Szeptember 27-én, vasárnap időközi helyhatósági választásokra kerül sor Udvarhelyen. A nagy eseményt megelőzően megkérdeztük Szász Jenőt, a város egykori polgármesterét.

Miért döntött úgy, hogy lemond a megyei tanácsos funkciójáról, és elindul az udvarhelyi tanácsosi úton?

Fogalmazhatnék úgy is, hogy a Megyei Tanácsról való lemondásomnak egyik oka az itthoni indulás volt. Ha nagyon röviden kell felelni, akkor a válasz egyértelmű, mert a Székelyudvarhely az Itthon. Ez itt van, Csíkszereda meg ott van, és az ember jobban szeretne törődni azzal, ami itt van. Közelebb áll a szívéhez, a lelkéhez, a közösségéhez. Teljesen természetes, hogy az a kapcsolati rendszer, amit kiépítettem a bukaresti minisztériumi járások során, vagy éppen az a kapcsolati tőke, amivel rendelkezem az eljövendő magyar kormányt adó FIDESZ vezetőivel, politikusaival, az mind hasznos lehet Székelyudvarhely számára. S mint olyan, ez a kapcsolati rendszer Székelyudvarhelyt, a székely fővárost illeti, ezt a fajta tapasztalatot, tudást, a városra való elképzelést szeretném a közösségünk szolgálatába állítani.

Ön szerint mit csinált rosszul az előző tanács?

A legnagyobb bűne az RMDSZ többségű tanácsnak az, hogy feloszlatta saját magát. A közigazgatási törvény szerint egyértelműen csak a többség tudja feloszlatni a tanácsot. Két módja van a feloszlatásnak: az egyik az, hogy három egymás utáni hónapban nem hoz döntést - ez történt 2006-ban -, vagy ami most 2009-ben történt, hogy két egymás utáni hónapban nem mennek el ülésezni – tehát nincs jelen fele plusz egy tanácsos. Egyébként ha a törvény értelmezéséről beszélek, akkor a többség jelenlétében döntést tud hozni a testület, akkor van kvórum. Ha az elmúlt tanácsnak a vétkeiről kell beszélni, akkor azon belül az RMDSZ-többségnek a bűne, hogy a cselekvésképtelenségét a tanács feloszlatásával álcázta.

Nem tartom racionálisnak, hogy a választópolgárok annak adjanak bizalmat, ami már kétszer arra használta föl a többségét, hogy föloszlassa a tanácsot. Mi a garancia arra, hogy harmadszorra is nem fogja megtenni ugyanezt. Az RMDSZ saját belső vitáit, feszültségeit, szakadásait házon belül kellene megoldaja, nem pedig bevonva a cirkuszba az egész várost - nem tartom ezt ildomosnak, egyenesen faragatlan modorra utal. Az RMDSZ-en belül voltak jobbhiszemű emberek a tanácsban is, de azokat mind háttérbe szorították. Ez volt a tanács feloszlatásának az egyik oka. Egyetlen dologban jutottak összhangra, mégpedig a tanács feloszlatásában. Minden másban vitáztak: lásd Hermann Gusztáv esete, Gál Magdolna és Géczi Leventét is hátraszorították - lehetne sorolni tovább.

Én arra kérem meg az udvarhelyi választópolgárokat, hogy ezt az időközi választást ne úgy éljék meg, mint egy nyűg, hanem mint egy lehetőség. Az a fajta cselekvésképtelen többség, amit az RMDSZ adott az elmúlt időszakban, azt váltsák egy cselekvőképesre. Az alvó város helyett mi lendületbe hozzuk a települést, és azt gondolom, hogy ez jó lesz.

Valamennyien tapasztaltuk - vállalkozók, egyszerű emberek -, akik egy építkezési engedélyt beadtak, egy urbanisztikai bizonylatot, egy őstermelői engedélyt kértek, egy házszámigazolást, vagy hogy a szekérrel be akarnak hajtani az őszi betakarodás során a főútra, hogy a hivatal, a polgármester nem írja alá, nem megy be, nem tesz eleget ezen kéréseknek. Ezt a fajta városvezetést kell lendületessé tenni.

