Krafft-Szabó István védőügyvédje a legutóbbi tárgyalási napon több kéréssel is fordult a törvényszékhez, így kérte a MOL benzinkút biztonsági kamerái által rögzített felvételek ellenőrzését, valamint több híváslista kikérését a mobilszolgáltatótól.

Szintén kért egy újabb újrajátszást a tett helyszínén, Kadicsfalván, valamint tanúként szerette volna kihallgatni B. Ödönt és P. L. Csaba édesapját is.

Ez utóbbi kérését a bíró elutasította, így újabb tanúk már nem szólalnak fel a perben. A bíró arról is döntött, hogy megpróbálják előkeríteni a MOL benzinkútnál készült felvételek eredetijeit, hogy azokon ellenőrizzék a dátumot, ami állítólag hibásan szerepel.

Kérik, de lehet nincs is meg

A híváslistákkal kapcsolatosan az ügyész elmondta, hogy a 82/2012-es törvény értelmében a mobilszolgáltatók csak hat hónapon át kötelesek megtartani a híváslistákat, ezért ezek már valószínűleg nem léteznek. Ennek ellenére Krafft és ügyvédje továbbra is kérik a bíróságot, hogy tegyenek meg minden annak érdekében, hogy a listákat meg lehessen nézni.

Ismét szóba került egy újabb újrajátszás lehetősége, amit az ügyész nem támogat, hiszen ez már egyszer megtörtént, valamint hivatali tanúk is vallottak az ügyben. Ugyanakkor Krafft ügyvédje abszurdnak tartotta, hogy védence beismerő vallomását videóra vették, de az újrajátszást nem, valamint ekkor még ügyvédje sem volt Krafftnak – ezekre hivatkozva kérte a videó, és a kézzel írt vallomás semmissé nyilvánítását.

Az ügyész kifejtette, az újrajátszás videózására nincs törvényes előírás, ezt nem is szokták rögzíteni, ezért nem készült most sem felvétel, valamint ekkor Krafftot még nem vették őrizetbe, és az ügynek ezen szakaszában még nem szükséges a jogi védelem. A bíró az újrajátszással, valamint a vallomások semmissé nyilvánításával kapcsolatosan később dönt.

Bűnöst kreáltak belőle?

A kérések megvizsgálása után Krafft beszédet tartott, melyben kifejtette, a vádnak az a törekvése, hogy belőle bűnöst formáljon, de ez erőltetett próbálkozás, ami semmit se ért. Krafft szerint a vádat nem feltételezésekre kellene alapozni, hanem tényekre, amik hiányoznak, akárcsak a perdöntő bizonyítékok, és az egész vád fikció.

Ugyanakkor kifogásolta, hogy a vád nem volt képes olyan tanút előállítani, aki alá tudná támasztani, hogy ő a tragédia estéjén találkozott volna Izabellával. Szerinte a vádnak fél éve volt, hogy bizonyítsa bűnösségét, ám ők nem az elkövető beazonosításával foglalkoztak, csak Krafftra akarták varrni a tettet.

A vádlott szerint őt megkínozták, megverték, éheztették, jogait sem ismertették, és ezt a folyamatot jogszerűnek próbálják beállítani. A bíróság cinkosságot vállal ezzel, ha továbbra is fogva tartják. Szerinte tőle törvényességet várnak el, cserébe ő is csak ezt kéri, és azt, hogy ne vegyék semmibe az alapvető emberi jogokat.

Krafft fenntartja az ártatlanság vélelmét

Kéri, hogy ne tekintsék bűnösnek, amíg ez nem bizonyított, bár az ügyészség minden gyanúsított személyt veszélyesnek és bűnösnek nyilvánít, még ha ez törvény előtt nem is nyert megállapítást.

Azt állítja, szabadságvesztését egy olyan intézetben kell töltenie, ami bűnöző továbbképzőként működik, ami nem érdeke a társadalomnak. „A vád a tragédia elkövetőjének szerepébe fantáziál" – állítja, azzal példálózva, hogy a testén a kirándulások során szerzett sebek állandóak voltak, csak a nyomozók látták benne a védekezési próbálkozás nyomait.

Krafft tisztességet, és az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartását kéri a bíróságtól, mert az ügyészségnek nincsenek perdöntő bizonyítékai ellene, ezért kéri, hogy a továbbiakban szabadlábon védekezhessen. Kéréséről a bíróság a későbbiekben dönt.

A következő tárgyalási napot augusztus 13-ra, keddre tűzték ki.