondta Krafft 2012. augusztus 8-án reggel azt Fekete Klárának, hogy „már túl késő segíteni" a lány keresésében, illetve, hogy ez után miért távozott olyan sietősen a beszélgetés helyszínéről.

A vádlott szerint egyrészt ő ilyet soha nem mondott, valószínűleg a lány édesanyja nagyon feldúlt volt akkor, ezért nem emlékszik pontosan, másrészt pedig azért sietett elhagyni a helyszínt, mert beidézték a rendőrségre, és egyébként is munkaidőben volt.

Vége lett, majd mégsem

A kérdések megválaszolása után a bíró elrendelte a per (bizonyításfelvételi szakasz, cercetare judecătorească) lezárását, valamint kérte a feleket, hogy tartsák meg záróbeszédeiket.

Ekkor az ügyész röviden ismertette a gyilkosság részleteit, kitérve arra, hogy az áldozat még életben volt, amikor meggyújtották, ezért számít különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságnak. Kérte a bírót, hogy a büntetéskiszabás során vegye figyelembe, hogy a vádlottat 1998-ban Magyarországon nyolc évre ítélték lopás, erőszakkal elkövetett lopás, és egyéb erőszakos cselekedetek miatt, ugyanakkor javasolta, hogy a legsúlyosabb büntetést, vagyis életfogytiglant kapja Krafft.

A vádlott ügyvédje állítja, nem tudott erről a korábbi ítéletről, védence pedig azt mondta, valóban folyt ellene tárgyalás, de nem ítélték el, hanem kitoloncolták az országból. Az ügyvéd kérte, hogy bizonyítsák, valóban elítélték-e Krafftot, ez ugyanis befolyásolhatja a büntetéskiszabást.

A bíró elfogadta a kérést, ezért újra megnyitotta a pert, és kérte az ügyészt, hogy a következő tárgyalási napra szerezze be a szükséges írásos bizonyítékokat.

Börtönben marad

A tárgyalás utolsó mozzanataként következett a letartóztatás szükségességének és jogosságának vizsgálata – ez időközönként újra és újra megtörténik, ilyenkor döntenie kell a bírónak, hogy továbbra is előzetes letartóztatásban marad-e a vádlott.

Ekkor Krafft ismét rövid, igencsak zavaros és kusza védőbeszédet tartott – ez a bírónak is feltűnt, aki többször kérte, hogy fogja rövidre a mondanivalóját, és csak a letartóztatás kapcsán nyilatkozzon, hiszen most még nem záróbeszédét tartja.

Krafft továbbra is kérte, hogy „szüntessék meg a kényszerintézkedést", ugyanis levele „nem bizonyítja, hogy ő bűncselekményt akar elkövetni", és szabadlábra helyezésével „szeretné megkapni a védekezés jogát".

Ismét kritizálta a jogrendszert is, szerinte ugyanis létezik egy írott és egy alkalmazott törvény, de a kettő köszönő viszonyban sincs egymással. Kérte a bíróságot, vegye figyelembe, hogy őt nem törvényesen tartják fogva, és majd a végső határozatot is ennek tudatában hozzák meg.

A bíró döntése alapján Krafft Szabó-István továbbra is előzetes letartóztatásban marad, az ügyben a következő tárgyalást október 15-re tűzte ki. Ekkor kerülhet bemutatásra a vádlott ellen korábban, Magyarországon született ítélet, illetve valószínűleg ez lesz az utolsó tárgyalási nap is.

Ez még nem jelenti azt, hogy október 15-én ítélet is születik, ugyanis a bírónak a per lezárása után hét nap áll rendelkezésére, hogy döntést hozzon, és van egy, újból hétnapos halasztási lehetősége is.