Ön szerint hogyan lehetne egy kisvárost ősszel feldobni?

Én abban a helyzetben vagyok, hogy el tudom mondani miként csináltuk, amikor mi voltunk ott. Az általam szervezett utolsó rendezvényen, a Turulos Millenniumi Emlékoszlop felavatásán 15 ezren voltunk a főtéren. Nem csak az fontos, hogy ennyien vagyunk, hanem az őseinkre emlékeztünk kétszeresen is: a magyarságunkhoz való tartozásunkra, és emlékeztünk, hogy a székelyudvarhelyiek 1897-ben (egyébként 1896 apropóján) milleneumi emlékoszlopot állítottak. És ugyanakkor a jövőnket is megfogalmazzuk, hogy Székelyudvarhely, hajdani székely anyaváros továbbra is el akarja látni történelmi szerepét, azaz székely fővárossá kíván lenni. Azért magvas ez az üzenet - a székely főváros program -, mert egyszerre beszél arról, hogy jó, öntudatos, szorgalmas, büszke lokálpatrióták lakják ezt a várost, akik fejlesztik napról napra Székelyudvarhelyt. De ugyanakkor tudatában vannak annak is, küldetésük több annál, hogy csak saját magukkal, saját városukkal törődjenek. Székelyföldért is kívánnak áldozatot hozni. Így összeségében egyszerre fogalmazza meg a városfejlesztést és székelyföld területi autonómiájának a koncepcióját.

Nem mindegy, hogy Millenniumi Emlékoszlopot állítunk, vagy Fekete Pákónak szervezünk koncertet. Mert hát emlékezzünk, hogy az utánunk következő másfél évig Fekete Pákó volt a város vendége – amúgy semmi bajom vele, csak nem igazán illik a városi rendezvények, vagy a városvezetésnek a sorába. Ha elhozzák őt egy akármilyen rendezvényre és szórakozni kívánnak vele az emberek, hát legyen, de nem szabad olyan rangra emelni, hogy a polgármester foglalkozzék ilyesmivel - annak üzenete van. A sokat támadott Emlékezés Parkját is említhetném, vagy az Életemlékművet, a tartalmas rendezvényeket is. De ott vannak az intézmények: színházat hoztunk létre, néptáncegyüttest, székelyföldi filharmóniát, könyvtárat építettünk, magyar tannyelvű főiskolát telepítettünk Székelyudvarhelyre. Tehát nem a román tannyelvű egyetemeket szorgalmazzuk, mint ahogy teszi azt a mai polgármester, hanem a magyar felsőoktatási intézmények letelepítésén fáradoztunk. Én azt gondolom, hogy erre a fajta munkára Udvarhelyen szükség van.

Milyen szimpátia-alapokra helyezi a Bunta Leventével való együttműködést?

Őszinte kapcsolatot kívánunk vele kialakítani, ami azt jelenti, hogy elmondjuk véleményünket az ő tevékenységével kapcsolatosan. Nem fejbólogató tanácsosokra van szükség, hanem olyanokra, akik a kritikát is meg tudják fogalmazni. Vannak elképzeléseink a város jövőjét illetően és megpróbáljuk kiegészíteni a polgármester úr elképzeléseit.

