Ötödik alkalommal tartottak bírósági tárgyalást a csíkszeredai megyei törvényszéken Fekete Izabella meggyilkolásának ügyében, ahol továbbra is a székelyudvarhelyi Krafft-Szabó István az egyetlen vádlott.

A május 14-i tárgyalásra újabb öt tanút idéztek be, közülük négyen jelentek meg, többek között Krafft korábbi felesége, Sz. Hajnal. Ő egyébként a nyomozati szakaszban adta be a válópert, a bíróság el is választotta őket. Rajta kívül jelen volt még Ö. András, Izabella holttestének megtalálója, valamint P. V. Romica Cristinel és J. Réka, a székelyudvarhelyi Betlenfalvi úton található MOL benzinkút két alkalmazottja.

Zárt ajtók mögött

A bíró elsőként Krafft feleségét hívta vallomást tenni. Hajnal ügyvédje korábban védence pszichikai- és lelkiállapotára hivatkozva kérte, hogy ne hallgassák ki az ügyben, ám mind a bíró, mind pedig Krafft ügyvédje, és a meggyilkolt lány édesapja, Fekete László úgy gondolták, személye túlzottan fontos ahhoz, hogy mellőzzék a tárgyalás során.

Hajnal ügyvédjének kérésére a bíró felajánlotta a tanúnak, hogy nyugalma érdekében tanúvallomását megteheti úgy, hogy a közvetlenül érintett személyeken kívül más nem tartózkodik a teremben. Ezt senki sem ellenezte, így Sz. Hajnal tanúvallomásának idejére zárt tárgyalást rendelt el a bíró, vallomásának részletei így nem ismertek.

Az ex-feleség után Ö. Andrást hívatta a bíró. András arról számolt be, hogy Izabella a tanítványa volt, és egy jól tanuló, tehetséges lányként ismerte. Korábban a lány egy lemezborítót is tervezett a zenével is foglalkozó pedagógusnak – ezután közelebbi kapcsolatba kerültek, ami, András állítása szerint, minden osztályban megtörtént egy-két diákkal.

Az eset kapcsán a tanár arról számolt be, hogy Izabella eltűnésének másnapján, kedden este P. Csaba, Izabella korábbi párja felhívta őt, elmesélte, hogy a lány eltűnt, és az előző nap Krafft elhívta őt Kadicsfalvára, hogy megnézzenek egy albérletet. Andrást spirituális emberként, gyógyítóként, az alternatív gyógymódok szakértőjeként is ismerik, ezért Csaba megkérdezte, mit érez az üggyel kapcsolatosan. András meditálni kezdett, úgy érezte, nagy baj történt. Egy bukaresti ismerősét, egy médiumot is megkérdezett, aki szintén hasonlóan érzett.

Elégett fának hitte

Ezután András és Csaba egy János nevű harmadik férfivel meglátogatták Izabella édesanyját, lakásán közösen imádkoztak Izabelláért. Kedden reggel kilenckor elindultak Kadicsfalvára, úgy gondolták, itt megtalálhatják a lányt. Mindannyian külön részeken kutakodtak utána, András, három óra keresgélés után találkozott a közelben lakó kollégáival, M. Lóránddal, és feleségével, M. Melindával.

A tanú elmesélte a házaspárnak, mi járatban van Kadicsfalván, majd megkérdezte, nem-e tudnak egy olyan helyről a közelben, ahol esetleg Izabellát rejtegethetik, fogva tarthatják, ugyanis arra gyanakodtak, hogy valahol Kadicsfalván kell lennie a lánynak. Melinda elmondta, a közeli Rét utcában van egy elhagyatott épület, amit érdemes lehet megvizsgálni.

András egyedül el is ment az omladozó csűrhöz, ahol megtalálta a lány holttestét, majd azonnal visszarohant M.-ékhez és telefonon értesítette P. Csabát.

Krafft ügyvédjének kérdésére válaszolva elmondta, tudomása szerint Izabella és Krafft csak ismerősök voltak, nem barátok. Neki úgy tűnt, Krafft udvarolt Izabellának, de a lány nem engedte őt közeledni. A holttest megtalálásával kapcsolatosan elmondta, először azt hitte, egy elégett farönköt talált, aztán észrevette a kezeket és a lábakat, és, mivel nagyjából ismerte a lány méreteit, úgy gondolta, őt találta meg.

Szintén az ügyvéd kérdésére válaszolva mondta el, hogy korábban sem egy bizonyos Cs. Csaba gyógyító, sem más nem kezelte őt pszichés zavarokkal.

„Az bűnhődjön, aki elkövette!"

A tanú meghallgatása után a vádlott is szót kapott, aki újból kérte, hogy szabadlábon védekezhessen. Krafft szerint nem kérdés, hogy egy ilyen bűntett elkövetője veszélyes, de továbbra sem érti, neki mi köze az egészhez. Úgy gondolja, a vád nem tudott olyan tanút hozni, aki bizonyítaná az ő bűnösségét, szerinte itt egy feltételezésről van szó, amibe beleszőtték az ő szerepét, de a mai napig nincsenek konkrét bizonyítékok ellene.

