A vádlott és a sértett felek vallomástétele után a csíkszeredai megyei törvényszéken kihallgatták az első tanúkat Fekete Izabella gyilkossági ügyében, melynek vádlottja Krafft-Szabó István.

Nem kényszerítették vallomástételre

Elsőként S. N. Imrét kérdezték: ő hivatali tanúként volt jelen, vagyis a nyomozati hatóság a gyilkossági eset újrajátszásakor igényelte jelenlétét munkájuk segítése érdekében. Ő akkor látta először Krafftot, akit bilincsben hoztak a rendőrök a helyszínre.

Elmondása szerint a rendőrök nem gyakoroltak nyomást a vádlottra, nem fenyegették, vagy kényszerítették vallomástételre, valamint nem is sugallták, hogy mit mondjon, milyen helyeket jelöljön meg a gyilkosság helyszínén.

A tanú szerint Krafft magától mutatott rá azokra a helyekre, ahol az áldozatot meggyújtották, illetve egyéb, az ügy szempontjából fontos részekre a helyszínen. Ugyanakkor szerinte a vádlott magyarul beszélgetett a rendőrökkel, így biztosítva volt az anyanyelvhasználat joga.

Ismét felmerült a kérdés, hogy mennyi idő alatt lehet megtenni a Nicolae Bălcescu és Bethlenfalvi utcák kereszteződése (ahova találkát beszélt meg Krafft az áldozattal, innen indultak volna megnézni az albérletet) és a gyilkosság helyszíne közti távot a Küköllő-menti rövidítő ösvényen. Ezt a tanú 15 percre becsülte.

Következőként Sz. Hajnalt, a vádlott feleségét (aki időközben elvált Kraffttól) hallgatták volna ki, ám ő ügyvéd útján kérte, hogy ne szerepeljen az ügyben tanúként. Az erre vonatkozó döntést a bíró elhalasztotta, így még kérdéses, hogy jelen lesz-e valamelyik jövőbeni tárgyaláson.

Cigi miatt szabadlábon?

Ezután Krafft-Szabó István kérvényezte szabadlábra helyezését, arra hivatkozva, hogy nem jelent veszélyt a társadalomra, megilleti az ártatlanság vélelme, és egészségügyi állapotát nagyban befolyásolja, hogy nem tudnak számára nemdohányzó helyiséget biztosítani fogva tartása idejére. Ugyanakkor azt is megemlítette, hogy szükséges lenne dolgoznia, hiszen szülei betegek, gondozásra van szükségük, ezt a feladatot korábban ő látta el.

Információink szerint az ügyet tárgyaló bíró nem fogadta el kérését, így Krafft továbbra is letartóztatásban várja az ügy fejleményeit.

Az a bizonyos este

A következő beidézett tanú F. Dénes volt, aki a tragédia estéjéről mesélt, aminek egy részét az áldozattal töltötte. Elmondása szerint 20 óra 45 perckor találkoztak Izabellával, aki mesélt Krafftról, és arról, hogy mostanában sokat kereste, valamint ajándékokat adott neki, amiket ő nem kért, valamint telefonon is hívogatta, bár kérte, hogy ne tegye.

Izabella aznap este megkérdezte Dénestől, mit tegyen, ha Krafft akar valamit tőle, kezdeményez: Dénes szerint a lány nem részletezte, hogy pontosan mire gondolt kezdeményezés alatt. Ő azt tanácsolta Izabellának, hogy ha baj van, gyorsan hívja fel őt.

Izabella ekkor felhívta Krafftot, hogy megkérdezze, Dénes velük tarthat-e megnézni a lakást. Dénes a beszélgetés nagy részét tisztán hallotta. Állítja, Krafft azt mondta, a lakást kiadó barátai nem szeretik az idegeneket, ezért nem tartja jó ötletnek.

Ekkor Dénes és Izabella elindultak a megbeszélt találkahelyre, attól mintegy ötven-hatvan méterre megálltak. Dénes látta Krafftot megjelenni a megbeszélt helyen, biciklit nem látott nála. Elmondása szerint 21 óra 34 perckor Izabella elköszönt tőle és elindult Krafft felé. Ő még egy rövid ideig követte tekintetével a lányt, majd elindult haza, azt már nem látta, hogy Izabella találkozott-e Kraffttal.

Dénes szerint a lány kérte, hogy hívja fel őt míg Kraffttal elmennek házat nézni. Dénes először egy SMS-t írt, pontban tízkor, ám erre nem érkezett válasz. Ezután háromszor is hívta Izabellát, a telefon kicsöngött, de senki nem vette fel.

A tanú Izabella öltözetéről is beszélt, elmondása szerint a lány aznap térdig érőnél kissé hosszabb, fehér és zöldes-kék szoknyában volt, nyakában lánc, kezében kis táska volt. Ebbe szerinte egy kisebb lámpa belefért volna.

Több is lehetett volna

Dénes szerint Izabellával nem találkoztak sűrűn, ugyanis ő Kolozsváron egyetemista és ritkán jár haza. Kapcsolatuk baráti volt, de állítása szerint mindketten többet szerettek volna ennél. Dénes arról is beszámolt, Izabella nem beszélt más barátjáról, vagy ismerőséről, Kraffttól pedig nem féltette Dénes, ugyanis tudta, hogy vitézi rangja van, bár arról nincs információja, hogy ezt honnan kapta.

A tanú szerint Izabella nem mesélt neki Krafft feleségéről, vagy annak féltékenységéről, sem azt nem hallotta a telefonbeszélgetés alatt, hogy Krafftnak említette volna, hogy késni fog (21 óra 30 percre beszéltek találkát, Dénestől 21 óra 34 perckor vált el).

Krafft ügyvédje azt is megkérdezte a tanútól, hogy amikor elváltak Izabellával, és a lány elindult Krafft felé, ez ugyanaz az irány volt-e, amerre egyébként lakik. Az ügyvéd feltételezte, hogy Izabella nem találkozott Kraffttal, hanem hazament. Dénes szerint hazafele nem arra ment volna, amerre Krafft felé indult.

A két tanú kihallgatása után a bíró a következő tárgyalás időpontját április 15-re tűzte ki.