Ha a polgármester úrnak nincsenek elképzelései, ami a másfél esztendő során szinte megállapítható, akkor a Magyar Polgári Párt jelenléte a tanácsban hiánypótlásra kell. A város annyira halad, amennyi lendületet én még hátrahagytam – ha nem veszi ezt rossz néven Bunta úr. Tehát azok a lakások épülnek a csereháton, amit még én kezdtem el, azokat a kazánokat szerelik fel, amiket még én hagytam hátra (nagyobb része már meg is volt vásárolva). Annak a Farcádi utcának készült el a csatornázása, amit még a debreceniekkel én egyeztettem le, és a beruházások érdekében elkülönítettük erre a pénzösszeget. Sajnálom, hogy Bunta úr leállította a Templom utcai modernizálást, sajnálom azt is, hogy a Rózsa és Szentjános utcákat le tudtuk csatornázni és vizet vezetni, de az aszfaltozásokat a polgármester leállította. Sajnálom, hogy a Lucian Blaga Egyetemnek a letelepedésén fáradozik, ahelyett, hogy magyar egyetemi központot építenénk. Azt a Fogtündért avatta fel a polgármester, amit még én pályáztam és a mi időnkben nyertük meg.

Óriási vétek, hogy mi hátrahagytuk azt a több mint 120.000 eurót, ami arra volt megpályázva az Európai Uniótól, amivel aktualizálni kellett a városfejlesztési stratégiát, csak Bunta úr elköltötte. El lehetett volna készíteni belőle az integrált városfejlesztési stratégiát, és ez előfeltétele volt az operatív programokban való pályázásnak. Egyedül Székelyudvarhely nem tette le azt a 10-12 ezer euróról szóló pályázatot, amiből a történelmi városközpont rehabilitációját próbáltuk megoldani. Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy is új polgármesterrel hátrahagyott pénz nélkül, Csíkszereda régi polgármesterrel de elkülönített pénz nélkül megpályázták ezeket az összegeket. Egyedül Székelyudvarhely az, amely be sem adta. Ez olyan mulasztás, amit nem lehet pótolni, mert ennek a határideje 2009. április 30-a volt. Ha a következő két és fél esztendő úgy telik el, mint ez a másfél év, akkor további nagy lehetőségek maradnak ki a városunk életéből, ennek a hiánypótlására szükség van, ezért egy olyan csapatot kell oda juttatni, amelynek van elképzelése a városvezetésről.

Elvállalna egy alpolgármesteri funkciót?

Ne fussunk elébe a dolgoknak. Ahhoz, hogy az MPP adjon alpolgármestert, többsége kell legyen. Az előbb kérdésekre felsorolt okok miatt mindenféleképpen fontosnak tartom, hogy a Magyar Polgári Pártnak többségben legyen. Egy cselekvésképtelen többség helyett egy cselekvőképes többségre van szükség. Az alvó, kullogó várost egy dinamikus fővárosra lehet váltani - ez gondolkodásbéli különbség. Tavaly az RMDSZ azt a pályázatot hirdette meg, hogy „Kisváros Ősszel”. Most ha mi összehasonlítjuk a Kovács László által meghirdetett koncepcióval, hogy „Tanuljunk meg kicsik lenni”, azzal amit Orbán Viktor hirdetetett 2000. augusztusában, a milleneumi év Augusztus 20-i ünnepségén, hogy „Merjünk nagyot álmodni”, akkor én azt gondolom, hogy Székelyudvarhely esetében, a megmaradásunk szempontjából a Magyar Polgári Párt által képviselt program a helyénvaló: Székelyudvarhely több mint város, a székely főváros. Ennek a képviseletére szükség van.

Nem szeretném bántani Buntát, de úgy hozta a sors, hogy Gyurcsánynak lett a barátja. Az egészen más kérdés, hogy madarat tolláról, embert barátjáról ismerünk. Ő Gyurcsánnyal tartott és tart kapcsolatot a tanuljunk meg kicsik lenni koncepció elve alapján. Mi viszont azzal a nemzeti tartást és jövőképet magában hordozó FIDESZ-el vagyunk jó szakmai, politikai és baráti kapcsolatban, aki jövő tavasszal Magyarországon hatalomra kerül és a nemzet integrációjának programját kívánja megvalósítani.

