Nagyüzem lesz a Thunderben hétvégén, mégpedig a keményebb műfajokból: pénteken a németországi Scharbock játszik, szombaton pedig három csapat is fellép: a magyarországi Went és a Zord, illetve a brazíliai itSELF. Mindkét nap ingyenes a belépő 21 óráig, utána 10 lejt kell fizetni.

A miskolci Zord zenekar modern trash metalt játszik, több mint tíz éve muzsikálnak, a műfaj rajongóinak talán nem is kell bemutatni őket. Soltész-Nagy Krisztián (Krisz) énekes, Kis Róbert (Robi) gitáros, Csibi Attila (Frank) dobos, Rabcsák Péter (Rabcsi) basszusgitáros, illetve Perényi Dénes (Deni) gitáros közül utóbbi válaszolt portálunk kérdéseire.

Tizenkét éve létezik az együttes, sok mindenen keresztülmentetek, de gondolom, hogy a zenélés öröme ugyanaz, mint egy tucat évvel ezelőtt – milyen most?

Két nagyon fontos dolog minden viszontagság ellenére megmaradt: ezek a zene szeretete és a tagok közötti barátság. Persze voltak nehéz időszakok a zenekar életében, de ezeken mindig sikerült valahogy túljutnunk. Személy szerint mind a mai napig kimondottan élvezem, amikor koncertezünk, jó új és „régi" helyekre eljutni, zúzni egy hatalmasat, találkozni az ismerősökkel, illetve megismerkedni új arcokkal is.

Természetesen sok minden megváltozott az elmúlt évek alatt, mi is változunk, fejlődünk, és ez – szerintem – érződik az új dalokon, illetve az egész zenekaron is. Elég régóta készülünk a második Zord albumra, hamarosan végre elkészül a lemezelőzetes demó, amin tizenegy vagy tizenkét szám lesz, és nyáron stúdióba vonulunk, hogy felvegyük az új lemezt.

A koncerteken már játszunk néhány új tételt – pl. Child of the Bright Tribe, Thorns & Wounds, Home Black Hole, Pedal to the Metal ez utóbbi instrumentális -, és persze ott vannak az olyan régebbiek is, mint a klipes nóta, a The Ghost, de most előbányásztunk egy 2004-es demós dalt, a Pariah-t is.

Gondolom, az eddig elmondottakból is látszik, hogy alapjában véve jól vagyunk, az pedig csak hab a tortán, hogy ismét Erdélyben koncertezhetünk, ide mindig különleges élmény visszatérni.

Magyar nevetek ellenére angolul énekeltek, mennyire veszi ezt a közönségetek?

A névválasztás részben egy fricska volt a magyar divatnak. Rengeteg olyan magyar csapat van, akik magyarul énekelnek, de angol nevet választottak maguknak, mert hogy az jobban hangzik. Úgy gondoltam, hogy a mi zenekarunknak olyan magyar nevet kellene adni, amit bárhol a világon ki tudnak mondani, és a jelentése is elég szigorú, így jött a Zord.

Már nem tudom, hogy melyik országban, de valahol azt írták, hogy ez a név valamilyen északi black metal hordához is illene. Bármerre járunk, a közönség elég gyorsan megjegyzi a nevünket, hiszen rövid és sötét hangzású.

Évente mennyit koncerteztek?

Ez változó, de úgy húsz-harminc buli össze szokott jönni évente. Emellett tavaly megrendeztük Miskolctapolcán az első Zord tábort, ami egy ötnapos táborozós rákendroll-őrület, és idén júliusban jön a második. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni, és úgy érzem, hogy szép fokozatosan egyre több lehetőségünk van.

Tervben van egy német-lengyel turné, amit eredetileg a Koroggal terveztünk, de ez tavaly nem jött össze, viszont remélem, hogy idén ősszel – az új lemez megjelenését követően – össze tudjuk hozni valamelyik haver zenekarral közösen.

Mit tartasz a zenekar legnagyobb sikerének?

A 2007-ben megjelent Disasters Grind albumunkat, illetve azt, hogy 2008-ban felkerültünk az amerikai 272 Records lemezkiadó válogatásalbumára (Kill City Twelve) egy számmal (The Ghost). A bemutatkozó albumunkról kedvező kritika jelent meg az amerikai Heathen Harvest zenei portálon: „...Egyértelműen napjaink egyik legkiemelkedőbb thrash anyaga. Szégyen, hogy pl. Magyarországnak, Litvániának vagy Lettországnak nem szentel ugyanolyan figyelmet a világ, mint más európai országoknak, ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy az innen érkező muzsikák a legjobbak között vannak az egész kontinensen." Azt hiszem, ez önmagáért beszél.

Mennyire tartoztok bele az underground rockzene fősodrába – mennyire maradtatok a barátok által szeretett zenekarnak és mekkora a Miskolcon kívüli sikeretek, a nemzetközi porondra mennyire sikerül kijutni?

Semennyire nem tartozunk a fősodrásba. Ennek számos oka lehet – pl. hogy nem voltunk jó időben jó helyen -, de ez igazából nem zavar minket. Amíg koncertezhetünk, stúdiózhatunk, addig részünkről minden rendben. Miskolcon és a régiójában viszonylag ismertek vagyunk, Budapesten is rendszeresen fellépünk, de ott nagyon nehéz komolyabb közönségbázist kialakítani...

A Felvidéken is rendszeresen koncertezünk, ott úgy érzem, tényleg szeretik a Zord muzsikáját. A nemzetközi porond az egy nagyon kemény dió, rengeteg zenekar van, mindenki nyomul ezerrel, nehéz kitűnni a nagy tömegből. Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell ismernem, hogy ez eddig nem sikerült.

Eddig a hazai koncertek mellett, illetve Romániába, Szlovákiába és Szerbiába jutottunk el. Ám, ahogy az előbb említettem, rajta vagyunk, hogy Európa más, távolabbi országaiban is turnézzunk, de ez már egy komolyabb falat.

Ami a hanghordozóitokat illeti: szerzeményeitek, lemezeitek hogyan jutnak el a műfaj kedvelőihez?

Természetesen CD-n kapható, megrendelhető a zenekartól, illetve a kiadónktól, a Nail Records-tól is, valamint mp3 formátumban több internetes zeneáruházban (pl. Amazon.com, Musicload.de, AOL.de, 7Digital.co.uk). Emellett bele lehet hallgatni zenéinkbe a honlapunkon, illetve a MySpace oldalunkon is. A zenekar természetesen megtalálható a Facebookon is, ahol minden aktualitás, hír stb. azonnal hozzáférhető mindenki számára.

Mi ad ihletet az újabb és újabb Zord-dalok elkészítéséhez és mi győz meg arról, hogy a manapság ismert nehézségek ellenére mégis csináljátok a zenekarosdit, koncerteztek, dalokat írtok?

Erre egyszerű a válasz: imádjuk a zenét! Hihetetlen érzés a színpadon állni, zenélés közben az ember egy teljesen új világba csöppen, tele van adrenalinnal, endorfinnal – nekem alkohol se kell hozzá -, felpörögve, beindulva... Az új dalok születése is csodálatos dolog, mert itt az ember szó szerint a semmiből hoz létre valamit, és amikor próbán eljátszunk vagy feldemózunk egy friss nótát, nos az az érzés semmihez sem hasonlítható!