Miért volt szükség Székelyudvarhelyen egy új tanácsra, miért kérték a tanács feloszlatását?

Elmondtuk akkor a sajtóban, hogy miért kértük ezt: fennállt egy nagyon furcsa helyzet, mivel a Zöld Párt megvonta a politikai bizalmat az alpolgármestertől. A következő lépés az lett volna, hogy miután megszűnik a mandátuma, új alpolgármestert választunk. Ebben az időszakban a Zöld Párt a mérleg nyelve akart lenni, ami az egyik legrangosabb pozíció számukra, hiszen országos szinten Székelyudvarhelyen érték el a legjobb eredményt helyhatósági választáson, így értetlen volt számunkra ez a lépés. Ilyenkor természetes, hogy a különböző pártok különböző jelöltekkel tárgyalnak, emellett elfogadható az időnkénti lobbizás, más párt embereinek megkeresése. Ezzel szemben az a stílus, ahogy ezt az MPP csinálta, nem volt elfogadható. Ez tette fel a pontot az i-re. Ugyanakkor egy feszült helyzet is volt, amikor az MPP – közönségesen fogalmazva – többször is megzsarolt minket, ami arra mutatott, hogy nem lesz javulás a tanács hangulatában, és ez rá fogja nyomni bélyegét a tanács munkájára.

És mit fognak tenni, ha ugyanolyan helyzet alakul ki, mint amilyen volt?

Ugyanazt fogjuk tenni, mint ezelőtt. És ezt nem abban az értelemben mondom, hogy esetleg újra indítványozzuk a tanács feloszlatását, hanem megpróbáljuk észérvekkel meggyőzni őket és bízunk ennek sikerében.

Körülbelül mire számítanak, hány jelölt jut be?

Ilyen helyzetben mindenki a legjobbra számít. Vannak felmérések és előrejelzések, ez történik a nagypolitikában. Nem kell ezt a helyzetet az elnökválasztással és az azt megelőző mérésekkel összehasonlítani. Mi abban bízunk, hogy a legjobban sikerülnek a dolgaink.
Fölényes győzelemre számítanak?

Nem szoktam promózni. Megmondom őszintén, nem érzem a helyzetet. Az érzi, akinek van ideje ezzel foglalkozni, nekem nincs.

Ön szerint miért nincsenek Udvarhelynek olyan rangos kulturális eseményei, mint más székelyföldi városoknak?

Ez nehéz kérdés. Én azt hiszem, hogy van egy-két olyan teljesen polgári, civil kezdeményezés, ami híres. Ne felejtsük el, az a gyermek néptánccsoport, amit Both Aranka vezet, körbejárja Kelet-Európát.

Inkább olyan helyi rendezvényekre gondoltunk, mint a Szent György Napok, vagy a kézdivásárhelyi Őszi sokadalom.

Hát ezt be kell vezetni, viszont a hiány miértjét nem tudom megmagyarázni, hiszen azt, hogy mit csinált az előző városvezetés nem tudom áttekinteni. Ez a városnak mindenképpen előnyére szolgálna, amennyiben nem csak populista rendezvény, hanem tényleg olyan dolgok történnek, ami mindenkit érdekel a városban. A Szent György Napok például egy bejáratott rendezvény, van előzménye. Nem lehet azt mondani, hogy késő van, nem késtünk el semmivel, be kell vezetni egy ilyet.

Az ön számára mit jelent Udvarhelyinek lenni?

Van, amikor nagyon felemelő érzés és van, amikor sok kritikát is kapunk. Ezeket meg kell tanulni megvédeni, hiszen ezért vagyunk udvarhelyiek, érvelnünk kell a kritikák ellen. Általában román vidéken és román kollegáktól kapok súlyos kritikát. Nehéz, de el kell magyarázzuk nekik, hogyan képzeljük a tömbmagyarsági létet, az autonómiát. Világossá kell tegyük számukra, hogy tehetünk a magyarság ügyéért úgy a románság hátrányba kerülése nélkül.

Ön szerint milyen speciális problémákkal küszködik a város?

Azt hiszem elég sok speciális probléma van és ezeknek egy része elég régi keletű. Ide tartozik például, hogy nem sikerült bekapcsolni a várost olyan programokba, mint a Samtid-program, ami egy régiófejlesztési program, vagy a vízprogram (ez viszont a jövőre vonatkozóan meg fog oldódni).
A problémákból két kategória van: a városlakóké és a városé. A lakók mindennapi gondjai, amiket hosszútávon meg kell oldani, az elsősorban egy minőségi úthálózat kialakítása, majd a melegvíz-szolgáltatás. A terelőút fog még problémát jelenteni az elkövetkezőkben, mert egyre jobban bekapcsolódik Udvarhely az erdélyi úthálózatba, egyre több teherautó megy át a városon. Még ha nem is speciális probléma, soha egy pillanatig sem kell elfelejteni, hogy Udvarhely iskolaváros. Ha a múltat össze akarjuk a jövővel kapcsolni, akkor erre mindig oda kell figyelni. Meg kell nézni, miként talál bele Udvarhely ebbe a szép székelyföldi elképzelésbe, hiszen sokat hangoztatták, hogy ez a székelység központja.

Melyik az az úgymond morális pont, ameddig megéri önnek tanácsosnak lenni?

Én soha nem a funkcióért vállaltam a tanácsosságot. Ügyvéd vagyok, a szakmában megvan a helyem és megvan a nevem is. Nem érzem úgy, ahogy sok ember, hogy elértem azt a kort, amikor a név mellé kell kapcsolni egy funkciót is. Amikor 2004-ben vállaltam a tanácsosságot, akkor volt a 2000-2004-es tanácsban az RMDSZ-es tanácsosokkal egy állandó kommunikációm és úgy gondoltam jogászként tudom segíteni ezt a munkát. Volt egy másfél éves, majd még egy éves mandátum, ezek alatt sokat tanultam, de úgy érzem nem eleget és nem a saját tudásom kamatoztatása volt a cél, de a tanulás által fejlődtem és többet láttam, úgy érzem tudok tenni és segíteni, hasznos lenni abban a munkában ami a városvezetést illeti. Le akarom szögezni: a városvezetés, mint tanácsosi munka, az a döntéshozatal felét jeleni, nem az operatív, végrehajtó munkáról beszélek, mert nem azt vállaljuk mi tanácsosok.

Mire a legbüszkébb, amit megvalósított eddig a városért?

Két dolgot mondok, ami engem személy szerint érint. Nem biztos, hogy ez konkrétan az én megvalósításom, viszont mivel mindkettő az én kezdeményezésemre történt és sikerült megvalósítani, ezeknek nagyon örvendek. Az egyik az a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetségének a létrejötte, amit nagyon alaposan és nagyon sok munkával tudtunk elérni. Itt a legfontosabb az volt, hogy értsék meg a kisvállalkozók, nekik van a legnagyobb szükségük egy érdekvédelmi szervezetre. A másik dolog pedig, ami az udvarhelyi gyerekkoromra tekint vissza, a Meseváros felélesztése, ahol tényleg nagyon jó érzés volt látni amint politikai hovatartozás nélkül, félretéve a városi megosztottságot, minden udvarhelyi kis- és nagy vállalkozó, magánember és kulturális intézmény összefogott azért, hogy ezt a kezdeményezést létre lehessen hozni.