Ha Bunta polgármesterúr jóhiszeműen fogadja a közeledésünket, akkor nem csak a város nyer a Magyar Polgári Párt többségi jelenlétéből, hanem maga a polgármester személyesen is. Már csak azért is, mert három év múlva lesznek eredményei, amit majd föl tud mutatni. Jelen pillanatban nem lenne amit fölmutasson.

Milyen érzés csapatban indulni, eddig többnyire egyedül indult mindenféle választásokon?

Székelyudvarhelyen 1996 óta háromszor mérkőztem meg függetlenként és a városlakók bizalmat adtak. Ha most székely fővárosról beszélünk, akkor az önmagában benne van, hogy nem csak Udvarhellyel kívánok foglalatoskodni, hanem szeretném a város jó példáját továbbvinni. Dinamikus fejlődése pozitív kihatással volna a székelyföldre, a székely régióra és ezzel az egész erdélyi magyarságra. Egyértelmű, hogy csapatot kell építeni a szónak a legnemesebb értelmében. A választás szabadságának az igénye az első lépésben kényszerből fakadt, aztán egy széleskörű igényre adott demokratikus választ. Nincs demokrácia a választás szabadságának megteremtése nélkül. Az egypártrendszer a diktatúrát jellemzi, a többpártrendszer a demokráciát, a választás szabadságát.

Mi az amit nem tudott befejezni polgármestersége alatt?

Gazdasági válság van, ilyenkor fontos egy település vezetőségének a hozzáállása. Amikor amúgy is nehéz a dolog, akkor új tervekkel, ötletekkel, elképzelésekkel kell előállnia a városmenedzsmentnek. Ha nincs elég magánmegrendelője az építőiparnak, akkor fontos az, hogy közpénzekből még nagyobb lendülettel építkezzen egy település. A Csereháton azon a tömbházak épülnek, amit én hátrahagytam, új alapkövet egyet sem tettek le. Ezért fájlalom az Európai Uniós pályázatok elhalasztását. Olyan programok után kell nézni, amit a helyi erőforrások nem tudnak megteremteni. Utalok az új lakásprogramok elkészítésének elhanyagolására, valamint annak ellenére, hogy az RMDSZ engem hibáztatott az uszodaprogram ügyében, ő maga sem csinált semmit.

Hiányolom azt a fajta koncepciót, hogy amit mi elkezdtünk az gyakorlatilag abbamaradt. A „Borvíz útja” programot a Hargita Megyei Tanáccsal karöltve még én pályáztam meg. Ebben még megvolt a szerepe Bunta Leventének, mint akkori tanácselnöknek, de Udvarhely részéről ezt a programot én vittem.

Lendületbe hoznám azokat a fejlesztéseket, amit a polgármesterúr leállított a debreceni közműszolgáltató lefékezése árán. Itt értem a vízmű korszerűsítését, leállt a derítőállomásnak a koncepciója - amire egyébként még az én időmben pályázatot nyertünk. Dűlőre kellene jutni a hulladékgazdálkodás területén. Látom, hogy mindenki csak kritizálni tudott azzal, hogy Udvarhely megépítette a Cekend-tetői lerakót, és azóta egész Hargita és Kovászna megyében is próbálkoznak ilyesmivel, de még senkinek sem sikerült semmi.

Azt gondolom, hogy azokat az eredményeket, amiket megvalósítottunk, jó példaként fel kellene állítani az elkövetkező időszak számára, hogy közösen nagyobbat tudjunk lépni. Meg szeretném mutatni a polgármesterúrnak, hogy a Magyar Polgári Párt többsége mellett miként kell jól együttműködni. Tehát egy ellenzéki párt nem a polgármester ötleteinek és szándékainak a megtorpedózására kell koncentráljon. Nekem ilyen téren negatív élményeim voltak, én rendszerint az RMDSZ többségű tanács mellett voltam polgármester. Ahelyett hogy segítettek volna, inkább akadályoztak.