Krafft fenntartja ártatlanságát, annak ellenére, hogy szerinte letartóztatása alatt voltak félreérthető helyzetek, mikor beismerő vallomást csikartak ki belőle.

A vádlott úgy véli, amikor Izabella édesanyja, vagy a rendőrség a segítségét kérte a kereséskor, ő azonnal bement a rendőrségre, és folyamatosan együttműködött. Krafft elfogadja, hogy rá vetül a gyanú árnyéka, hiszen vele akart találkozni a lány, és azon a környéken is találták meg a holttestét. Bár látja a gyanú indokoltságát, de szerinte nincsenek bizonyítékok.

A vádlott ismét azzal hozakodott elő, hogy mikor a rendőrség meggyanúsította, nem ismertették vele jogait, nem mondták el, hogy ügyvédet fogadhat, hogy nyilatkozhat, ugyanakkor megverték és megfélemlítették. Szerinte bizonyítékokat követeltek tőle, és azt mondták, amennyiben nem áll elő ezekkel, akkor „agyon fogják ütni".

Szerinte dulakodást akarnak rábizonyítani, de ennek ellentmond az a szakértői vélemény, miszerint nem találtak erre utaló DNS mintát. Krafft úgy véli, „ha egy lányt megszúrnak, ott vérnek kellene lennie". Arra a kérdésre, hogy honnan gondolja, hogy szúrás is történt, azt válaszolta, hogy ez tűnt ki a vádiratból.

Krafft véleménye szerint az elkövető egy hidegvérű pszichopata, tettének okai a múltban keresendők. A vádlott szerint a nyomozati anyag hiányos, és arra irányul, hogy őt belekeverjék az ügybe. Úgy gondolja, az áldozat és szülei is megérdemlik, hogy az bűnhődjön, aki elkövette a tettet. Krafft szerint a média lejáratta őt, nincs lehetősége védeni magát, és arra kéri a bíróságot, hogy ne legalizálja a kényszervallatást, ha már az ügyészség jóváhagyta.

A vádlott kérését, miszerint szabadlábon szeretne védekezni, a bíró a tárgyalást követően visszautasította, így Krafft továbbra is előzetes letartóztatásban várja az ügy fejleményeit.

Benzin a flakonban

A legutóbbi tárgyalásra a székelyudvarhelyi Bethlenfalvi úton található MOL benzinkút két alkalmazottját is tanúként idézték be. P. V. Romica Cristinel 2012. augusztus 6-án, hétfőn este 19 órától másnap reggel 7 óráig volt szolgálatban. Vallomása szerint Krafft hétfőn este nyolc óra körül érkezett a benzinkúthoz, egy akciós elemlámpát akart vásárolni, ám nem tudta kiszolgálni, ugyanis nem rendelkezett elégséges nyereményponttal.

A tanú szerint Krafft zaklatott volt, idegesnek tűnt, karján és arcán karmolás nyomait látták, kollégáival arra gyanakodtak, hogy verekedhetett. A tanú nem látott harapásnyomokat a vádlott karján.

Cristinel arról számolt be, hogy Krafft egyedül érkezett a MOL üzletébe, ahol legfeljebb tíz percet töltött, míg felesége kint várt rá. A vásárlási kísérlet után elhagyta az épületet, és, amint a biztonsági kamera felvételén később látta, egyedül indult a Fások utcája, az Amigo & InterCost raktárának irányába, felesége röviddel ezután követte. A tanú azt is elmondta, hogy már sötét volt, mikor Krafft vásárolni próbált, akkor nem volt nála benzines kanna, és benzinszaga sem volt.

J. Réka korábban, péntek estétől szombat reggelig teljesített szolgálatot a benzinkútnál. Elmondása szerint szombaton reggel 4 és 5 óra között érkezett meg Krafft, és megkérte, segítsen neki benzint tölteni egy kétliteres műanyag flakonba, ő ezt meg is tette, ezután a vádlott egyből a Fások utca irányába távozott, biciklivel.

A tanú a benzin vásárlásakor nem látott a MOL területén semmilyen motorost, akivel Krafft beszélhetett volna, vagy, aki számára benzint vehetett volna, mint ahogy azt korábban állította. Ezzel szemben úgy emlékszik, a benzinnel megtöltött flakont biciklije kosarába helyezte, így távozott a helyszínről. Réka szerint Krafft más alkalmakkor nem vásárolt benzint a MOL-nál.

A tanú hozzátette, Krafft a kollégáival érkezett a benzinkúthoz, majd ők távoztak, Krafft ezután vett benzint.

A tanúk kihallgatása után a bíró június 3-án, hétfőn 10 órára tűzte ki a következő tárgyalást, amikorra a most meg nem jelent, és az utolsó négy tanút idézik be.