Ahol jó ötletek vannak, ott támogatjuk, ahol meg nincsenek ötletek, ott hiánypótló feladatot fogunk ellátni. Lendületbe hozzuk a várost.

Mit jelent önnek udvarhelyinek lenni?

Gyakorlatilag az életemet. A Jóisten kegyelméből és az udvarhelyiek akaratából 27 évesen polgármester lettem. A megyei lapnál akkor cikket írtak rólam, ez volt a címe: „Az egyetemi padból polgármesteri székbe”.

Nyolcévesen lettem udvarhelyi, tehát másodikos kicsi gyermekként. Kiváló tanítók, tanárok munkáiból meríthettem. Ezután Brassóba kerültem faipari egyetemre, majd Budapestre a közgazdasági egyetemre, s vele párhuzamosan a doktori iskolába.’96-ban mérnök-közgazdászként kerültem polgármesteri székbe, ami alatt elvégeztem a közigazgatási egyetem mesterképzését Nagyszebenben. Ha eddigi aktív életemnek nagy többségét polgármesterként dolgozhattam le, egyértelműen azt jelenti, hogy Udvarhely az életem. Belátom, hogy tavaly egy rossz döntést hoztam. Ha úgy tetszik, akkor önkritikát is gyakorlok: nem kellett volna kimozdulnom. Az itthon maradás jobb lett volna, és véletlenül sem kellett volna belevágni abba a politikai programba, amit a tavaly tavasszal elkezdtünk. Még akkor sem, ha enyhítő körülményként fölsorolhatom, hogy voltak külső kényszerítő tényezők is: például a választói törvény megváltoztatása – a megyei tanácselnököt közvetlenül választják meg, nem pedig a listán bejutott tanácsosok közül. Akkor nem mértük fel, hogy a Magyar Polgári Párt nincs még felkészülve a falusi környezetben jól beágyazódott polgármesterek legyőzésére. Ráadásul falun, községekben elsősorban nem ideológiai alapon, vagy politikai programok alapján választanak, hanem saját egzisztenciális elképzeléseiket követve. Egy szó, mint száz a tavaly hibás döntést hoztam. Ennek megvan a böjtje, úgy a saját magam számára, mint és a városéra.

Melyik az a morális pont, amelynél még megéri önnek tanácsosnak lenni?

Ha együttműködés van, akkor tanácsosként is lehet jó munkát végezni. Azt nem tudnám elviselni, ami a megyében történt, ahol egy RMDSZ többségű szavazógépezet működik, ott még egy érdemi vitára sem került sor, még a kérdéseinket sem válaszolták meg és azt látom, hogy a szövetségi tanácsosok fejbólogató jánosok voltak. Szavazógépezetté silányította őket az RMDSZ vezetője és azt gondolom, hogy ez nincs jól.

Ön szerint milyen speciális problémákkal küszködik a város?

A legnagyobb probléma az, hogy nincs elképzelése. Lendületből működik, mert jól elindult az előző tíz év alatt. A városháza munkaközösségét meg kell erősíteni és azt a 20 embert, akit elküldtek az elmúlt másfél év alatt, a hivatalnak mindenképp vissza kellene nyernie. Jól képzett közigazgatási szakemberek voltak és veszteséget jelent, elsősorban a városháza szolgáltatásait igénybe vevő udvarhelyieknek. Nekem semmi bajom nincs azzal, hogy Csíkszeredából hívtak másokat, de fájlalom az itteniek elbocsátását, ezt orvosolni kellene. Beruházásokat kell hozni Udvarhelyre, hogy munkát teremtsünk. Saját lehetőségeinken túl minden külső erőforrást igénybe kell venni úgy Bukarest, mint Budapest és az Európai Unió felől.

Utóiratként szeretném megemlíteni, hogy Orbán Balázs február 8-i ünnepére el fogunk menni! Idén a polgármester úr nem tudott részt venni, mert a születésnapját tartotta.